NEHAZUGGY

Feladni lenne a legegyszerűbb

Lázár Gergő | 2022. Április 4, Hétfő | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokan mondják, hogy megbukott az ellenzék tegnap este, de valóban ez történt? Nem mi voltunk pont azok, akik bizonyították, hogy nem akarunk változást? Nem mi voltunk azok, akik egy biztosan gonosz ember mellett döntöttünk csak azért, mert nem láttunk távolabb az orrunknál? Sokan arra panaszkodtak, hogy nem volt megfelelő az ellenzék kampánya, meg hát MZP is milyen kijelentéseket tett már. Egy dolognak lett volna értelme – véleményem szerint – akármilyen is az ellenzék, őket támogatni azért, hogy elzavarhassuk közösen azt a kormányt, amely már több, mint egy évtizede a nyakunkon van. Ha ez megtörtént volna, még a kormánypárti szavazók is szembesülhettek volna azzal, hogy mit is tesz a kormány, és milyen ügyekről nincs tudomásunk a mai napig. Kiderülhetett volna az igazság, de az addig nem fog megtörténni, ameddig Orbán a kezében tartja a bíróságokat, az ügyészséget és a rendőrséget is.

De sokaknak nem kellett a változás, inkább csatlakoztak a táborhoz. Ha viszont azt gondoljuk, hogy az eddigi 12 év rossz volt, akkor fel sem foghatjuk, most mi következik. Mert olyan költéseket hajtott végre Orbán az elmúlt pár hónapban, ami kiürítette a kasszát. A benzinárstop, a hatósági áras élelmiszerek, az SZJA visszatérítés, a nyugdíjprémium kifizetése mind-mind kampányfogások voltak, amelyek több ezer milliárd forintba kerültek. Ezt a pénzt most elő kell teremteni. Azzal viszont nem vádolhatják majd az ellenzéket, hogy ez mind nekik, Gyurcsánynak és Sorosnak köszönhető, hiszen annyira talán még Orbán saját szavazói sem ostobák, hogy ne fogják fel azt, hogy Orbán immár 12 éve hatalmon van, és lesz még további négy évig.

Ez az egész szar Orbán nyakába fog szakadni, aztán kiderül, hogy majd mit tud ezzel kezdeni. Az is ki fog derülni, hogy az EU azután, hogy Orbán ilyen fölényesen megnyerte a választásokat, vajon el fogja-e küldeni a forrásokat, vagy sem. Amennyiben nem teszi, Orbán komoly gondba kerülhet és az sem kizárt, hogy elgondolkozik azon, hogy kiléptesse Magyarországot az unióból. Erős szavak ezek? Lehet, de mi van, ha még azt is elmondom, hogy véleményem szerint egy propagandakampánnyal még az is elérhető lenne, hogy a szavazói saját maguk döntenének arról, hogy kilépjünk az unióból? Simán megszavaznák és visszatérnénk a kőkorba csak azért, mert Orbánnak problémái vannak Brüsszellel. Egy olyan lejtőn fogunk most elindulni, aminek a végét még nem látni. De ezt az utat sajnos mi választottuk, mi döntöttünk arról, hogy belevágunk a láthatatlanba és teljes erővel, csukott szemmel bízunk meg Orbánban.

Az ellenzék lényegében a választást követően megszűnt létezni, hiszen olyan politikai vereséget szenvedett, amit már nem lehet mivel magyarázni. A választók akár így, akár úgy, de arról döntöttek, hogy nekik nem kell egyik párt egyik jelöltje sem. Vagy a nulláról kezdik teljesen ismeretlen, ámde fiatal emberek, vagy ez az ellenzék még vegetál pár évig, és négyévente felveszi a fizetését, úgy tesz, mint aki harcol Orbán diktatúrája ellen, de pontosan tudja, hogy soha nem érhet el semmit. De igazából nem is neki kellett volna ezt elérni, hanem a szavazóknak, akik előtt megvolt az esély arra, hogy örökre megváltoztassák ezt az országot. Mondjuk ezt meg is tették, csak nem pozitív értelemben, hiszen mostmár a legtöbb épeszű demokráciában úgy gondolnak ránk, mint Európa fekete lyukára, és sajnos okkal.

Ma reggel egy lengyel barátom üzenetére keltem, aki csak annyit kérdezett, hogy ez mégis mi volt? Mit válaszoljak neki, de komolyan? Hitegessem magam azzal, hogy mi egy ennél bátrabb nép vagyunk, és nem mindenki ennyire ostoba? Hitegettem évekig, de a tegnapi eredmény sajnos minden optimizmusomat megszüntette. Hiszem viszont, hogy itt akkor sem lehet abbahagyni, ha az ember a legszívesebben ezt tenné. Mert maradnak olyanok otthon, akik menni szeretnének ugyan, de nem tehetik meg. Velük nem tehetjük meg, hogy magukra hagyjuk őket és engedjük, hogy a diktatúra teljes sötétségbe borítsa az országot. Él Magyarországon több, mint 1 millió változást akaró ember, akik közül ki tudja most mennyien fogják elhagyni szülőhazájukat, de egészen biztosan több százezren maradni fognak. Őket nem hagyhatjuk magukra, hiszen akkor már tényleg nem lesz semmi remény.

A diktátorok előbb-utóbb, de mindig elbuknak. Sokszor akár nem várt módon, annak ellenére is, hogy korábban óriási támogatottságuk volt. A legnagyobb mozgatórugó egy valódi, súlyos válság tud lenni, amely miatt még a vidéken is megéreznék azt, hogy a kormány valamit elbaltázott. Ha nem lenne tűzifa, nem lenne elég nyugdíj, vagy munka, akkor nagyon gyorsan fordulna a kocka. Kérdés, hogy okozott-e akkora hiányt most Orbán, hogy az hamarosan megszorításokhoz vezessen. Borzasztóan le vagyok törve és nem is tudom, hogy mit érezzek, de feladni akkor sem lehet, mert Magyarországon nem csak kétmillió Fidesz szavazó él, hanem közel 10 millió ember.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!