NEHAZUGGY

Első körben magukért kellene kiállni a tanároknak

Lázár Gergő | 2022. Június 30, Csütörtök | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, hogy lerágott csont a pedagógusnap, de nálunk ma, az évzáró értekezlet alkalmából került sor arra, hogy a tankerülettől kapott 600 Ft-ot elköltsük a „méltó” ünneplésre. Az 5 főre kapott, összesen 3000 Ft-ból kis kiegészítéssel sikerült 2 db pizzát vásárolni. Engem is megilletett volna ebből egy szeletke, de valahogy nem volt hozzá étvágyam.

Ezt a PDSZ, vagyis a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete posztolta Facebook oldalán. A tanárok megalázása nem újdonság idehaza, hiszen ahogy csak tudja, nevetségessé teszi őket a hatalom. 600 forint, egy darab orchidea több tucat tanárnak, esetleg egy bonbon. A legnagyobb tragédia pedig nem az, hogy ilyen „ajándékokkal” köszöntik a pedagógusokat, hanem az, hogy ezt a pedagógusok átveszik. Véleményem szerint azzal a lendülettel kellett volna visszaadni, vagy kivágni a kukába ezeket az „ajándékokat”, ahogy megkapták. A pedagógusoknak a sarkukra kellene állniuk és közösen kellene bemutatniuk a hatalomnak, amely évtizedek óta csinál teljesen hülyét belőlük.

Voltak próbálkozások olyan oktatóktól, akik gerincesek voltak és kiálltak nem csak a saját, de kollégáik jogaiért is. Ezek az emberek azonban idővel eltűntek, hiszen legtöbbjük felmondott, látva, hogy itt semmi sem fog megváltozni a közeljövőben, nekik pedig már nincs több idejük arra, hogy próbálkozzanak. Ameddig ugyanis a tanárok nem fognak össze és szolidaritásból nem teszik le a munkájukat határozatlan időre, addig itt semmi sem fog megváltozni. A társadalom bármennyire is tisztelte korábban a tanárokat, az a tisztelet ma már nagyrészt elveszett, mivel mit sem látnak az emberek, mint hogy tűrnek és tűrnek, de semmit sem tesznek azért, hogy megváltozzanak a körülményeik.

Na persze az egész magyar társadalom ilyen, ezért egy szavunk sem lehet, de mégis elmondható, hogy a tanárok sajnálatos módon maguknak köszönhetik a kialakult helyzetet. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, akik megpróbáltak tenni valamit azért, hogy ez megváltozzon. Amikor még a választások előtt gördülő sztrájkot hirdettek egyes iskolák, a teljes társadalom velük volt, sokan szurkoltak azért, hogy végre kiharcoljanak egy valódi béremelést maguknak, de a választások idejére leálltak a sztrájkkal gondolván, egy új kormánnyal majd tudnak tárgyalni a helyzetükről. Nos, ez az új kormány soha nem jött létre, a sztrájk pedig vélhetően nem fog újraindulni, hiszen aki ezért felelős volt, az időközben elhagyta a tanári pályát, ugyanis elege lett abból, hogy a tanárok még egymásért is képtelenek kiállni.

A tanárik fizetések nevetségesek, amit jól bizonyít, hogy ma már pénztárosnak is jobban megéri elmenni, mint tanárnak. Jobban megbecsülnek ugyanis egy Aldi, vagy Lidl pénztárost, mint egy diplomával rendelkező, a jövő generációját oktatni képes tanárt. Ez teljes mértékben a kormány hibája, amely egyszerűen nem hajlandó pénzt költeni béremelésre, legalábbis ha nem saját magukról van szó, hiszen a saját fizetésüket szinte évente emelik, miközben a tanárok bérének emelkedése már az inflációt sem követi. Az Aldi még januárban 8 százalékkal emelte az ott dolgozók bérét, majd most bejelentették, hogy a rendkívüli inflációra való tekintettel – pozíciótól függően – további 8-19 százalékkal emelik a béreket.

Ez azt jelenti, hogy egy kezdő dolgozó bére közel 400 ezer forint bruttóban, ami közel kétszerese is lehet egy tanárénak. Ez tökéletesen bizonyítja, hogy mennyire becsüli meg az állam az oktatókat egy multival szemben, amelyet olyannyira szidnak. Megpróbálták ellehetetleníteni az ittlétüket, hiszen számukra fontosabb volt, hogy a Coop, vagy a CBA erőre kapjon, és annak ellenére is nagyobb bevételekre tegyenek szert, hogy az árujuk sokszor jóval rosszabb, mint bármelyik másik multiban. De most elsősorban nem az áruházláncokban dolgozókról szeretnék beszélni, hanem a tanárok megbecsüléséről, ami nem túl számottevő. Az állam jól láthatóan semmibe veszi őket, de mivel ez ellen meg sem próbálnak fellépni közösen, ezért a magyar társadalom is elkezdte lenézni őket. Nem azért, mert ne lennének mondjuk jó tanárok, hanem azért, mert nem képesek kiállni saját magukért sem, ezért kérdéses, hogy mégis hogyan lehetnek képesek kinevelni egy új generációt ilyen értékekkel.

Egy tanár feladatai között szerepel az is, hogy példát mutasson a diákok számára. Nyilván idehaza ez már egy egyre ritkábban előforduló dolog, de nem szabad elfelejteni, hogy egy normális társadalomban ez így működne. Ha pedig a tanárok nem képesek példát mutatni, akkor sajnos nem is biztos, hogy túl sok keresnivalójuk van ott, ahol most vannak. Aki tehette, az elhagyta a szakmáját, nem csak a kormány viselkedése miatt, hanem tanártásai miatt is, hiszen egy ilyen közegben képtelenség megfelelően dolgozni. Itt kiégett, munkájukat robotként végző tanárokkal találkozhat az ember, nem pedig friss, oktatni szerető emberekkel, akik számára mindennél fontosabb az, hogy a gyerekek megkapják a lehető legjobb tudást.

Ameddig a tanárok nem állnak ki magukért, addig senki más sem fog kiállni értük, ezt fel kellene végre fogniuk. Ameddig átvesznek egy orchideát, vagy 600 forintot ahelyett, hogy felháborodva visszaadnák a tankerületnek, addig itt nem lesz semmiféle változás. Ha majd arról olvashatunk, hogy ennek az ellenkezője történt meg végre, akkor reménykedhetünk egy pozitív változásban. Addig sajnos marad az apátia és az oktatás folyamatos leromlása.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!