NEHAZUGGY

Minden más kudarc lenne

Lázár Gergő | 2022. Április 3, Vasárnap | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezen sorok írásakor még nem tudható semmiféle érdemi eredmény a választásokkal kapcsolatban, de remélni merem, hogy órákon belül kiderül, az egyesült ellenzék átveheti a stafétabotot az ország élén, vagy marad minden a régiben. Véleményem szerint egyszerűen felfoghatatlan lenne az, ha a Fidesz ismételten kétharmaddal nyerne, ezért erre az eshetőségre nem készülök fel. Ha ez megtörténne, akkor tényleg minden elveszne, pedig már így is évtizedekre tette tönkre az országot egy olyan ember, aki magát a nép felkent és megkérdőjelezhetetlen, számonkérhetetlen vezetőjének tartja, és hiszi, hogy kizárólag ő és az ő munkája képes előre vinni (nem hátra) ezt az országot. Ilyenről szó nincs, arról viszont igen, hogy hogyan tette tönkre az egész országot egy tehetségtelen focista, akinek az volt a gyermekkori álma, hogy a hatalomból kimozdíthatatlanul akkora vagyont lopjon össze magának, ami élete végéig elég lesz.

Orbán álmáért mi fizettünk meg. Azok, akik százezres nagyságrendben hagyták el szülőhazájukat, mert egyszerűen már nem tudták kivárni, hogy egyszer majd úgy döntsön a többség, hogy elege van egy diktátor uralkodásából. Ezek az emberek vélhetően örökre maguk mögött hagyták Magyarországot, és talán már akkor sem jönnek vissza, ha netán választási vereséget szenved Orbán. De azok, akik még otthon vannak és a távozáson gondolkodnak, talán még meggyőzhetők azzal, hogy a jelenlegi ellenzék akár nyerhet is, hiszen az annak lenne a jele, hogy az elképesztő propaganda ellenére is van még annyi a magyar társadalomban, hogy feleszméljen és a demokrácia felé vezető utat válassza, ne pedig azt, amely a gödör mélyére visz.

Az ország sorsa évtizedekre eldőlt, de egy kormányváltással legalább a remény meglenne arra, hogy egyszer, valamikor évtizedek múlva egy olyan országgá alakulhat majd Magyarország, amelynek említése miatt nem kell szégyenkeznie egyetlen magyarnak sem. Jelenleg ugyanis külföldön élve az ember nehezen lehet büszke a magyar társadalomra, hiszen az olyan vezetőt választott magának, amely a világ épeszű felének ellenségévé vált az elmúlt években. Lehet, hogy talált magának felebarátokat és olyan politikai szövetségeseket, akik különböző szívességekért cserébe kiállnak mellette, de olyan nyugati ország egy sincs, amelyik egyetértene azzal, amit Orbán művel.

A mostani választás egy lehetőség arra, hogy örökre búcsút intsünk egy olyan embernek, aki több mint 30 éve a leggusztustalanabb politikusa ennek az országnak. Egy maffiarendszert bonthatunk le végre és elérhetjük, hogy az Európai Unió ne páriaként tekintsen ránk és elhiggye, hogy a magyarok nem kívánják tovább lopni az európai adófizetők pénzét, hanem az a célunk, hogy egy jobb országgá válhassunk. Történelmi lehetőséget szalasztottunk el azzal, hogy egy olyan vezetőt választottunk újra és újra, aki pont abban az időszakban volt hatalmon, amikor történelmünk során a legtöbb támogatást kaptuk külföldről. Újjá lehetett volna építeni az egész országot, és fel lehetett volna zárkóztatni Magyarországot a Nyugathoz, de ehelyett szétloptak mindent, amit csak lehetett és teljesen tönkretették az országot.

Elérték, hogy szégyen legyen magyarnak lenni és azt is, hogy sokan a saját családtagjaikat, szomszédjukat gyűlöljék csak azért, mert másban hisznek. A magyarokat a magyarok ellen fordította Orbán azért, hogy a megosztottság idején még nagyobb támogatására tehessen szert. Nem volt szüksége a teljes magyar társadalom támogatására, csak azokra, akik elég tájékozatlanok ahhoz, hogy ne lássák, mit művel ez az alak. Ezen emberek támogatásából több mint egy évtizede jól élt Orbán, és biztos lehetett abban, hogy a választásokat meg tudja nyerni. Idén viszont minden más, mint a korábbi választásokon. Amit jól mutat az is, hogy maga Orbán is kénytelen volt sunyiban megjelenni az ország több pontján, néhány extra szavazat reményében. Ha nem lenne baj, és hinnének a sima győzelemben, egészen biztosan nem nyúltak volna olyan brutális módszerekhez, amelyek korábban nem voltak jelen a választás idején.

Vannak mérések, amelyek szerint a kormánypárt és az egyesült ellenzék fej-fej mellett halad és könnyen lehet, hogy az eddig bizonytalan szavazók fogják eldönteni ezt a választást. Ezeket az embereket viszont Orbánnak meg kellett volna győznie arról, hogy akkor járnak jól, ha rá szavaznak. Csakhogy annyi botrány övezte az utóbbi hónapokat, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a háború miatti szorongás automatikusan a Fidesz karjaiba taszította ezeket az embereket. Az biztos, hogy mindent bevetett Orbán, minden korábban ismeretlen mélységbe lesüllyedt, és most ettől reméli a győzelmét, ami az én reményeim szerint nem fog bekövetkezni. Az, hogy a kétharmadot el fogják veszíteni, az szinte biztos, de arra is van némi esély, hogy nemcsak a kétharmadot, de a választást is elbukják. Ez pedig azt jelentené, hogy Orbán szembesülni fog a valósággal, és azzal, hogy tetteinek következményei vannak, hogy az elmúlt években elkövetett bűnügyek nem évültek el.

Ha kormányváltás lesz, az nem egyszerűen csak egy kormányváltás, hanem az ellenzéki szavazók elvárásai és az ellenzék ígérete szerint felelősségrevonás is, amitől talán a legjobban tart Orbán. Ha viszont ez nem következik be, úgy soha nem lehet valódi rendszerváltásról beszélni és arról sem, hogy valamikor megváltozhat a politikai helyzet Magyarországon. Ellenzéki győzelemre és elszámoltatásra van szükség, minden más kudarcnak minősülne.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!