NEHAZUGGY

Amikor arrogánsék, gátlástalanék, tisztességet és jogkövető magatartást hírből nem ismerő vérkorrupték megsértődnek, és kikérik maguknak a stílust, az megfizethetetlen

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Azoknak is, akik tudják, hogy mit fognak csinálni az életük hátralévő részében, azoknak is, akik azzal poénkodnak szerényen, hogy fogalmuk nincs. Ténykérdés, hogy erre a delíriumot kiváltó 0-4-es győzelemre akkora szükség volt, mint egy falat kenyérre. És ezzel nem a magyar válogatott kivételes, lényegében történelmi teljesítményét (a szaksajtóban: történelmi angolverés) akarom alábecsülni, vagy elvitatni (ellenkezőleg), vagy pejoratív előjelek közé szorítani, hanem a saját elvetemültsége, hatalommániája, elcseszett országlása csapdájába esett NER-törzsfőnök és udvartartása idétlen vernyogását akarom szóvá tenni. Van mire, lenne mire szerénynek lenni a 403 forintos eurótól a kétszámjegyű infláción keresztül az extraprofitadó mizériájáig. És azon is jóval túl is. Ez nyilvánvalóan fel sem merül.

Valahol értem, hogy a NER elmúlt évtizedes dúlásának beért, rothadásnak indult gyümölcse fölé hajolva az állampárt listázásért felelős emberének (Kubatov) kijózanodás utáni első gondolata az volt, hogy a tegnap este futballgyőzelme jobban fájt a kommunistáknak, mint április 3. Azt is megértem, hogy a KDNP nevű pióca- és fantompárt egyik nélkülözhetetlen tartóoszlopa (Nacsa) a Fidesz örökös alelnökének és verőember-idomárjának ízléses, alkalomhoz illő böfögésén felbuzdulva, saját magával igen megengedően, azaz a teljesség igénye nélkül listázta azokat az ún. kommunistákat (értsd: ellenzéki politikusok), akikhez szerinte nem ért el a NEMZETI BÜSZKESÉG, akiknek volt pofájuk nem gratulálni a válogatott világraszóló sikeréhez, akik mindig is támadták a sportprogramokat. Tökéletesen megértem, hogy ebből a minden méltóságot nélkülöző, a futballra a politika undorító, ragacsos mázát rákenő, a válogatott kiváló csapatteljesítményét már megint saját magával összemosó, minden színvonal alatti fideszkádéenpés fröcsögve nyáladzásból aztán a cselédmédia még egy úgynevezett cikket is összefércelt, mert nem lehet elégszer leírni, hogy a kommunisták bezzeg.

Elképzelni sem tudom, mennyire kell ahhoz belülről rohadni, lelkileg hajótöröttnek, erkölcsileg árvízkárosultnak, intellektuálisan alultápláltnak lenni, hogy közel 70 évvel a legendás 6-3 után valaki párhuzamot vonjon a kedd esti 4-0-ás győzelem és az április 3-i országgyűlési választás között. Fel nem tudom mérni se, mennyire kell ahhoz nyomorultnak lenni, hogy egy hosszú idő után valóban kivételes – a gyalázatos állapotban lévő magyar szociális, egészségügyi, oktatási rendszerrel ellentétben – ezúttal vitán felül világszínvonalú sportteljesítményt összekenjenek egyesek a mocskos, beteg magyar politika fekáliájával. Kommunistázva listázzák a hazaárulókat úgy, hogy ugyanennek a mérgező állampártnak a Budai Gyula nevű vakondtúrása világítótornya azért szállt bele tavaly nyáron a komplett ellenzékbe, mert Fekete-Győr András örülni mert Milák Kristóf olimpiai aranyérmének. A magyar politika egyik legfeketébb fekete lyuka tavaly felhánytorgatta a Momentum akkori elnökének – apropó foci Eb -, hogy volt pofája részt venni a nemzeti válogatott mérkőzésein, ahol Budai szerint eljátszotta, hogy ő mekkora drukker. Miközben mimagyarokfideszeshazafiak tudjuk, hogy a teljes ellenzék zsigerből gyűlöli a magyar sportot. Olyannyira, hogy Bohár Dániel közpénzzel zabáltatott propagandista tegnap azzal volt elfoglalva (ebből is hiánypótló cikk lett ugyanott, ahol egy büdös hang nincs a 403 forintos euróról, csak arról, hogy Brüsszel miatt szabadult el a háborús infláció Európában, amely tetves infláció perverz módon a legnagyobb magyar disznószerelő földesúr agrárbirodalmát hizlalja), hogy bebizonyítsa, Fekete-Győr Andrásnak fogalma sincs a fociról. Ezt onnan tudjuk, hogy képtelen volt felsorolni az angolok elleni gólszerzők neveit. Ennél jobban semmi nem mutatja a teljes erkölcsi lealjasodás ösvényén április 3-a óta újult erővel epét hányó állampárt és kiszolgálószemélyzete állapotát, az identitáspolitikai gyökerű gyűlöletpolitika által felégetett magyar ugar hervasztó reménytelenségét.

Ennél a köpedelemnél is jóval tragikusabb az, amiről ezzel a nemzetre is, a nemzeti válogatottra is méltatlan őrjöngéssel igyekeznek elterelni a figyelmet. Miközben egy kiemelkedő futballeredménynek se bírnak normálisan, homo sapiensekhez méltó módon örülni, minden rohad, amihez hozzányúltak az elmúlt tizenkét évben, vagy amihez hozzá se nyúltak, mert a nacionalista, demagóg, soviniszta szájtépés bőven elég volt négy darab kétharmadhoz. Úgyhogy most már nem tudnak leállni. A korrupt hatalommánia zsákutcájában tövig nyomják a gázt, és ha akarnának se tudnának megfordulni. Sportolók egyéni és kollektív erőfeszítéseire felkapaszkodva, a negyedik kétharmadukkal a százmilliárdos propaganda szörnyeteg birtokában is csörtetnek, pusztítanak tovább. Semmi nem elég. A saját retkes törvényeiket, az agyonfércelt alkotmányukat telibehányva államosítanak, fülkeforradalmi fennállásuk óta franc tudja hányadszor módosítanak törvényt azért, hogy soha a büdös életben ne veszítsenek el választást (erről nemsokára bővebben), civilekre uszítják rá a titkosszolgálatokat, miközben semmi törvényellenes disznóságot nem találnak abban, hogy tisztességes, becsületes magyar állampolgárokat figyelnek meg, hallgatnak le és az életükben vájkálnak olyan szoftverekkel, amelyekkel a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen kellene küzdeniük.

De nem, semmi nem elég, most van az, hogy négy kétharmad után a független sajtó maradéka is útban van. Úgyhogy az találták ki a háborús bűnös moszkvai beteg holdudvarának árusított letelepedési kötvényekkel kapcsolatban sunyítva lapító Rogán-központban (hol máshol?), hogy kedvezményt adnak azoknak az újságosoknak, akik csak olyan sajtótermékeket forgalmaznak, amelyekben kormányzati hirdetés jelent meg. Miért is? Hogy kinyírják azt a pár független lapot, amelyik már eleve is egyik napról a másikra él, és próbál túlélni. Világos a cél: hogy annak a nyomorult újságosnak ne legyen érdeke kormánykritikus lapokat forgalmazni, amelyekben a kormány nyilvánvalóan nem hirdet. A cél világos: csak a Fidesz, csak a kormánypropaganda. Mindig csak egy kis lépést tesznek a totális diktatúra felé, csak egy szűk csoportot hoznak lehetetlen helyzetbe, és elégedetten tapasztalják, hogy a többiek szarnak rá. És mert szarnak rá, feljogosítva érzik magukat arra, hogy bármit megtegyenek.

Még az is kiesett az egyébként teljes joggal leidiótázott gazdaságfejlesztésért felelős miniszter pofáján, hogy egy multinacionális cég a profitot védi, nem a magyar családokat, de a stílus és a tisztesség és a jogkövető magatartás, amit ők elvárnak, és jajistenem, az arrogancia. Amikor arrogánsék, gátlástalanék, tisztességet és jogkövető magatartást hírből nem ismerő, azt mindig csak másokra nézve kötelezőnek tartó vérkorrupték megsértődnek, és kikérik maguknak a stílust, az megfizethetetlen. Nem az a baj, hogy a Ryanair a profitot védi a magyar családok helyett, az a baj, hogy Nagy Márton a gazdája hatalmát védi a magyar családok helyett. Az a vérlázító.

Igen, az a vérlázító, hogy a magyar válogatott győzelme kapcsán kommunistáznak az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát több mint 20 alkalommal leszavazó, vénülő műanyagdemokraták, miközben az alufóliasisakos Kásler-utód az olajszőkített, közoktatásért felelős, rovott múltú és jelenű rendőrrel magasról tesznek rá találkozni a tanárokkal, hogy ha fogalmuk nincs a valóságról, akkor talán meghallgatva őket, próbálják megérteni a problémáikat. Az a vérlázító, hogy miközben lassan 16 ezer (TIZENHATEZER!!!) tanár hiányzik a közoktatásból, hogy már a Holdról is látszik, egy eltorzult, futballbeteg, immár 3 és fél millió forintos fizetésből élő miniszterelnök azzal viccelődik – mert szerinte ez vicces -, hogy miután elkentük az angolok száját, fasz tudja, hogy mihez kezdünk magunkkal. Tizenkét évet lopott el generációk életéből teljesen törvényesen, az oktatási rendszer totális lezüllesztésével évtizedekre ásta alá az ország versenyképességét és élhető jövőjét, és most mások keserves munkájára felcsimpaszkodva, a gazemberség újabb és újabb kreatív ötleteivel előállva pávatáncol a szakadék fölött, amibe ő nem, de az ország elkerülhetetlenül bele fog zuhanni.

Úgyhogy szerettem volna légy lenni annak a négy falnak a valamelyikén, amely négy fal között Körösényi András politológus a NER szellemi holdudvarának orcájába belevágta, és intellektuális, racionális érvekkel alá is támasztotta, hogy a felcsúti rozzant miért egy választott diktátor, és a magát konzervatívnak tartó jobboldalnak miért nincs rohadtul semmi köze ahhoz, amit konzervatívnak nevezhetünk. Jó, ettől nem lesz 265 forint az euró, hogy Gyurcsány mondjon le, nem lesz aki a felnövekvő nemzedéknek versenyképes tudást adjon a kezébe, akciós csirkefarhát helyett nem lesz emberhez méltó bér, fizetés és nyugdíj, de lássuk be: ha ezek lennének, akkor Orbán Viktor és a Fidesz nem lenne. Az meg nem lehet, mert a haza nem lehet ellenzékben. Úgyhogy örüljünk a 4-0-nak és annak, hogy nem kell mécsessel fűteni. A többi le van szarva.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább