Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nemzeti kaputt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudtam!… Mindig is sejtettem, hogy van egy gigatitkos átjáró a Sándor-palota és a Karmelita között. „Egy kapu” – ahogy Novák asszonyság sejtelmesen fogalmazott a Telexnek adott magasinterjújában. (Kussoljál mán, mélyinterjúnak mégsem nevezhetem azt amit az 1. Sz. Közjogi Méltóság elkövetett az említett médiaportál viszonylatában abban az országban, ahol minden grandiózus, fenomenális, tág, csodálatos és szárnyal /legfőképpen persze az életszínvonal/. No és persze ahol a miniduce is termetileg minimum Európa kingkongja.)

Savam ne felejtsem, egy palotaközi gigantikus fekete lyukat képzeltem el a két főintézmény között innen, a rákospalotai MÁV-telelepről nézvést, a földről, ahol élek és ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. Az vesse rám az első nagykövet, akit sosem ragadták el földhözragadtságából a lázálmos gondolatai. Igen, a dübörgő fantáziám terméke e féreglyuk, mely lyukat beszélt a hasamba, nem hagyott lenyugodni csapongásaimban. OK, felőlem nevezhetjük kapunak akár. Lett légyen kis- vagy nagykapu, egy vagy kétszárnyú a szóban forgó alkalmatosság, anyagát tekintve kovácsoltvas vagy tölgyfa, lényeg hogy a téridő olyan tartománya ez a bejáró, amely a fényt ugyan foglyul ejti, mindent elnyel, élőt és élettelent, de egyben megvalósítja az eszmék és az áruk szabad áramlását, megjeleníti az emberi jogokat, megvédi a rezsicsökkentést és a nyugdíjak értékállóságát, satöbbi. A Nagy Magyar és Egyben Keresztény Szabadság ígérete e ki-be járat. A Mindenség csodája, fából-vaskarikája, Csaba királyfi Csillagkapuja!

Büszkén, de szégyenkezés nélkül mondhatjuk: lám van ám itt mozgástere az eddigi legnőiesebb köztársasági elnökünknek! Igenis az, hisz’ ha kell, ablakot pucol, ha kell, palacsintát főz a gyerkőcöknek, netán izmait edzi, sofőr- vagy ökörködik családilag, éppencsak. Bajuszán nem billeg morzsa, merthát olyan nincs nékije, mintahogy szőrös ügynökmúltja sincsen hát. S az sem igaz, hogy a hírhedté vált hercig fülfüggőit picike kis fülhallgatókra cserélte, amelyeken keresztül érkezhetne odaátról a mindenkori ukáz. Sokkal személyesebb, bensőségesebb az Ő viszonyuk. „Van olyan, hogy a miniszterelnök jön át, van olyan, hogy én megyek.” – így a szófacsarás Nagyasszonya. Tény, hogy ígérni mindig tudott. Nagyjából heti 1 órában áttekintik az aktuális aláírandóit, de ettől függetlenül bármikor átugorhat az egykori zárdaszínházba trécselni vagy meginni egy kapucsínót, vagy csak csendben ülni, hallgatni, nézni a Nagy ŐT, örülve hogy lát ma itt zöld-fehérek között egy európait. A terasz- és terrabirtokosok ezen szintjén amúgy lényegtelen hogy ki-kit fogad – és viceversa.

„-Hogyan képzeljük el az önök viszonyát? Megfogalmazhat például kritikát a kormány politikájával kapcsolatban, vagy ezt nem érzi feladatának?” „-Köztársasági elnökként nincs lehetősége nyíltan kritizálni a kormányt?” „-Mi volt a legutolsó kritikája?” – támadott kérdésekkel a kérdező újságíró, övön alul. 

„-Lehetőségem természetesen van. Eddig nem volt olyan helyzet, amikor ennek szükségét éreztem, és nem is abban látom a fő feladatomat, hogy én legyek a kormány legfőbb kritikusa. Nemrég nagyon nagy, eddig nem látott többséggel döntöttek a magyar emberek arról, hogy milyen kormánya legyen az országnak. A magyar embereket tisztelem meg, ha a döntésüket ebben a vonatkozásban is figyelembe veszem.”- válaszolta a „kormánytól független szereplő”.

Most kell bejelentenem: kaputiláltam. Vagy valami ilyesmi. Fölényes volt a győzelem – nuku kritika! És még „olyan helyzet” sincsen – elvégre a háborús veszélyhelyzet nem olyan. Sosem képzeltem, hogy a Sándor-palota majd egy nemzeti puceráj lesz – na de mégis, hogyhogy, komámasszony, kittyrákotty?!… Agyam eldobom, kapuállító székely őseim széttört (kaputt) álmaira, megszenvedett magyarságára mondom! Jobb lenne, ha Őasszonysága újfent Németországból üzengetne haza a közösségin – amelyet már nem tekint igazán annak. Haza, ahol mindig akad olyan balfácán, akit még mindig lenyűgöznek a Švejkbe oltott népi pávatáncos, a derék pártkatona kalandjai az ukrajnai Sorosháborúban. Haza, ahol hülyére keresi és titkon hülyére neveti magát (kaputtlachen) az, aki beáll csápolni és csapolni a kormány köreibe. Ahol túl sok a kapu, azért hagyják ki a ziccert. „Bűncselekmény hiányában” a Pegasus-ügy is elaludt, alszik a széken a fakabát, szunnyadozik a leszakadás, máma már nem hasad tovább a társadalmi tudat. Ráadásul a majomhimlő sem nyugszik. Most temettük el szegény Esterházyt, s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, fő-e uj méreg, mely közénk hatol?…

Meglehet, agyamra ment a sok józsefattila, ezer ördög és pokolbéla! Mea culpa, mea maxima culpa. Én vagyok az, aki nem jó, fellegkapu-nyitogató. A fekete kapucnis, aki mégiscsak, csakazértis, íme, hát megleltem hazámat, a Szupernovák tévképzetein innen és az ömlengő Tiszántúl. Ahol szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, KAPUT már végképp másoknak remél.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.