Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem azért takarít meg valamennyit havonta, mert az a pénz megmarad neki hó végén, hanem annak ellenére tesz félre, hogy hó végén már normális ételre sem futja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Úgy tűnik, helyükre kerültek a dolgok. A Bayer-Bencsik-Gajdics tengelyen pörög tovább az orosz propaganda, már abban sem biztosak az elvtársak, hogy ki támadott meg kicsodát, és ki az, aki irtja a civileket. Már persze, ha egyáltalán irtja valaki. És ha azok civilek. A legegyszerűbb talán az lenne, ha gyorsan szerveződne egy békemenet Ukrajnába. Ha mindenki elmenne erre a menetre, aki szokott, akkor minden olyan figura ott lenne, aki most terjeszti, vagy pedig fogyasztja a Kreml hazugságait. Ott helyben meg lehetne nézegetni, hogy tényleg zajlik-e háború, vagy valami filmforgatás az egész statisztákkal és művérrel. Ha szükséges, némi pénzzel be tudok szállni az utazás költségeibe.

Persze annyi megtakarításom nincsen, mint amennyi a pedagógusoknak van. Igaz, hogy azt nem tudjuk, nekik mennyi van, de az Állami Számvevőszék pont ráért egy kis kutatásra, úgyhogy megkérdeztek pár tanárt, van-e megtakarítása. Kiderült, hogy 86 százalékuknak van egy kis pénz a párnacihában. Sőt, 75 százalék fölött van azok aránya, akik havi rendszerességgel tesznek félre. Ebből tehát simán az olvasható ki, hogy csak sír a szájuk, de valójában jól élnek a tanerők. Azt már nem nagyon kérdezgették tőlük, hogy kicsit konkrétabban mennyi az a megtakarítás, ahogy azt sem, mennyit tesznek félre havonta. Saját tapasztalatból mondom, hogy általában ez úgy történik, hogy megjön a fizetés. Valamikor. Az ember leül a kis füzetével és cerkájával, elkezd számolni. Első a gyerek – menza, bérlet, osztálypénz, egyéb -, második a hiteltörlesztő. Ha van lejárt rezsiszámla, akkor az a következő, ezekkel a többség igyekszik sakkozni egy kicsit, mert nincsen más választása. Aztán jön a megtakarítás. Akár 500, akár 5000 forint, valamennyit mindenki igyekszik félrerakosgatni. Ez többnyire időről időre kiürülő és újratöltődő rendszer, ha összegyűlt néhány tízezer forint, mindig történik valami. Kiszakad a gyerek gatyája, beszarik a porszívó, betörik az ablak. Ezek nem óriási beruházások, de halaszthatatlanok. Olyankor ki is ürül a persely, lehet elölről kezdeni a dolgot. Végül a jövedelemből marad, ami marad, azt lehet beosztani kajára. Akinek hó végén nem telik gyümölcsre és húsra, az is tesz félre általában hó elején valamennyit. Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az az ember baromira jól él, csupán annyit jelent, hogy igyekszik a lehetőségekhez képest emberi életet élni. Nem azért takarít meg valamennyit havonta, mert az a pénz megmarad neki hó végén, hanem annak ellenére tesz félre, hogy hó végén már normális ételre sem futja. Nem mindegy ám.

Svédország és Finnország vagy akar csatlakozni a NATO-hoz vagy nem (hivatalos közleményt még nem láttam), de biztos ami biztos, Oroszország Illetékes Elvtársa máris megfenyegette a két országot, hogy eszükbe ne jusson. Az az érzésem, Putyin nem csak az orosz hadsereg erejét, felkészültségét és felszereltségét, valamint az ukránok reakcióját nézte be nagyon, de minden egyebet is félreért, ami Európában történik. Aligha szerepelt a tervei között, hogy a mostanáig következetesen semleges országok csatlakozzanak a szövetséghez, ahogy valószínűleg nem az Európai Unió felrázása és megerősítése lebegett lelki szemei előtt az elmúlt időszakban. Ehhez képest most nagyon úgy fest a helyzet, hogy sikerült mindezeket elérnie. Ha ezért nem vérrel fizetnének most is az ukránok, akár tapsolni is lehetne hozzá. Nem én vagyok az, akit szakértőnek lehetne nevezni, ezért teljesen amatőrként és teljesen civilként merem állítani, Putyin már azért küzd, hogy megtarthassa a hatalmát. Valószínűleg soha nem is szólt másról ez az egész, mint arról, hogy mi történik, amikor megbuggyan az, aki egymaga dönt mindenben egy ország élén. Pontosan ez történik. Tegnap este láttam a szakértők beszélgetését, sőt, hallottam is. Megbeszélték a háborút, némelyikük szakmailag, mert ért hozzá, némelyik tolva az orosz propagandát, mert azért küldték a stúdióba. Beszélgettek mindenféléről, egyetlen dolgot felejtettek ki; az embert. Pedig a háborút emberek vívják emberek ellen. Ez benne a rettenetes.

Mindeközben Kovács Zoltán, aki nemzetközi szóvivőként szolgálja Orbán Viktort azzal henceg, hogy ez izraeli lap valóságos diplomáciai áldásnak nevezte Orbán Viktor győzelmét. Az ő szempontjukból biztosan az, mi élünk itt néhányan, akik nem annyira érezzük az áldás jellegét a dolognak. Azt is elszavalta Kovács Zoltán – mint mindenki, aki megszólal -, hogy ez nem Magyarország háborúja. Amúgy valóban nem az. Még. Majd az lesz, ha nem sikerül megállítani Putyint. Akkor aztán nem kell háborúba küldeni a katonáinkat, mert a háború helybe jön. Aztán majd Bayerék elemezgethetik a dolgot, hogy nem is annyira vészes, csak a liberálisok találták ki az egészet, és egyébként is, a jó Putyin csak az ellenzékieket irtja. Tényleg egészen döbbenetes azt látni, hogy úgy kommunikálnak a legtöbben a szomszédunkban zajló háborúról, mintha valami számítógépes játék, vagy mozifilm lenne. Pedig garantálom, hogy nem az.

Jó ébredezést mindenkinek, mi hamarosan jövünk az első beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.