Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Bűnös nemzetek nincsenek. Bűnös, a hatalmat minden áron akaró politikusok vannak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem kérdés, hogy történelmünk a honfoglalást követő sikeres államalapítás és államszervezés után sok-sok keserves évfordulóval terhelt, és közben „elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”. Csak a legfontosabbakat sorolom fel, amelyeket/akiket minden iskolás gyermeknek tudnia, ismernie kell.

Ilyen az 1241-es muhi csata, az 1526-os mohácsi csata, II Lajos eleste és az ország török és Habsburg megszállásának kezdete.

Megöletik Fráter Gyögyöt, kivégzik Frangepánt és Wesselényit.

Balesetben (?) meghal Zrínyi Miklós, hogy majd 1686-ban felszabaduljon Buda, és folytatódjon még kétszáz évig a  függetlenségi harc a Habsburg uralom ellen, amelyben az erdélyi fejedelmek és a felvidéki, délvidéki és horvát főurak  szinte végig  jelentős szerepet játszottak.

1711 májusában Rákóczi  távollétében Károlyi Sándor letette a fegyvert a majtényi síkon.

1795 májusában kivégzik a magyar jakobinus mozgalom vezetőit. A reformkor végén bebörtönöznek ismét egy Wesselényit. És Kossuth Lajost. 1849. augusztus 13-án Világosnál Görgey leteszi a fegyvert, Kossuth elmenekül.

Október 6-án Pesten kivégzik Batthyány Lajost, Aradon a tizenhárom tábornokot, Görgeyt Klagenfurtba száműzik. A Bach-korszak a passzív rezisztencia időszaka, Széchenyit az öngyilkosságba kergetik, majd Deák, Andrássy, Eötvös vezetésével megtörténik a kiegyezés 1867. június 8-án. Ferenc Józsefet megkoronázzák.

1914. július 28-án a Monarchia hadat üzen Szerbiának, és ezzel elkezdődik az I. világháború.

Rengeteg, soha nem látott szenvedés. 1918-ban Tisza István meggyilkolása, és ezeknek az eseményeknek a szomorú következménye, amire  Magyarország megcsonkításának, a gyalázatos trianoni békeszerződés aláírásának napján – 1920. június 4 – emlékezünk.

Ahhoz, hogy megértsük ezt a diktátumot, meg kell ismernünk annak nemzetközi, európai okait is. Napóleon uralmának megsemmisítésére megköttetett 1815-ben a Szent Szövetség a Habsburg császár, a porosz király és az orosz cár között. Ezzel Európában egy olyan hatalmi egyensúly jött létre, amelynek a fenntartása az európai hatalmak érdekeit hosszú ideig kielégítette. Kordában lehetett tartani a franciákat.  Itália kis államai még el sem kezdték az egységes állam szervezését, és a német egység megteremtése is csak a távoli jövőben alakul ki majd.

A Habsburg-birodalom, később az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszországot leszámítva Európa legnagyobb és legerősebb birodalma.  Ennek a status-quo-nak a megtartása egészen a  század végéig szinte mindenkinek érdeke volt Európában, bár a német állam erősödése komoly félelmet keltett a franciákban és az oroszokban is. Ez a félelem aztán a XIX. század végén fel is bontotta a Szent Szövetséget és új hatalmi csoportosulások jöttek létre Európa közepén. Németországgal, az Osztrák-Magyar Monarchiával és az érdekeinek megfelelően mindkét oldalra kacsingató Olaszországgal szemben Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország a német terjeszkedés megakadályozására létrehozza saját katonai szövetségét, az Antantot.

A franciák váltak az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásának legfőbb támogatóivá és felvállalták mindazoknak a nacionalista, szeparatista törekvéseknek a támogatását, amelyek az elszakadást, az önálló kis, közép- és kelet-európai nemzetállamok létrejöttét  szorgalmazták. Azt gondolták, hogy ezzel sikeresen megakadályozhatják a német érdekszféra európai vezető szerepének kialakulását.

Mint tudjuk, ezt megakadályozni nem, csak elhalasztani tudták mintegy száz évvel. Ma Németország Európa meghatározó gazdasági és politikai hatalma és a franciák bár nagyon szeretnék, mégsem az ő szavuk a döntő. Ráadásul hozzájárultak az emberiség legszégyenteljesebb két népirtó diktatúrájának a hatalomra jutásához. Hatalomra segítették a kommunizmust és a fasizmust. E két eszmének az áldozatai több száz millió emberre tehető. A békediktátum következménye a II világháború. Ami ugyanakkor Európa gazdasági megtorpanásához, az európai politikai hegemónia elvesztéséhez, illetve a világ politikai és gazdasági vezetésének az USA kezébe kerüléséhez vezetett.

Minket, magyarokat a perifériára szorítottak, de velünk együtt oda kerültek a Trianoni békeszerződést követően létrejött államok valamennyien. A lengyelek, csehek, a szlovákok, a románok, a dél-szlávok és a balti államok is.  A balkáni helyzet jelenlegi rendezetlensége is a  Trianoni  békeszerződés következménye, mert etnikai, vallási és a társadalmi fejlődés különböző szintjein álló nemzetiségeket  tákolt össze a felbomló Jugoszlávia, vagy a felbomlott Csehszlovákia, Románia keretein belül.

Egy helyen azt olvastam, hogy egy amerikai diplomata a következőket mondta: „Átadni Magyarország  egyes részeit polgárosult és kifinomult népességével olyan, mint Texast vagy Kaliforniát Mexikóhoz csatolni. A szövetséges hatalmaknak meg kell hajtani fejüket azon való szégyenletükben, amit ebben az országban a fegyverszünet után megengedtek. – A magyaroknak bizonyára sok hibájuk van, de olyan felsőbbséggel különbek, mint bármelyik szomszédjuk, hogy vétek a civilizáció ellen, ha ennek az országnak a tervbe vett megcsonkítását folytatják!”

És mégis megtették. Megtették annak ellenére, hogy szerintem mi nem vagyunk bűnös nemzet. Radnóti azt írta sokszor idézett „Nem tudhatom” című  versében: „Bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,/ s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp”. Én azt gondolom, hogy bűnös nemzetek nincsenek, bűnös, a hatalmat minden áron akaró politikusok vannak, akik a saját pillanatnyi érdekeik elérése miatt feláldozzák az egyetemes emberi értékeket.

Ma már tudjuk, hogy 1848 tavaszán az akkori vezetők – elsősorban Kossuth – nem ismerték fel a nemzetiségekkel való kiegyezés politikai szükségszerűségét és egy föderatív állam létrehozásának szükségességét, amit aztán a Habsburgok ki is használtak, ellenünk fordítva a horvátokat, szerbeket és románokat. Nem a népeket, hanem azok vezető politikusait. Aztán amikor 1849. július 28-án Szegeden elfogadták a nemzetiségi törvényt, már minden veszve volt.

És mégis elég erős volt a nemzet, hogy ismét talpra álljon, mind a muhi, mind a mohácsi csata után, és talpra állt Trianon után is, és talpra állt az ötven éves szovjet–kommunista megszállás után is. Azért tudtunk talpra állni, mert rendelkezünk egy olyan történelmi folytonossággal, amivel nem minden nemzet rendelkezik Európában. Sokan úgy gondolják, talán ezért akartak büntetni bennünket számtalan alkalommal eddigi történelmünk során, mert meg tudtunk maradni a germán és szláv tenger közepén.

Hadd hívjam fel a figyelmet egy dologra: egy nemzet határait nem lehet papíron és ceruzával rajzolgatva megváltoztatni – mint ahogy azt a nagyhatalmak próbálgatták 1915 és 1920 között -, az államhatárok változhatnak és változtak is számos alkalommal hazánk ezeréves történelme során, de a nemzet és magyar állam is fennmaradt. Meg tudtuk őrizni államiságunkat, és át tudtuk menekíteni immáron több mint ezeregyszáz éven keresztül nemzeti identitásunkat. Nem kérdés, hogy ma is ez az egyik legnagyobb felelősségünk. Őrizni magyarságunkat, hitünket, kultúránkat, történelmünket, nyelvünket, mint Európa meghatározó nemzete és állama. Mint ahogy az sem kérdés, hogy kötelességünk az államhatárokon e gyalázat következtében kívül rekedt magyarok érdekeinek védelme, magyarságuk ápolásának segítése.

És hogy vannak-e felelősei ennek a gyalázatos békeszerződésnek? Természetesen vannak, de őket a történelemnek kell megítélnie. Az akkori francia, angol, amerikai, az akkori nemzetiségi politikusokat, az akkori és az azt megelőző korok politikusait, beleértve a mieinket is, akik nem rendelkeztek megfelelő történelmi előrelátással, és akiknek szűkkeblűsége miatt szenvednek ezek a népek. Hasonlóképpen a mai politikusokat is, akik gyűlöletet szítanak a kelet-közép európai népek között, és ezzel megakadályozzák a határok nélküli szabad, erős, föderatív államok alkotta Európa létrejöttét.

A jelenlegi status quo-t el kell ismerni, de hogy ez holnap hogyan alakul, azt senki sem tudja. Bíznunk kell a jövőben, ehhez a bizodalomhoz Deák Ferenc egy gondolata talán iránymutatást adhat: „Amit az erő és a hatalom elvesz, azt az idő és a kedvező szerencse visszaadhatja. De amiről a nemzet önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges”. 

Nemeskéri-Orbán István

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.