Július 6,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Én még az a generáció vagyok…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 224,405 forint, még hiányzik 2,775,595 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én még az a generáció vagyok, amelyik gyerekként Kőbányán sétálva, még láthattam a művelődési ház melletti parkban felállított szovjet emlékművet. Elég sokáig ahhoz, hogy a rajta lévő feliratot megjegyezzem:

Dicsőség és hála a hazánkat felszabadító szovjet hadseregnek!

Az tuti biztos, hogy ez volt ráírva, gyerekként még fel is másztunk rá, egy egy fegyveres katonáról mintázták. Volt, hogy április 4-i ünnepséget is tartottak az iskolában, ahova jártam. Aztán amikor megkérdeztem a nagyszüleimtől, hogy miért állítottak szobrot ezeknek, akkor ők nem tereltek, azt mondták, ha nagyobb leszek, akkor majd elmagyarázzák. Így is történt. Ők még éltek és szenvedtek a háború alatt. Szenvedtek Hitler miatt, és szenvedtek Sztálin ruszkijaitól is. Erről talán már írtam is korábban.

Nagyanyám megtapasztalhatta az orosz katonák gyengédségét, nagyapám tehetetlenül dühöngött, az a szobor pedig 1990-ig ott állt a Kőbánya Mozi előtt (most az ATV székháza). Gyerekként nem értettem, lényegében már akkor eldőlt, hogy nem tudom összerakni ezt az egészet. Mint ahogy azt sem értettem, hogy Hitlert miért nem állították meg időben. A mai napig nem értem. Azt sem, hogy azok az emberek, akik akkor éltek, hogyan tudtak asszisztálni ahhoz, hogy zsidókat, cigányokat, melegeket egész egyszerűen gettókba, munkatáborokba szállítottak, és ott megölték őket. Most meg azt nem tudom megérteni, ami itt folyik. Igen, van az az elcsépelt bölcsesség, hogy a történelem ismétli önmagát, és a dolgok mindig összetettebbek annál, mint amit mi, kisemberek érzékelünk belőlük. Biztosan így van. De az én felfogásom és értékrendem szerint, ha valaki nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, az agresszort az áldozattól, a diktátort a demokratikus vezetőtől, ott komoly baj van. Lehet persze halomra sértődni, elküldeni engem a jó édesanyámba, mindennek elhordani, ahogy mostanában ez szokás, de ez akkor is így van.

Én az a generáció vagyok, amelyik nem érti, hogyan tudta Hitler felgyújtani a világot.

Én az a generáció vagyok, amelyik kisgyerekként együtt hallgatta az apjával a Szabad Európa rádió recsegő adásait a tengerentúlról, és nem mert elaludni, mert hallotta, ahogy az apja beszarva beszélget az anyjával, hogy mi lesz, ha valaki ledobja az atomot.

Én még az a generáció vagyok, amelyik őrzi az emlékét annak, hogy a nagyszülei zuglói házának spájzában mindig volt plafonig liszt, cukor, és befőttek arra az esetre, ha netán történne valami.

Én még az a generáció vagyok, amelyiknek mindent meg kellett ennie, mert ahogy a szülei, nagyszülei mondták: máshol éheznek, én örüljek és legyek hálás azért, mert van mit enni.

Én az a generáció vagyok, amelyik amikor lement a Thököly úti lakásunk pincéjébe, akkor azt látta, hogy még ki volt téve a tábla: „Óvóhely”.

És én az a kurva generáció vagyok, amelynek tagjaival együtt felnőve nem volt kérdés, hogy nagyjából ugyanazt gondoljuk a világról. Ezekre a társaimra ma már nem ismerek rá.

Én az a generáció vagyok, amelyik azt hitte, hogy ami a nagyszüleivel történt, az soha nem történhet meg újra. Mert a világ változik, az emberek változnak, és egyre okosabbak, műveltebbek és elfogadóbbak lesznek.

Én az a generáció vagyok, amelyik felnőtt fejjel Németországban bolyongva azt látta, hogy van egy nép, egy nemzet, amelyik szembe tudott nézni azokkal a bűnökkel, amelyeket az ő nagyszülei követtek el, és tanulni tudott belőle.

Én az a generáció vagyok, amelyik azt hitte, hogy ez a fajta barbár, embertelen viselkedés, ami bizonyos országok despota vezetőit jellemzi, már nem törhetnek felszínre.

Én az a generáció vagyok, amelyik békében született, és abban is szeretne meghalni majd 90 évesen, aki azért vállalt gyereket, mert meggyőződése volt, hogy a gyereke is békében fog felnőni.

Én egy végtelenül toleráns és elfogadó figura vagyok, ugyanakkor pont annyira naiv is, hogy ezt természetesnek gondoljam, hogy azt feltételezzem, ez mások számára is alapvetés. Rohadtul nem így van. Ehhez elég olvasni, látni, hallani azt az embertelen mennyiségű uszítást, az orosz agressziónak azt a mérhetetlen relativizálását, ami a Fidesz-KDNP szimpatizánsainak billentyűzetét elhagyja mostanság. Az a történelmi tények ismeretében józan ésszel felfoghatatlan, agyatlan Nyugat-gyalázás és Kelet-éltetés, ami a posztok alatt megy, egész egyszerűen sokkoló számomra. Akkor is, ha szükségszerű, hogy csakis ide vezethetett Orbán politikája és retorikája, az Európai Unió elleni évtizedes hergelés és gyalázkodás. A véresszájú nacionalista megnyilvánulások és az oroszbarát politika. Az, hogy hosszú évek óta mindenhonnan ömlik, hogy Oroszország a jövő és a konszolidáció fellegvára. Hogy Putyin és Trump a világ békéjének szavatolói. Hogy Oroszország az elnyomott és Európa az elnyomó. Hogy a NATO meg az Európa Tanács meg az ENSZ gyilkosokból és agresszorokból álló érdekszövetség.

Nesze neked! Itt van, fideszes rajongó! Te kit támogatnál, ha kiteljesedne a háború? Az oroszokat ünnepelnéd, ha bevonulnának Magyarországra és felszabadítanának a gaz Nyugat elnyomása alól? Pont úgy, mint 77 éve, amikor Budapestet tette a földdel egyenlővé a náci és ruszki hadsereg? Aki ezeket mentegeti, az ugyanannyira bűnös és emberiségellenes, mint maga Putyin. Ezekre a gaztettekre és légből kapott indokokra nincs mentség. Soha nem is volt. Aki agressziót alkalmaz más népeken, más országok lakóin, az elnyomó agresszor, aki pedig az élete kockáztatása árán száll szembe a pusztítással, és azt mondja, eddig és ne tovább, az a hős.

Mert a háború minden irányból elfogadhatatlan, a háború nem megoldás semmire. Persze, ameddig nem mi vagyunk a célpont, amíg nem a mi országunk a hadszíntér, addig örüljünk és adjunk hálát, hogy nem velünk történnek ezek a borzalmak. Viszont emberi kötelességünk kiállni azok mellett, akiket ez a gátlástalan elmeháborodott megtámadott. Trollok és Putyint éltető vadbarmok, szégyelljétek magatokat! 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!