NEHAZUGGY

Hát akkor ilyen hazafiakat érdemel az ország

Molnár Bálint | 2022. Március 23, Szerda | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy a Fidesz fiókpártjaként viselkedő, a szélsőjobboldalon a Fidesszel versenyt futó Mi Hazánk nevű tömörülés elnöke szerint Orbán Viktor államférfi. Azon sem csodálkozom különösebben, hogy a Fidesz minden ötödik szavazója ma nemmel szavazna Magyarország uniós tagságára, vagy hogy az elmúlt évek orbánista politikai kommunikációja és EU-ellenes támadásai olyan szintet értek el, hogy a Publicus friss felmérése alapján a populáció 48 százaléka komolyan gondolja, hogy Orbán politikai célja kivezetni az országot az Európai Unióból. Ezen a feltételezésen divat volt mindig is harsányan röhögni, de azért ez egy elég félelmetes szám, főleg úgy, hogy a Fidesz EU-ellenességének meggyőződéssel muzsikál alá az említett Toroczkai-féle szerveződés, amelyik elég sűrűn pofázik az uniós tagság kapcsán a kilépésről. Mint ahogy arról is, hogy nem lehet kizárni, hogy népszavazás útján Kárpátalja egyszer majd újra Magyarország része legyen.

Még mielőtt ebbe a fejfájást kockáztatva belemennék, inkább azt kell megállapítanom, hogy ez így együtt nem kissé riasztó, viszont még azzal együtt sem annyira félelmetes, mint az, hogy a Závecz Research 24.hu megbízásából készült kutatásának egyik fő tanulsága az összes megkérdezett véleménye alapján az, hogy Orbán legjobb tulajdonsága az, hogy hazafi, valamint hogy nemzetközileg elismert (a legkevésbé pedig az őszinteség jellemző rá, illetve az, hogy Európa-párti lenne). Azt hiszem, hogy így szűk két héttel a mindent eldöntő, sorsdöntő választás előtt nem kicsit nyugtalanító, hogy a választók fejében ekkora káosz van, és ebben még benne sincsenek Putyin háborújának hatásai. Pedig tudjuk, hogy azóta az utcai harcos babérkoszorús békegalambnak öltözött.

Bármennyire is azon a véleményen vagyok, hogy egy illiberális autokráciában, egy félfeudális demokrácia-utánzatként működő országban nem érdemes mérget venni a közvélemény-kutatásokra, sőt, kizárólag fenntartásokkal ajánlott kezelni azokat, így is ütős információ, hogy a populáció legnagyobb része egyetért abban, hogy a hazafiság valami olyasmi lehet, mint Orbán Viktor. Ami engem illet, egyszerűen nem tudom elképzelni azt az épeszű gondolatvezetést, amiben az őszinteség hiánya és a hazafiság egy mondatban értelmezhető lehetne. És nem ahhoz képest, hogy közben mit gondolnak ugyanazok az emberek a miniszterelnök ellenzéki kihívójáról, hanem önmagában az, hogy valakinek felsorolnak X tulajdonságot, és a hazafiságot érzi a legtalálóbbnak a felcsúti emberre. Aki sok egyéb, soha el nem évülő bűne mellett az egész pereputtyát a haza rovására állította saját lábra. Hogy lehet hazafinak tartani egy alakot, akiről közben tudjuk, hogy az őszinteség és az igazmondás nem az erőssége?

Hát így. Simán, lazán, röhögve. Ez pedig akkor is szomorú, ha ebben az önmagával határos, vérnacionalista, szélsőjobbos pályára állított országban olyan mértékben sikerült kisajátítani, az orbánizmus kizárólagos tulajdonává zülleszteni a hazát, a fideszes identitás elsődleges ismérvének, magától értetődőségnek tekinteni a hazafiságot, hogy ember legyen a talpán, aki három összefüggő mondatban el tudja mondani, mit jelent. Putyin háborúja előtt sem jelentett sokat, nem volt több politikai terméknél, szavazatmaximáló narratívánál, tartalom nélküli ragacsos retorikánál, üres szavaknál. Amelyek arról szólnak 12 éve, hogy aki nem fideszes, az ab ovo nem lehet hazafi, a nemzetet, a hazát, a magyarságot, a megmaradást, a szuverenitást egyedül a Fidesznek és Orbán Viktornak a kiváltsága a szájára venni, amivel szemben igaz magyar embernek – az álávjús táblával békemenetelő rajongótól az éppen ügyeletes propagandistákon át Kövér László közjogi méltatlanságig – kutya kötelessége életvitelszerűen elvitatni az ún. baloldal nemzeti érzelmeit, nemzeti elköteleződését és nemzethez tartozását.

Addig mondogatták, ameddig gyökeret vert a kollektív igénytelenség talajában. Hogy a hazafiság azt jelenti, hogy 60 ezres gumicsizmában disznót vágsz, a leölt állat körméből pálinkát vedelsz, hamisítatlan kappanhangon tolod a népnemzeti repertoárt a fehérvárihuszároktól a nélküleden át a piros paradicsomig, célba köpöd a szotyolát, rázod az öklöd Brüsszel felé, Moszkvában csattogtatod a bokádat és naponta azzal nyomulsz, hogy neked szenvedélyed Magyarország és meg akarod őrizni magyar országnak. Úgyhogy az a bizonyos hazafiság 12 éve immár megkérdőjelezhetetlen hivatkozási alapul szolgál mindennemű disznóságok elkövetésére. Aki hazafi, az akár naponta is bele hazudhat a népe sápadt arcába, akkor is hazafiként fogják számon tartani. Ne tévesszen meg senkit, hogy bár még a saját híveitől is az őszinteségre kapta a legkevesebb pontot, azért hazafinak tartják. Szétverheti az oktatást, kiröhögheti a pedagógusokat, beletörölheti a lábát a legszegényebbekbe, saját felelőtlen, korrupt döntéseinek elmaszatolására gátlástalanul tolhatja maga előtt pajzsként az egészségügyi dolgozókat, kriminalizálhatja a hajléktalanokat, közpénzből fizetett hirdetésekben uszíthat meleg és transznemű honfitársai ellen, Soros-bérencséggel vádolhatja a jogvédő civil szervezeteket, egy hazafitól mindez belefér.

Megismétlem: nem nagyon tudok olyan kontextust említeni, amelyben a regnáló miniszterelnök hazafinak számítana azokhoz képest, akikre Széchenyitől Petőfin át Bibóig hazafiként tekintünk (a sor nem végtelen, de ennél jóval persze jóval sűrűbb), de hát nálam viszonylag egyszerű a képlet: aki a békés, szabad Európa pártján áll az még lehet hazafi, egy háborús bűnökre parancsot adó illiberális agresszor stratégiai szövetségese viszont sok minden lehet, hazafi a legkevésbé. Akinek a legnagyobb politikai teljesítménye a hatalomban maradás képessége, amelynek érdekében felhatalmazza magát arra, hogy betemethetetlen árkokat ásson az egyes nemzetrészek között, az sok minden lehet, hazafi a legkevésbé. Ha a hazafiság ismérve a közpénzből finanszírozott népnemzeti manipuláció, az, hogy következmények nélkül meg lehet vezetni a választókat, miközben a szemüket is kilopjuk, akkor természetesen Orbán Viktor hazafi. Akkor ennél már csak az lenne izgalmasabb kihívás, hogy valaki felmérje azt is, hogy milyen elképzelése van a hazafiságról annak, aki Orbán Viktort hazafinak tartja. Azt az Orbán Viktort, aki a nemzet egy részét annyira tartja a nemzet részének, mint amennyire a Himnuszban is benne van a balsors. Addig is, ha a feneketlen hatalomvágy, az önzés, gyávaság, gonoszság, kisszerűség, ha a bosszúszomj és a szolgálat összetévesztése az uralkodással belefér a hazafiságba, akkor én kérek elnézést. Belátom, hogy a népet nem lehet leváltani.

Végül is csak annyit akartam mondani, hogy a hazafi szót is nyugodtan kitörölhetjük a szótárból, elég nagy szégyen a fent említett és nem említett nagyjainkra, hogy egyáltalán még használjuk. Illetve ennél jobb érvet nem tudok felhozni annak alátámasztására, hogy miért kell rendesen megfizetni a tanárokat, miért kell pénzt tolni az oktatásba, és miért nem lehet stadionokkal, templomokkal és százmilliárdokat felemésztő propagandagyárakkal kormányozni és élhető országot építeni. Másfelől meg azt is akartam mondani, hogy Márainak rendszerint igaza van, ha ez még bárkit vigasztal:

A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!