NEHAZUGGY

Valóban ezekre van igénye a magyaroknak?

Lázár Gergő | 2022. Május 11, Szerda | 19:40

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Medián felmérése azt mutatja, hogy a választások óta a Mi Hazánk Mozgalom és a Fidesz–KDNP erősödött a legtöbbet.

Ha a választások eredményére gondol, hogyan néz az ország előtt álló időszak elé? – kérdezték a felmérésben részt vevőktől. A teljes szavazókorú népesség 50 százaléka reménykedve, 43 százaléka aggodalommal, 7 százaléka közömbösen tekint előre.

Egy a közeljövőben megtartandó elképzelt választáson a választani tudók 57 százaléka voksolna a Fidesz–KDNP-re, a Mi Hazánk Mozgalom ebben a kategóriában 9 százalékon áll. A Medián felmérése szerint ezzel, ha csak szűk, hibahatáron belüli különbséggel is, de a legerősebb ellenzéki pártnak tekinthető Toroczkai Lászlóék mozgalma. A választani tudók körében a DK 8, a Momentum 7, a Kutyapárt 6, a Jobbik 4, az MSZP 2, az LMP 2, a Párbeszéd 1 százalékon áll.

A mondanivalóm itt véget is érhetne, hiszen mit lehet hozzátenni ezeknek a letaglózó sorokhoz? Hiába próbálkozik az ember már évek óta azzal, hogy felnyissa az emberek szemét, ez csak nem akaródzik sokaknak. Hiába jártatja az ember a száját, milliók nyalják be a propaganda hazugságait, és jól láthatóan ezen még csak változtatni sem kívánnak. Hogy a francba lehet az, hogy egy szélsőjobboldali pártot a szavazók 57 százaléka támogatna, míg a legerősebb „ellenzéki” párt egy konkrétan fasisztoid, nácoid eszmékkel kokettáló párt? Mi történt ezzel az országgal? Vagy mindig is ilyenek voltunk? Soha nem akartunk valódi demokráciát?

Évek óta, több mint egy évtizede álmodozik arról a lakosság egy jelentős, mára alig közel 2 milliósra zsugorodott része, hogy egyszer csak kinyílik a többség csipája és észreveszi, hogy teljesen hülyének nézik őket. Ez a csodavárás viszont eddig nem vált be, és ezután sem fog. Aki teheti, az menekül az országból, vagy már megtette az ezt megelőző években. De ki tudná hibáztatni ezeket az embereket? Azok, akik egy demokratikus, nyugati országról álmodtak hosszú éveken át, azok csak az életüket vesztegetik el, hiszen az ő fejükben létezik ez az álom, de a többségében valami egészen más van konszolidált demokráciáról és jóléti államról szóló elképzelések helyett. Aki egy megélhetési szélsőjobboldali és egy meggyőződéses szélsőjobboldali pártban látja az ország jövőjét, az szerintem nem is lát valódi jövőt. Ezeknek az embereknek nem szükségesek alternatívák, ők azt teszik, amit parancsolnak nekik, és azt hiszik el, amivel etetik őket.

Egy ilyen felmérést követően az ember a legszívesebben feladná, hiszen mi remény maradt még? Mi változhat egy olyan országban, amelynek lakói látják ugyan a nyugati, fejlett demokráciák által nyújtott lehetőségeket, mégis ellenségnek tekintik őket, és inkább egy autoriter rendszert választanak? Az egyedüli remény talán már csak az lehet, hogy lesznek olyanok, akik külföldön töltött éveiket követően hazatérnek, és képesek lesznek továbbadni azt a tudást az otthonmaradottaknak, amely szükséges ahhoz, hogy végre kinyíljon ez az ország. Ha ugyanis az itthon maradt emberek – akik közül nem kevesen még soha nem jártak külföldön – lesznek azok, akik négyévente döntenek a jövőnkről, akkor itt semmi sem fog változni.

Fogalmuk sincs más kultúrákról, vagy arról, hogy milyen valóban szabadon élni. Nem tudják, milyen az, ha a kormány nem alamizsnát szór eléjük négyévente, hanem minden évben arra törekszik, hogy az általuk vezetett ország egy jobb hely legyen. Nem tudják milyen az, ha a kórházakba nem meghalni, hanem gyógyulni járnak az emberek, vagy azt, hogy milyen az, ha az egyetemre bekerülni nem privilégium, hanem szinte emberi jog. Milyen az, ha nem kell számolgatni, hogy ebben a hónapban épp mire futja és mire nem, hanem boldogan költhetnek akár olyan cikkekre is, amelyek luxusnak számítanak. Ez nem egy elérhetetlen, szürreális valóság, hanem egy Európa több országában is létező valóság. Ezeken a helyeken pedig a szavazók nem nácikat és félnácikat választgatnak négyévente újra, hanem valódi, tiszta választáson segítik hatalomra az akkor épp legerősebb és legjobb alternatívát nyújtó pártot.

Az ember nem tud nem elkeseredett lenni akkor, amikor a fentiekhez hasonló felméréseket lát, de mint tudjuk a történelemből, a diktátorok valahogy mindig megbuknak. Még akkor is, ha korábban óriási támogatottságnak örvendtek. Kevés olyan valódi diktátor van, akit nem buktatott meg a saját népe, tehát az esély megvan arra idehaza is, hogy egyszer csak valamiért megfordul a szél, és ez a rendszer pofonba szalad bele. Hogy ehhez mi kell a magyar társadalomnak, arról fogalmam sincs, de még a szomszédos Romániában is át tudtak állni egyik pillanatról a másikra és megbuktatták Ceaușescut. Jó, tudom, Orbán nincs ezen a szinten – az EU miatt egyébként sem lehetne -, de véleményem szerint a lehetőségeihez mérten nagyjából kihozott mindent a teljhatalmából, amit ki lehetett. Abból a korlátlan, ellenőrizhetetlen teljhatalomból, amelyet a magyar emberek többsége ismét a kezébe adott. Kérdés, hogy ezt meddig tarthatja a markában, és mikor jön el a valódi változás időszaka.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!