NEHAZUGGY

Az egyetlen hiteles európai politikus és egyéb képtelenségek

Molnár Bálint | 2022. Április 11, Hétfő | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint már írtam, meg vagyok győződve arról – és remélem, hogy ezt számos komoly elemzés is alátámasztja a jövőben -, a Fidesz minden korábbinál súlyosabb kétharmadában jelentős szerepe volt annak, hogy a béke-háború, pontosabban élet-halál kérdésévé démonizálta a választási kampányt. Azaz Putyin háborúját, amelyet mimagyarok úgy tudunk megúszni, ha kimaradunk belőle és a Fideszre szavazunk. Csak és kizárólag akkor lesz háború helyett béke és halál helyett élet. Vérfagyasztóan bejött. Az, hogy ezért milyen mélységeibe kellett lesüllyedni az embertelenségnek, az egyáltalán nem számított akkor, amikor a Rogán-féle gyűlöletpolitizálás tervezőasztalánál megformálták és patikamérlegen ki- és lemérték a propaganda hívószavait, csatakiáltásait, kampányszólamait.

Ha ez jelenti a magyar néplélek, a magyar társadalom működésének ismeretét és ez számít valamiféle kivételes politikai tehetségnek, amit elismerés illet, akkor természetesen ezt el lehet ismerni. Akinek ez belefért, az már el is ismerte, egészségére váljék. Elfogadom, hogy sokak szerint a hideg, számító, mindent eltaposó hatalomtechnikai romlottság erénynek számít, és bármit meg lehet és meg is kell tenni a hatalomért. Bármit. Akár azt is, hogy valaki a politikai ellenfeleit azzal rágalmazza, hogy háborút akar és halálba vezetné a népet, ha erre lehetősége nyílna. Lyndon B. Johnson már 1964-ben is valami igen hasonló üzenettel és közel kétharmaddal nyert elnökválasztást az Egyesült Államokban, azt is meg lehetett csinálni, profi politikai munka volt. Igen, egy profibb ellenzék TALÁN meg tudta volna fordítani ezt a gyalázatos narratívát, egy profibb ellenzék TALÁN rá tudott volna licitálni, erősebbet, durvábbat, vadabbat tudott volna mondani, ahogyan a profik (értsd: a Rogán-művek) csinálják, de nem sikerült, és most már teljesen mindegy is.

Az viszont nem mindegy, hogy ezzel a szélsőséges, az egzisztenciális fenyegetettséget maximálisan kiaknázó, nem mellesleg a valóságtól elrugaszkodott állásfoglalással nem önmagában a morális aljasság a probléma, nem önmagában az, hogy a lehető legrosszabb, legsötétebb emberi reflexeket aktiválta, hogy olyan mértékű félelmet és gyűlöletet ültetett el az emberek fejében, amit évtizedek alatt sem lehet onnan kiirtani, hanem hogy reálpolitikai értelemben beárazta Magyarország nemzetközi, különösen európai mozgásterét. Pontosan lehetett tudni, és most is pontosan látszik, hogy az uniós, a V4-es szövetségi rendszer számára ez a fajta viselkedése Moszkva felcsúti és budapesti kijáróembereinek érthetetlen, megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan. És nem igaz, hogy ez a fajta viselkedés kizárólag a választások megnyerésének szólt, hiszen Orbán választási győzelmi beszédében, amikor tényleg már semmilyen tétje nem volt, akkor is rúgott még egyet a hazája védelméért minden követ megmozgató színészből lett ukrán elnökbe, akit a fideszes propagandakórus egy emberként degradált bohóccá az elmúlt hetekben.

Az a helyzet, hogy Orbán Viktor lényegében a választás után ugyanott folytatta, ahol előtte abbahagyta: sokkal harciasabb a függetlenségükért küzdő ukránokkal, mint az agresszor oroszokkal szemben, legfeljebb akkor nevezi fogcsikorgatva agresszornak az agresszort, ha erre direktben rákérdez valaki (például az év első, és garantáltan utolsó nemzetközi sajtótájékoztatóján), csak akkor hajlandó természetesen elítélni a tömegmészárlást, ha a lengyel haverja megrökönyödik azon, hogy pár napja még azt mondta: független vizsgálatok hiányában az orosz háborús bűnök felemlegetése csak „zsurnalizmus”. És most arról nem beszéltünk, hogy az állítólag olcsó orosz gázról – amelytől zsarolhatóvá tette, amelynek minden korábbinál jobban kiszolgáltatta az országot – már szintén kinyögte, hogy nem az a lényeg, hogy olcsó legyen, hanem hogy legyen, mert különben mindmeghalunk.

Tehát míg az európai politikusok nyilvánvaló szolidaritásukról biztosítják Ukrajnát, és a régió vezetőitől, a V4 vezetőitől Ursula von der Leyenig már mindenki megfordult Kijevben, Orbán és sleppje még a kétharmados választás estéjén is Zelenszkijt köpködte, mondván, hogy vele is meg kellett küzdeni a választások megnyeréséért (a totális elmebaj sem lehet ennél durvább). Mindent feltettek a választás megnyerésére, leszarták, hogy Európában ez nem fér bele, ezért most mosakodnak. Tökéletes példája ennek, hogy Szijjártó Péter a minap egy, a lejárt szavatosságú, Európa-ellenes, korrupciós botrányoktól hemzsegő múltú, egykori cseh miniszterelnökkel és államelnökkel, Václav Klausszal készült tévéinterjú (a cseh CNN ezúttal hivatkozási alap) Orbánt magasztaló részletével igyekezett demonstrálni, hogy már megint mindenki szembejön az autópályán, egyedül a főnöke a helikopter a hanyatló Európában. Akit állítólag arról is kérdeztek, hogy Orbán választási győzelme mit jelent Csehország számára, illetve a V4-ek jövője szempontjából, de ezt nem tudtuk meg a Szijjártó által közzétett kivágásból. Amit megtudtunk, az ez:

Riporter: „Nem egy egyszerű győzelemről van szó, ez a győzelem a nyugati világ jövőjéért folytatott jelenlegi küzdelemben aratott győzelem”. Ezekkel a szavakkal gratulált ön Orbán Viktornak a parlamenti választásokon elért győzelméhez.

Klaus: A nyugati világ jövője szempontjából mindenképpen igen! Én nem hallgatom el, hogy napjaink meghatározó európai politikusai közül egyetlen barátomnak Orbánt tartom, akit nagyon becsülök, és akinek nagyon-nagyon sok meglátásával egyetértek, ami az életet, a világot, a társadalmat, Európát, a jelenlegi problémákra vonatkozó megoldásokat illeti. Ezt egyértelműen kijelentem. Nagyon örülök annak, hogy ismét győzött, és hogy nem a haladó baloldal nyert, mint nálunk, ahol sajnos ez megtörtént.

Riporter: Mi az, amit olyan pozitívan üdvözöl és értékel a személyét illetően?

Klaus: Úgy gondolom, hogy Orbán az egyedüli hiteles politikus a mai Európában. Az egyetlen, aki valóban nemzetét és országát igyekszik képviselni, és ezt nem rejti véka alá, és ennek megfelelően cselekszik.

Ha valaki ebből megtudott akár egyetlen olyan konkrétumot, ami miatt Orbán az egyedüli hiteles politikus Európában, akkor legyen kedves felvilágosítani engem is. Az, hogy ki kinek a barátja, és hogy mennyire közérdeklődésre számot tartó tényállás, hogy egy volt cseh miniszterelnöknek és államelnöknek Orbán a barátja, szintén magyarázatra szorul, de elengedem.

A lisszaboni szerződés ratifikálásának elodázásával az egész Európai Uniót sakkban tartja a cseh rendszerváltás ikonjából vitatott politikai vezetővé vált Václav Klaus. A bársonyos forradalom egykori egyetlen nyugatias minisztere egy kommunista besúgó szerint olyan volt, mint egy zseni, egy prágai politológus szerint azonban mára olyan lett, mint egy keleti despota: mindenkinél jobban tudja az igazságot, csak épp nincs elég hatalma, hogy ezt rá is erőltesse másokra – ezt írta Klausról 2009-es portrécikkében a jobb időket látott Origo, tanulságos elolvasni.

A lényeg mégiscsak az, hogy unortodoxul érzi a rezgést a főnökét dicsőítő tartalmat megosztó teremfutballista külügyminiszter. Az egy dolog, hogy nagyítóval nem találnak egy olyan európai politikust, akinek ne lenne vitatott vagy egyenesen rovott a múltja, akinek a szájából Orbán magasztalása komolyan vehető lenne, de mennyire kell ahhoz hülyének lenni, hogy Magyarország jelenlegi, megroggyant V4-es pozícióját szem előtt tartva egy olyan figurával ünnepeltesd a főnököd zsenialitását, aki közben köpködi a jelenlegi, demokratikusan megválasztott cseh kormányt, amelyik neked állítólag a szövetségesed? Mennyire jó ötlet az Orbán-kormány jelenlegi, megvetésre számot tartó európai pozíciójából egy olyan politikussal nyomulni és igazolni Orbán kivételességét, hitelességét, aki maga is bot volt az EU küllői között, aki teljesen elszigetelte magát Európában, holott ikon is lehetett volna? Hát valószínűleg pont azért, mert a jelenben tényleg nincs (ha volt is, éppen mostanában építik le) olyan meghatározó politikus, aki az elismerés hangján tudna szólni a moszkvai agresszort mentegető Orbánról.

Amellett, hogy Klausszal mellet döngetni a regnáló cseh kormány ellenében egyébként sem túl bölcs dolog, Orbán és Klaus között megdöbbentően sok a hasonlóság. Vérfagyasztóan sok. És bár ez a kétharmad árnyékában nem látszik, ez a kétharmad nemcsak a nyugati világ, de Magyarország jövője szempontjából valóban nem egy egyszerű győzelem. Kár, hogy pont nem abban az értelemben, ahogy a 81 éves Václav Klaus gondolja. Álljon itt végszóként egy jellemzés róla, többet mond mindennél, pláne ha vigyázó szemünket közben a Karmelitára vetjük:

Úgy viselkedik, mint egy keleti despota. A parlament két háza, az alkotmánybíróság és 27 ország kormánya támogatja a lisszaboni szerződést. De azoknak, akik 500 millió embert képviselnek, nincs igazuk, csak neki. Tényleg azt hiszi, hogy kizárólag ő van az igazság birtokában. (Jiri Prehe prágai politológus)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!