Május 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Itt a józan ész már nem opció

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,285,802 forint, még hiányzik 1,714,198 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Búcsúzom. Búcsúzom a szerkesztőségtől. Edgártól, akit imádok és tisztelek. Bálinttól, aki számomra mindig is a top írók egyikének számított itt a Szalonnán, Gergőtől az örök optimistától, Erzsébettől, Robitól, Andreától, mindenkitől. Imádtam ide írni, itt érezhettem igazán, hogy egy olyan közösség része vagyok, ahol az igazán fontos dolgokban nem lehet rossz kompromisszumokat kötni. Nem csak a politikával, közügyekkel kapcsolatban, hanem úgy nagy általánosságban mindennel. Ti tőlem egy szimbolikus Pulitzer-díjat kaptok azért, amit az alakulásotok óta tesztek, hogy dolgoztok azért, hogy megpróbáljátok elmagyarázni az arra nyitottaknak, hogy talán nem minden az, aminek látszik. Ebben a társaságban senki nem választotta a megalkuvást soha, senki nem adta fel az elveit, nézeteit soha, itt nem volt soha kérdés, hogy nem lehet a hatalom oldalára állni, amikor az a hatalom megfoszt, igazságtalanul vegzál, öl, butít és nyomorba dönt. Egy olyan hatalom oldalára nem lehet állni, amelyet jóérzésű soha nem fogadna el a magáénak.

Nem tudom, mit néztem be. Nem tudom, mit gondoltam, de ekkora vereségre nem számítottam, bevallom férfiasan. Ez van. Nehéz szavakat találni, nehéz mit mondani. Sokan dolgoztunk mindannyian, én konkrétan az egyéb munkám, életem mellett szinte minden időmet arra fordítottam, hogy szót emeljek az ellen, ami nincs rendben. Nem hittem, az nem az én műfajom, de azt elmondhatom, hogy soha nem voltam abban annyira biztos, hogy megszorongatható lesz a korrupt teljhatalom ezen a választáson. Nem így történt, nagyon nem. Nincs értelme az okokat keresgélni, mert szerintem ez valahol kódolva az ország lakóiban. A többségnek legalábbis egyszerűen erre van igénye. El kell fogadni, mert nem tudunk mit tenni, különben előbb-utóbb belebolondulunk. Ezt gondolom, ezt tudom.

Azt is tudom, hogy most jön csak az igazán neheze. Nem tartom valószínűnek, hogy a (nyugati) világ úgy fog táncolni, ahogy Orbán füttyög, és minél inkább magára marad a nemzetközi erőtérben, annál jobban el fog szigetelődni, és vele együtt az ország lakói is. Szégyen? Az. Az is beszédes, hogy nagyot nyertek, és bebizonyították mindenkinek, hogy itt a józan ész, mint olyan, már nem opció. Érdekek, megvezetett emberek, populizmus és nacionalizmus. Sötét jövő vár erre a sokkal jobb sorsra érdemes országra. Aki teheti, tanuljon nyelveket, és legyen büszke arra, hogy a józan ész mellett tette le a voksát. Nem tudom, kin fog revansot venni a győztes hadvezér, nem tudom, mennyire fogja végérvényesen leszalámizni (mint annak idején a kisgazdákat), és eltüntetni az ellenzéki párt maradványait a parlamentből. A Mi Hazánk bejutott, most már két szélsőjobboldali párt ül az Országgyűlésben, rengeteg, egymásra licitáló, véresszájú nacionalista képviselővel. A sok állampárti beszélő fej, elemző mind-mind az ellenzék hullája felett fog örömtáncot járni most egy ideig. Egészségükre!

Közben nézem, hogy Kijev külvárosában az utcán kivégzett civilek holttestei hevernek. Volt, akit bicikliről lőttek le, volt olyan, akit bevásárlószatyorral a kezében. És volt olyan is, akit tarkón lőttek és az egész családjával együtt elástak egy tömegsírba. Ez is egy valóság, a valóság, ami itt zajlik a szomszédunkban, ahol az a tömeggyilkos öli az ártatlan embereket, akivel Orbán lepaktált. Rossz oldalon állunk, és ha ez így marad, Orbán Istene kegyelmezzen ennek az országnak.

Nyertek. Mit? Időt? Pénzt? Tekintélyt? Majd eldől. Amit mi itt leírtunk, sajnos sok esetben valóra vált, ok-okozati összefüggések, kézenfekvő  következések alapján. Hogy ez nem jut el az ország lakóihoz, hogy a médiájuk mindent leuralt és túlkiabál, és azon keresztül kábítják és manipulálják, akiket lehet, tény. De ne csüggedjetek, ne csüggedjünk, legyünk bátorok

Kedves olvasók! Búcsúzom tőletek is, szeretlek titeket. Ezután is mindig el fogom olvasni a Szalonnát, ameddig még lesz. Köszönöm, hogy olvastatok!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!