Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Csákbamacska 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Enapi friss, zamatos felindulásom alanya és trágya a NER Chuck Norrisa, Csák János, a vadiúj innovációs és kulturális miniszter. Megjelenésre echte a Magyar Paraszt prototípusa, festőecsetre kívánkozó. Kackiás bajszával a Bajuszosok Rendjébe tartozik, amely már annyi csodálatos Államférfit termett a Hazának, Áder Jánossal és Kövér Lászlóval az élen.

A pedigréje szerint közgazdász, címzetes egyetemi tanár, volt angliai nagykövet, üzletember, fordító odanyilatkozott, hogy ő régóta „intellektuális kapcsolatban” van Orbán Viktorral. El kell ismernünk, ez már-már józsefattilai magasságokat ostromló verbális megfogalmazása annak a tevékenységnek, amit mindközönségesen seggnyalásnak szokás nevezni. A Győzike, Kis Grófo, Fásy Ádám, Mága Zoltán féle fároszok még csak nem is sejtették eleddig, hogy efféle magasszintű nexusban leledzenek Minden Magyarok Atyjával. 

A csontkovács Kásler papát követő kultuszpápa Mandinernek adott interjújában kifejtette: a Fudan egyetem idetelepítése nagy nyereség, a CEU elüldözése viszont abszolúte jogos volt, hiszen „jogi problémák” vetődtek fel. Atya gatya! Én még azt hittem, hogy szimplán csak kivert a víz, amikor kiüldözték a CEU-t az országból. Pedig csak – delfinek a vízishowban! – a jogi problémák vetődtek fel, ficánkoltak, szaltóztak, attól lettem csuromvizes.

A felsőoktatásért is felelős, OV-fan Csák, a „jó szellemű élet” hírmondója, azon is elmélázott, hogy egy kulturális miniszternek sokat kell gondolkodnia a jövőről. Teheti, eddig is azt tette a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpontjának vezetőjeként. Erről nekem az jut eszembe, hogy hihetetlen az az inkább nyelvi, mint politológiai leleményesség, amellyel a közpénzt a brancsbéliek zsebeibe kanalizálják. Százezrek élnek pazarul abból, hogy kutatják az űrt, a közvéleményüket, a múltat, a jövőt, a nagy büdös semmit. Hegyezik a zabot, vagy csak egyszerűen civilek a pályán, foci- és vezérdrukkerek, békemenetelők. Emlékeztek még Antall Péter alapítványának, az Antall József Tudásközpontnak (AJTK) az esetére? Sokan állították, hogy valójában egy üzleti tevékenységet folytató gazdasági társaság – ami egy, az alapítvány ellen indított munkajogi perben be is igazolódott. De ez hagyján! Idővel még a Nagyfőnöknek is elege lett abból a mértéktelen, sőt pofátlan urizálásból, külföld-járásból, amit az elvárt semmittevés helyett ott leműveltek. Tekintve hogy mindenki megúszta a habzsi-dőzsit, talán mégsem volt hiábavaló a Tudásközpont léte. Volt ott megúszni-tudás!..

Jómagam meg – papírcsákóval a fejemen – azon mélázok, hogy ha Ady nem lett volna, a franc sem emlékezne már korának legnagyobb kiskirályára, Csák Mátéra, akinek földjén a költő szerint „Nagyobb igaza sohse volt népnek, / Hitványabb Nérók még seholse éltek.” „Nincs a világon még annyi bánat / S annyi láncosa nincs még a világnak, / Mint itt és nincs annyi nagy éhség.” Azóta sok víz és szennyezés levonult a Tisza körül, de ugye látjátok, véreim, magyar panelproletárok, mily kevés minden változott azóta e tájon?!… Nyakunkon esmént vad, úri tatárok, s tán még az Isten is szégyenli, amit az ő nevében és tanításainak leple alatt művelnek felkent és falrakenetlen hívei és álhívei. Ennek a szem- és gyomorforgató országlásnak is csak a halál vet véget, mint a Csák Máté bojárkodásának? 

Szegény, szegény Magyarország! Olyan, mint a Csáky szalmája. (Ha valaki nem tudná: mondogatják ezt akkor is, ha valaminek nincs gazdája és ezért észrevétlenül hordják szét akik csak akarják, meg olyan dolgokra is amik rendetlenül, szanaszét vannak hagyva.) Egyik napról a másikra élünk, csákánnyal, csáklyával építjük az Új Világrendet, mert valamit építeni muszáj, a vérünkben van, mindegy mit, szocializmust, migránsálló kerítést, könyörtelen köntörfalat. A jognak asztalánál a keveseknek csáky rostélyost szervíroznak, a sokaknak pedig keveset. A háttérben Fekete Csákó Add ide a didit! című örökzöldje szól mindamig betépve bedidizünk…

Nem tudni, milyen produkciót nyújt majd a nyugati woke-baloldaliság proxy-háborúkat vizionáló ellenlábasa, az orbáni kultúrkampf igyekvő zsákutcai  harcosa, nyilván olyat, amilyenre csákis ő képes. Csak egy csáktornya ne legyen belőle, abban az értelemben, hogy toronymagasan szálldos a valóság rögös talaja fölött, a csápolók legnagyobb elragadtatására.

A Csák elnevezés egyébként nem csak a magyar kormány biodíszleteként létezik.  Egy  város a BánságbanTemes megyében ugyanezt a nevet viseli (románulCiacovanémetülTschakowaszerbül: Чaкoвo). Ma már Románia része, elcsáklizták bizonyosan. 

Igazán pironkodom, amiért a jövőminiszternek a nevét is szatíryco-kritice pennám hegyére tűztem, nem illik, valóban. De hát mindenki abból dolgozik, amiből tud. A Fidesz megmutatta, hogy a kevésből is milyen sokat képes a maga számára kitermelni, miért legyek én különb náluk?!… 

Na csá(k)!

Pandula Dezső 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.