VENDÉG

„Az anya meg az infláció nő, az apa meg egy brüsszeli ereszen menekül” (könyvajánló)

Milyen volt a koronavírus idején magyarnak lenni? Hogyan gyilkolt bennünket a járvány, és hogyan gyilkoltuk, szerencsére általában csak átvitt értelemben magunkat? Miként avatkozott bele az agresszív, magát rendpártinak beállító, de valójában elnyomó állam alattvalói életébe? Miért hazudtak nekünk annyit, és mi miért hittük el a hatalmat bitorlók sok blődségét? A Rendőri intézkedés alá vonva című szociográfia nem tudományoskodó dolgozat, vagy karantén-kesergő blogcunami. Normális és kevésbé normális emberek történeteit olvashatják, akik először szembesültek olyan globális katasztrófával, mint a Covid-19 és mutánsai.

Az inszeminátor nem könnyít – részlet Tódor János Rendőri intézkedés alá vonva – magyar Covid agressziók című, a Dodeskaden Kiadónál megjelent szociográfiájából, amelynek bemutatója 2022. május 20-án pénteken 18 órakor lesz a Dzzs bárban (VII. ker. Nagy Diófa utca 32.). 

„A választás egy fordított önkielégítés. Előbb elmész, aztán kiixeled.”

„A magyarok nem akarják, hogy töke legyen a menyasszonyuknak.”

„A demokráciában sok lúd disznót győz. Aztán jött a libás Bajnai.”

„Kádár nyugati hitelből építette le a szocializmust, amit Antall József egy múzeumban bekkelt ki.”

(kocsmabeszédek, 2022. április 3.)

Amikor a voksolás utáni megérdemelt jutalmamat elfogyasztandó beléptem a Májkárolyba, földbe gyökerezett a lábam. Colos, az inszeminátor ott állt a bádogpult előtt és éppen az üveg sörét, valamint a szokásos féldeci vodkáját vette át Gyuszi csapostól. Ettől a majd mindennapinak számító vágóképtől nem jöttem volna zavarba. Ami megállított az ajtóba az a régen látott FF2-es hófehér maszk volt Colos arcán.

– Ha te is megkérdezed, miért van rajtam, isten bizony úgy jársz, mint az a feka konferanszié csávó az Oscar-díj átadáson – mondta tompított géphangon. Nem nagyon vettem az adást, még a választás bűvöletében éltem.  Sóvári harckocsizó őrnagy sietett a segítségemre: – Tudod, akit megcsapott az a Smith gyerek, a Vili. Szép pofon volt, Oscar-díjat ért – heherészett.

– Na, kire szavaztál, more? – kérdezte Géza az egykori kárbecslő, aki Bazalttal a burkolóval ült egy asztalnál. – Remélem, nem arra a buzi Lacira. 

– Vajon még meddig kell a rusnya kopasz fejét bámulnunk a villanypóznákon? – vágott közbe a burkoló. – A faszom kivan, hogy vele van tele az egész falu, tuti, hogy legalább ötven plakátról vigyorog azzal a jóllakott csecsemő pofázmányával. Mintha más nem is indult volna a képviselőségért errefelé.

– Nem igaz! – replikázott Gyuszi. – Nézz ki az ajtón, velünk szemben, a festékbolt melletti oszlopra is ki van rakva egy figura. Asszem pornópártos a fazon, de lehet, hogy mihazánkos, régi jobbikos…

– Biztos, hogy nem a jobbikos vizpólósé, akit az ellenzék indított. Abból egy darabot se találsz a faluban – avatkozott közbe Sóvári. – Csak szomszédban, az osztrák benzinkútnál volt kirakva belőle egy. Biztos azért tették oda, mert napok óta nem lehet tankolni. Se benzin, se gázolaj.  Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. De én biciklivel megyek, mondta a tornatanár – idézte a kádári szocializmusból visszamaradt Sándor György poént az obsitos honvédtiszt.

Bár azt, hogy kiket ikszeltem be, nem kötöttem az orrukra, de mégis csak mondanom kellett valamit:

– Képzeljétek, mögöttem jött a bolond kulcsmásoló, a Zozó és köszönés helyett egyből azt kérdezte: „Jó helyen járok? Itt kell a nemváltásra igennel szavazni?”. De a szavatszámolók közül senki se nevetett. Erre fogta a lapokat, és ott a zsűri asztalra dőlve töltötte ki, hiába mondták neki, menjen be a fülkébe. A gyerekvédős népszavazási ívre nyomtatott betűkkel ezt írta: „Az anya meg az infláció nő, az apa meg egy brüsszeli ereszen menekül!” Ismerte mindenki, nem hívtak rendőrt.

A Májkárolyban 2022. április 3-án sincs kampánycsend, szesztilalom meg értelemszerűen sose volt.

– Bezzeg a cucializmus alatt, a választáskor nem lehetett piát venni sehol – szögezte le Sóvári harckocsizó. S ha már szóhoz jutott, magánál is tartja. Mesél. – Pesten, az 1970-es évek végén, amikor a Zrínyi katonatisztire jártam a Hungária körútnál, az egyik választáskor a kimenőn szesz után kajtattunk. Két helyen elhatottak bennünket. De a Törökőr kisvendéglőben, a zuglói vasúti töltésnél Kuharszki Béla, az egykori Dózsás jobbszélső volt a pincér. Ő nem szarozott, egyből hozott nekünk sört, fröccsöt meg rövidet.   De hát ki emlékszik már a Kukacra! Zseniális spíler volt, fiatal gyerekként a nagy Szusza Ferenccel is együtt játszott. Tudjátok, akiről az Újpest stadionja van elnevezve,

– Na, mi van? Mit keresel itt, fehér nigger? – mordult rá Gyuszi a betámolygó Patyára. – Nem vagy te  a Perszóna Gréta, úgyhogy húzzál kifelé. Ne nézzé, mint egy Basedow-kóros őzike.

– Gyuszikám, csak egy  fröccsöt adjál.  Most jöttem Kaposvárról, a sittről. Két hétre varrtak be, mert nem fizettem be két pénzbírságot. Honnan vettem volna hetven rugót?

– Mi van, amnesztiát kaptál a választás miatt, tesó? – kérdezte a maszkja mögül az inszeminátor. – Adjál neki, Gyula, én fizetem, meg mindenkinek egy kört! De csak abból, amit eddig ivott. Chivas Regalról szó se lehet…

– Mikor volt a Májkárolyba’ Chivas, ne röhögtess! – vihogott ki a tévé alatti sarokból a mindig gunyoros  tatai ex-honvédtiszt.

Közben Géza odaintett magukhoz, hogy közölje, többé már nem csöves. A pártfogója meg a kezelőorvosa megfenyegették a húga férjét, följelentik, ha nem engedi, hogy ott lakhasson ő is a szülői házban. Végtére is a fele az övé. Abban maradtak, hogy a lerokkantasított kárszakértő a porta végében lévő kisházba költözik. Bazalt meg vállalta, hogy felújítja neki a szoba-konyhás, eddig lomtárnak használt pecót. Szigeteli, lerakja a műpadlót, még egy kis tusolót és wc-t is beépít.

 A renoválásra Gyuszi adott Gézának kölcsön. – Soha nem látom már azt a lóvét, de leszarom, majd szépen  visszaissza, úgyis itt ücsörög egész nap – indokolta a tőle felettébb szokatlan jótékonykodást a kocsmáros. – Meg segít itt a kocsiknál. Igaz, ő csak ahhoz ért, hogyan lehet minél költséghatékonyabban összetörni őket, hogy hozzanak egy kis biztosítós pénzt.

 *

Gyuszi mindenáron meg akart mutatni nekem az udvar elkerített részén álló használt autók közül egy szerinte nekem való  kis VW-t. Tízen két éves, odaadja ötszázezerért, öt havi részletre.

Hiába mondom neki, hogy nem kell nekem kocsi. Már több százezret spóroltam az elmúlt három év alatt azzal, hogy szegény 20 éves, Zöldi névre hallgató Renaultomat leadtam a siófoki bontóban.

– De mégis csak újságíró vagy, hogy bírsz létezni kocsi nélkül?

– Úgy, hogy halálsoros vagyok, elmúltam 65 éves, ingyen van a vonat meg a busz. Igaz, ha viszem a kutyát, neki kell vennem jegyet.

– De ha lerobbansz, hogy mész le majd gyalog az állomásra, vásárolni, vagy az orvoshoz? Fönt laksz a hegyen, minden messze van – győzködött.

– Majd én leviszem – mondta erre a szomszédom, Feri, a független fideszes, aki csak egy „laza kisfröccsre” ugrott be az imént. Ő a Mercédeszével járta most is a járást, Laci honatya kampánystábjának egyik oszlopaként. Nyolc éve őt is elindították önkormányzati képviselőnek, akkor találta azt mondani, amikor kiállt a plénum elé, hogy ő egy független fideszes. Nem lett belőle helyi potentát, de a mókás jelzős szerkezet rajta maradt.

Colos nem ült le bent, kivitte a rozsdás, a reggeli hava esőtől még vizes vasasztalra az italokat. Miután csapos Gyuszi a pincéből felhozta nekem a második feles házi pálinkát, kimentem utána. Már nem volt rajta az FF2-es. Ő is a második körnél tartott, egyre idegesebben oktatott.

– Röhögtök rajtam, de majd nem röhögtök, ha úgy jártok ti is, mint a Csöpiék. Tudod, a cipész. Disznóvágáson voltak Csehibe, ott kapta őket telibe a Covid. De nem ám a negyedik hullámos omikron, hanem a durvább, a korai, ami a tüdőt támadja meg. Öten kerültek a marcali kórházba. A böllér lett rosszul, két napra rá 39 fokos lázzal vitték be. Mikor pozitív lett a tesztje, kérdezték tőle a mentősök, merre járt, kikkel találkozott. Tudod, kontaktuskutatás… Azután gyűjtötték be a Csöpiéket is.

– De hát Csöpivel pár napja találkoztam a fodrásznál. Kutya baja volt – mondtam Colosnak. Egy szót sem szólt a kórházról. Arról panaszkodott, hogy a fiát, aki a Puskás akadémiára jár, nem hívják meg a korosztályos serdülő válogatottba. Pedig ügyes a Szilveszter gyerek. Láttam én is. Elcipelt a Csöpi Siófokra, amikor ott játszottak. A tizenöt évesek szövetségi kapitánya egy olyan srácot hív be rendszeresen helyette, aki saját csapatába is gyakorta kispados. Annak az apja valamelyik kormányhivatalnak a vezetője. A Csöpi azt mondta, bemegy az MLSZ-hez, mert azért basznak ki a fiával, mert ő csak egy vidéki suszter.

– Hülye az a Csöpi, kit zavar az MLSZ-ben, hogy ő cipész? A focisták is cipőben játszanak, nem?

Igazat adok Colosnak, aztán elmesélem, hogy amikor újságíróként a Fradival kint lehettem Amszterdamban az 1995-ös Ajax elleni BEK- meccsen, egy napon át futballcsukák után kajtattak a vezetők.

– Mínusz 6-7 Celsius fok lehetett december elején, be voltak fagyva a csatornák. Kimentünk a csapattal az edzésre, de az olimpiai stadion talaja olyan volt, mint egy lefagyott libalegelő. A fém és műanyag stoplik letörtek, fájt bennük a futás is a fiúknak. Ezek meg nem hoztak magukkal  gumistoplis cipőket. Amszterdamban nem kaptak, végül Brüsszelben sikerült venniük A meccs napján volt Simon Tibiék lábán először… 

– Örüljön Csöpi, hogy ő megúszta a vírust, egy napig tartották csak bent megfigyelésen, aztán kiengedték. Három másik disznóölővel együtt. Csak a böllér maradt bent. Pár napig lélegeztetőgépen is volt. De szemcsére ő is túl van már rajta.

Aztán Colos hosszasan fejtegette, hogy a kormány megint politikai döntést hozott, alighanem a választások miatt jött a könnyítés, hogy ripsz-ropsz eltörölte zárt helyeken a maszkviselést.- Közben meg már egész Sanghajt lezárták megint.  Mert a járvány újra megjelent ott és más tízmilliós kínai városokban is. –  Nálunk hiába ugatnak a szakemberek, a geci politikusok a kampányhoz igazítják, a mi életünket.  De látod, így van ez a ruszki lerohanással is Ukrajnában, a Köpcös most is, mint mindig a magyar emberek érdekeire hivatkozva húzza be a fülét farkát. Hát én nem könnyítek, baszdmeg!

– Meg a Kis Grófóval szelfizik a kolostorja erkélyén a kis vezető. Láttátok azt a két baromarcút?– szólt bele az inszeminátor monológjába Géza, aki közben kijött az udvarra, hogy rágyújtson. – A nézését, meg a járását… A szeme sem áll jól, ahogy a lecsüngő hasát kinyomva, a harmonika gatyájában, zsebre baszott kézzel csámpázik. Tragédia ez az ország… Szotyihaza.

– Baszhatod, megint megnyerik, kéretik újabb négy év szívásra berendezkedni. Periszkópot behúzni, alámerülés… – csapott dühösen a horpadt bádogasztalra Colos.

És alig 12 órával később neki lett igaza.

Tódor János

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább