Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Senki nem halhatatlan, és senki sem legyőzhetetlen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Senki, de senki nem él örökké. Pontosabban de. Aki az élete során olyan dolgot alkotott, teremtett, hozott létre, amiért halála után is fenn marad az emléke, munkássága, az örökké él. Mindenki az alapján lesz megítélve a halála napján és utána, amit az életében tett. A rossz dolgok többnyire eltompulnak, a fájdalom elmúlik, és az ember hajlamos úgymond csak a jóra emlékezni valamivel vagy valakivel kapcsolatban. Sokan például a sorkatonaságot a centi vágásával szimbolizálták, hogy legyen már vége, alig várták, hogy az ott eltöltött idő végre elmúljon, aztán évekkel később szentimentális nosztalgiával emlékeztek a katonaéveikre. De ugyanez igaz például egy háborús veteránra, vagy egy szimpla érettségi vizsga előtti drukkra, majd azt követő felszabadult örömre, ami akkor következik be, amikor túlvagyunk rajta.

Van a jelen és van a múlt. Van aki óvja, és van aki közszemlére teszi az életét. Van aki állandóan tagadásban él, és van aki folyamatosan felmenti magát. Ha meghalunk, mi már nem tudhatjuk meg, hogyan vélekedik rólunk majd az utókor, bár életünk során biztos elgondolkodunk azon, hogy amit eddig tettünk, az vajon pozitív vagy negatív megítélésre/megítéltetésre ad majd okot a későbbiekben. Már ha időként néha megállunk és számot vetünk, vagy egy pohár bor mellett elmerengünk a saját múltunkon és jelenünkön. Tegnap két ember halt meg, akiknek az élete a szemünk előtt, a legszélesebb nyilvánosság előtt zajlott. Miért írok erről? Egyrészt azért, mert ez a két ember nem állt távol attól a rendszertől, amelyben élünk, amelyet naponta elemzünk, bírálunk. Attól a rendszertől, aminek az alapja az, amit ez a két ember megszemélyesített, mind a külsőségekben/kinézetben, mind az életvitelét tekintve. Ezt szimbolizálták: a legyőzhetetlenség illúzióját, a támadhatatlanság magabiztos páncélját, és az alvilági módszerekkel dolgozó állampártnak a kiszolgálását. A kétes ügyeket, a politika és az alvilág összefonódását, az érinthetetlenséget és a felsőbbrendűséget. Kigyúrt izomagy, luxusélet, alvilág.

Egyivásúak, mondhatni barátok voltak. Ismerjük ezt a típust. Leginkább félelmet kelt a kinézetük, a megjelenésük, erőfitogtatással kompenzálják a tudás, az iskolázottság hiányát. M. két ember halálát okozta egy közlekedési balesetben, amikor is kábítószer hatása alatt állt. B. sikkasztott, csalt, megkárosított másokat, majd olyan közlekedési szituációt idézett elő, ami miatt majdnem többen megsérültek egy buszon. Ez az ember Magyarországon egy celeb volt. Követték, kedvelték, istenítették. Médiumokban szerepelt, termékeket reklámozott, és abból élt, hogy a bűnözésből szerzett tekintélyét villogtatva bemutatta azt a luxuséletet, amiről sokan még álmodni sem mernek. Legyél te is bűnöző, lám, mire lehet vinni itt ebben a bűnözőkkel teli országban.

Mindkét áldozat ezer szállal kapcsolódott a NER-hez, és bár nem volt bizonyított, de sokszor az ő kegyelmükből úszhattak meg olyan dolgokat, amiért mást azonnal börtönbe zártak volna. Tudomásom szerint mindketten szívélyes viszonyt ápoltak Kubatov Gáborral, Rogán Antallal és még ki tudja, kivel. Ezekről tudunk, aztán van egy rakás dolog, amiről nem. Nem akarok konspirálni, nem akarok találgatni, de abban azért van valami sorsszerű, hogy ez a két figura ugyanazon a napon távozott az élők sorából. Sokan azt mondják, ez a gengszter életforma nem mindig ad ki- és beteljesülést annak, aki benne van. Úgy látszik, ez most beigazolódott. Van követendő értékrend, vannak követendő példák. Ennek a két embernek a követendőhöz semmi köze nem volt, ők nem ezt személyesítették meg. A jogosítvány nélküli vezetés, a törvény lábbal tiprása, a kiskapuk kinyitása és a kapcsolatokkal való visszaélések erre nem adtak semmi okot.

Persze megint kettészakadtak a kommentszekciók, pro és kontra mindenki kiadta magából, ami benne volt. Egyesek szerint B.-nek van két gyereke és rájuk való tekintettel, ne bántsák szegényt. Szerintem meg az van, hogy a gyerek addig van ebben a képletben, ameddig a szülei belevonják. Tudtommal a gyereket élő adásban megszülő M., aki ebből is pénzt csinált a férjével együtt, nem igazán lett megkérdezve, hogy szeretne-e szerepelni ország-világ előtt élete eme talán legmeghatározóbb, legintimebb pillanatában. Helyette döntöttek, belőle húztak hasznot. Milyen szülő az ilyen? De tényleg. Erre mondják, hogy még az anyját is eladná, csakhogy abból is hasznot húzzon. Nem, sajnos nem tudom sajnálni azt a házaspárt, aki abból élt, hogy az életét az ország elé tárta jó pénzért, aztán amikor az egyik főszereplő konkrétan halálba celebkedte magát (a helyszínen talált , akkor meg a túlélő társa kikéri magának a negatív véleményeket, és a gyerek árvaságára hivatkozik. Nem, ez nem így működik. Amikor az lesz áldozat, aki eddig csak áldozatokat szedett, akkor ez önmagában nem menti fel azok alól a bűnök alól, amelyeket mások ellen elkövetett.

Az élet ilyen. Ahogy élsz, aszerint ítélnek meg. Amit másokért tettél, ahogy másokkal viselkedtél, azt és úgy fogod visszakapni a későbbiekben. B. választhatta volna a jószívű, emberarcú celeb szerepét, ennek ellenére ő mégis a rosszfiú jelmezét húzta magára. Tudom, hogy ez a legócskább közhely, de igaz: az útjaink mostantól biztonságosabbak lesznek, mert két olyan figura távozott az élők sorából, aki ha máshol nem is, de az utakon igen nagy veszélyt jelentett másokra. Másfelől most egy kicsit mindenki elgondolkodhat azon, hogy mennyire esendő az ember. Ez a két hústorony a legyőzhetetlenség szimbóluma volt sokáig, aztán egy szempillantás alatt váltak semmivé. Minden csak egy illúzió. Senki nem halhatatlan, és senki sem legyőzhetetlen. Senki.

Bocsánatot kérek, ha most nem morzsolok el egyetlen könnycseppet sem e két köztörvényes bűnöző celeb miatt, ezt meghagyom azoknak, akik ezzel az értékrenddel tudnak azonosulni. Memento mori. Élj úgy, hogy a papnak minél kevesebbet kelljen hazudnia a temetéseden!  

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.