NEHAZUGGY

Sok a duma, Katalin

Lázár Gergő | 2022. Június 24, Péntek | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Köztársasági elnökként abban fogom erősíteni a magyarokat, ami személyes meggyőződésem is.

A családokért továbbra is dolgozom: azért, hogy minden vágyott gyermek megszülethessen és biztonságban felnevelkedhessen, hiszen jövőnk a gyermekekben van. A megfogant emberi életet minden körülmények között védeni fogom.
Kiállok azért, hogy a nők szabadon kiteljesedhessenek családjukban és hivatásukban egyaránt, és minél több lehetőségük legyen a boldogulásra.
Számíthatnak rám azok is, akik rosszabb körülmények között, nehéz helyzetben élnek. Fellépek az elesettekért, mindazokért, akiket kevésbé hallunk, látunk.
Feladatomnak tartom, hogy a tehetséges fiatalok mellett álljunk: felfedezzük, gondozzuk őket, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból.
Hiszem, hogy a XXI. században még jobb, szebb, békésebb, gazdagabb és biztonságosabb életet teremthetünk és közösen egy szerethető, mosolygós Magyarországért dolgozunk, ahol jó megszületni, családot alapítani és megöregedni.

Ezek Novák Katalin szavai, aki még mindig friss köztársasági elnökként fontos feladatának véli a családok megvédését. Ez persze nem is meglepetés azt követően, hogy a Fidesz-kormányban a családokért tette az éjt nappallá. Mindenféle családtámogatási rendszer-pillérek kiépítése fűződik a nevéhez – aztán, hogy ezekhez a valóságban volt-e bármi valódi köze, az talán soha nem fog kiderülni –, amelyeket most, mint köztársasági elnök szeretne továbbfejleszteni. Ennek akár örülni is lehetne, hiszen fontosabb, mint a pecázás, csak nem mindegy, hogy az ember beszél valamiről, de semmi valódi tettet nem hajt végre, vagy pedig nem veri nagy dobra, de mindent megtesz azért, hogy a családoknak jobb legyen.

A hangzatos törvénymódosítások és egyéb rendelkezések, no meg Novák asszony patetikus vállalásai ellenére nem feltétlenül olyan jó ma családot vállalni Magyarországon. Az tény, hogy ha sok gyereke születik az embernek és megfelelő hitelkonstrukcióra jelentkezett, akkor akár még jól is járhat a dologgal, de igazából ez is a középrétegnek szól, nem pedig azoknak a családoknak, akiknek valóban segítségre lenne szükségük, mert fizetésük nem elegendő a megfelelő élethez. A családi pótlék több, mint egy évtizede nem változott, a gyed és a gyes nem elegendő semmire, és a támogatások sokasága inkább papíron néz ki jól, mintsem a valóságban.

De ez csak a történet egyik része, hiszen az anyagiakat talán meg lehet oldani idővel, viszont a családok védelme az, ami valódi problémát okoz ebben az országban. A családsegítők sokszor gyatra munkát végeznek, és mint azt láthattuk sajnálatos módon az elmúlt hónapokban, családirtások sorát követték el szülők úgy, hogy a hatóságok tisztában voltak azzal, hogy veszélynek vannak kitéve a gyermekek. Varga Judit annak idején átalakításokat ígért a családvédelem terén, de az égvilágon semmi sem változott. Az aszódi családirtás is megelőzhető lett volna, de a hatóságok a fülük botját sem mozdították, és még a családok megsegítésére kirendelt szakemberek sem tettek semmit. Egy civil szervezet volt az, amely végül megpróbált segíteni az anyának, aki addigra már elvesztette két gyermekét, akiket az apjuk egyszerűen lemészárolt.

A családok védelme nem csak a megfogantatásig fontos, hanem igazán csak ezt követően. Amikor a gyermek megszületik, akkor van szükség segítségre, és akkor fontos csak igazán, hogy mit is tesz az állam azért, hogy megérje gyermeket szülni ebben az országban. Vannak-e óvodai helyek, megfelelő-e a közoktatás, van-e megfelelő egészségügyi ellátás, és van-e megfelelő segítségnyújtás, ha a gyermeknek segítségre van szüksége. Gondolok itt tanulási problémákra, nem várt betegségre, balesetre és más egyéb nem várt eseményre. Ott lesznek-e a szakemberek, amikor az anyukának védelemre van szüksége az agresszív férjével szemben, és tudnak-e segítséget nyújtani a hatóságok akkor, amikor már senki másra sem számíthat egy anyuka.

A fenti sorok tehát nagyszerűen hangzanak, csak azt lenne jó tudni, hogy Novák mégis mit kíván tenni azért, hogy ezek ne csak ígéretek maradjanak? Köztársasági elnökként az ezekhez szükséges valódi jogkörrel nem bír, ezért komolyan nem értem, hogy mi értelme van az ilyen kijelentéseknek. Korábban tárca nélküli miniszterként valóban tehetett volna a családokért, de abbéli minőségében is inkább csak ígérgetett, hiszen az könnyebb, ráadásul nem kerül semmibe sem. A hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásáért az égvilágon senki sem felel, elvégre még oktatási minisztere sincs az országnak, immár több ciklus óta. A szegregált oktatás a mai napig létező jelenség, mint ahogy az is, hogy akinek nincs szerencséje, és nem tudja kellőképpen megfizetni a gyermeke oktatását, az eleve leküzdhetetlen hátrányból indul.

Egy falusi iskolában lehet, hogy még szaktanárok sem lesznek, ezért a gyermekek már kiskoruktól fogva arra készülhetnek fel, hogy felnőttként hátrány fogja érni őket a munkaerőpiacon. Ennek megváltoztatásáért vajon mit is tesz Novák Katalin? Olyan óriási a tanárhiány, hogy az szinte felfoghatatlan, mégsem történnek valódi változások. Pontosabban ez nem igaz, Pintér Sándor megkapta az oktatást, aki nemrégiben azzal a zseniális gondolattal állt elő, hogy lényegében osztályokat kellene összevonni, hiszen akkor nem lenne annyira szembetűnő a tanárhiány. Nagyszerű, nem? Lesznek majd 40-50 fős osztályok, ahol még annyira sem tudnak egy-egy diák teljesítményére figyelni, mint manapság.

Ez az ország a szakadék mélyén van, szinte minden területet tekintve. Lehet, hogy sportcsarnokokban és arénákban, na meg persze templomokban a világelitben vagyunk, de a fontos, valóban mindenki életét befolyásoló dolgokban valahol a lista legvégén kullogunk. Az oktatás már régen összeomlott, hasonlóan az egészségügyhöz, a szociális ellátás alig létezik, a családok pedig kénytelenek maguknak megoldani a felmerülő problémáikat. Munkanélküli segély lényegében nem létező fogalom, mint ahogy szociális lakás is alig van az egész országban. Semmilyen fontos mutatóban nem állunk jól, és Novák Katalin államelnökké választásával ez nem is fog megváltozni, hiszen ő azért került a Sándor-palotába, hogy Orbán elmondhassa: ő bizony egyenlő lehetőségeket ad a nőknek is, a látszat kedvéért olykor nőügyekkel is hajlandó foglalkozni. Csakhogy ez a lehetőség arra vonatkozik, hogy most majd ő irkálhatja alá az eléje tolt dokumentumokat, nem pedig egy bajszos horgász. Micsoda dicsőség.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!