Július 3,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amíg ökölbe szorulva gyűlölködnek, magyarázatokat gyártanak a megmagyarázhatatlanra, és nem értik a világot, a világ elmegy mellettük

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 76,096 forint, még hiányzik 2,923,904 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Változatlanul nem jön sehogy a billentyűzetemre a vidám vasárnap szókapcsolat, úgyhogy jó reggelt kívánok mindenkinek! Mielőtt végképp belefásulnánk abba, hogy a szomszédban egy humanitárius katasztrófa van kialakulóban, mielőtt immunissá válnánk arra a pokoli szenvedésre, amit Putyin ukrajnai inváziója a civil lakosságra szabadított, mielőtt telítődnénk az értelmetlen, gyalázatos mészárlásról szóló hírekkel és képsorokkal, lenne még néhány gondolat itt. Már megint nem függetlenül a háborús bűnösöknek kijáró megvetéssel kokettáló agresszor pusztítása nyomán valamiért elszaporodott és egyre csak szaporodó bátor internetforradalmároktól, akik naponta bizonyítják, hogy az orosz dezinformációs propaganda és hadviselés köszöni szépen, jól van, a hatását messzemenően megtette. Olyan zavart, tudathasadást okozott a fejekben, amit alighanem alábecsültem, azért vág pofán naponta.

Már követni se lehet, nemhogy megszámolni azokat a zsigerből jövően patkányozó, mocskos hazaárulózó, kurvaanyázó, mindenféle megtorlást kilátásba helyező, ökölrázó gyalázkodásokat, szitkokat és átkokat a cikkeink alatt, az elektronikus postaládánkban, a közösségi médiás üzeneteink között, amelyekre fennállásunk óta még soha nem volt példa, pedig. Ezek elég pontosan megmutatják, hogy a szellemi nyomor milyen mély bugyraiba le lehet rugdosni egy civilizált európai országot, ha az elmúlt század harmincas éveit idéző propagandagépezet egy évtizeden át lúgozza, mossa az agyakat és ássa az ideológiai kútmérgezés lövészárkait, amelyek között nincs semmiféle átjárás.

Még egy hete is meg akartam érteni, hogy honnan jönnek ezek az embertömegek, miféle pszichózis ül az agyukon, mi bajuk van, ki bántotta őket, miben gyökerezik az az elemi düh, amit epeként okádnak magukból szanaszét. Legtöbb esetben anélkül, hogy megindokolnák, érvekkel körbebástyáznák a jókívánságaikat és a dehumanizáló minősítéseiket, amelyek között a hazaáruló már-már hízelgőnek számít. Közben rájöttem, hogy nincs itt semmi olyasmi, amit különösebben meg kellene érteni. Törvényszerűnek tűnik, hogy ahol az uralkodó politika maga támogatja és terjeszti is a dezinformációt (például azáltal, hogy az uralkodó politikai hatalom által kézivezérelt közszolgálati média a dezinformáció egyik legfontosabb alappillére), ott olyan dermesztően épülnek fel és erősödnek meg a párhuzamos valóságok betonfalai, hogy rövid távon semmilyen potenciális változás nem lesz képes lebontani ezeket.

Az egyik oldalon vannak a meggyőződéses Putyin-pártiak, akik – a hozzájuk beszélő, médiának nevezett propagandaüzem sortüze és szőnyegbombázása által szolgáltatott muníció birtokában – lazán, szemrebbenés és lelkiismeretfurdalás nélkül be tudják illeszteni teljesen pozitív előjellel a világképükbe, hogy a moszkvai ember válogatás nélkül lebombáztat gyerekkórházat, szülészetet, iskolát, lakóházat vagy állatkertet, tesz lakhatatlanná és rombol porig teljes településeket és tesz földönfutóvá 2-3, de valószínűleg amíg megunja ennél jóval több millió embert, hát hiszen van ilyen. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, nem? De. És hát a nagy ember elmondta az ő ún. hadüzenetében, hogy feljogosította magát arra, hogy felszabadítsa az egyébként nem is létező ukránokat a náci, nyugatbarát kormányuk elnyomása alól, amelyet nem mellesleg ők szavaztak meg maguknak, de hát ez kit érdekel, amikor a Nagy Oroszország kebelére való megtérés a tét. Ha az az ára, hogy halomra kell gyilkolni a civileket, az országot porig bombázni, az a legkevesebb ezért a nemes célért. És bármennyire lesújtó, ki kell mondani: emberek tömegeinek kifejezetten tetszik, hogy egy nagyobb ország eltiporja a kisebbet. Csak mi maradjunk ki ebből.

Ezzel szemben állnak azok – igen, mi is, pedig egy huncut vasat nem fizet nekünk ezért se Soros, se semmilyen gonosz háttérhatalom vagy politikai-gazdasági érdekcsoportosulás -, akik szerint ez mégiscsak egy agresszió, egy ország, egy nép leigázásának kísérlete, és az ne legyen már rendben, hogy amikor egy, a totális hatalmától megrészegült tipikus autokrata vonásokkal megvert autokrata (vagy bárki más) tankokkal, rakétákkal, hadsereggel, bombákkal ráront egy szuverén, független országra, magukat embernek tartó emberek azzal érvelnek, hogy ez egy jogos lépés, a megtámadott fél megérdemelte, és igenis az az élet rendje, hogy egy 17 millió négyzetkilométeren terpeszkedő féldiktátor eldöntheti, hogy mi legyen a szomszédos, 600 ezer négyzetkilométeren fekvő országgal.

Egy, a hvg.hu által készített, a háború megítéléséről szóló kérdőívre adott válaszok (majdnem 18 ezren töltötték ki) nyomán jutottam arra megint, hogy bár nem tekinthető ez egy reprezentatív mérésnek, azért azt bizony ez is megmutatja, hogy a békeidőben a társadalom szétverésére és megosztására berendezkedett kormány évtizedes harcos politikai uszítása mentén milyen szépen hullott ketté az ország. Hogy semmi más nem osztja meg olyan drámaian a populációt, mint a politikai preferenciák. Ebben a kontextusban különösen dermesztő, hogy hányan próbálják lassan három hete mentegetni a menthetetlent, magyarázni, hogy miért nagyon helyes az ukránok ellen indított háború, hogy Putyinnak rohadtul igaza van, amikor azt mondja, Ukrajna nincsen, és ukránok sincsenek. Ezerféle módon relativizálják az áldozati pózba rándult, a maga párhuzamos valóságába szorult agresszor, a bántalmazó bűneit, aki egyenesen meg van sértődve azon, hogy az áldozata védekezik, hát hiszen valójában az áldozat, az eltiport, a lebombázott kezdte, meg is érdemli. Március 15-e előtt két nappal különösen dermesztő ez. Igen, az ukrán kisebbségpolitikával szemben jogosak a bírálatok, de egy független állam lerohanását ezzel magyarázgatni gyalázatos és erkölcstelen. Különösen március 15-e előtt két nappal. Mintha mi, a 48-as és 56-os hőseinkre oly büszke mimagyarok, akik egy szabadságharcos nemzet büszke örököseinek tartjuk magunkat, nem tapasztaltuk volna meg éppen elégszer, hogy mit jelent a nagyhatalmi erőszak. És hogy milyen súlyos defektusokhoz vezet, ha valaki korlátlan hatalommal uralkodhat. Ijesztő, hogy néhány ezer halott, pár millió menekült, több tucat porig rombolt település sokak szerint belefér azért, hogy a moszkvai zsarnok lenyugodjon és szállítsa nekünk a rezsicsökkentett gázt.

Újra és újra fel kell tennem a kérdést: hogyan lehet bármilyen pusztítást helyeselni? Hogyan lehet emberek lemészárlását jogosnak tartani? Mi kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán magyarázatokat, igazolást keressen és találjon az agresszióra? Az van, hogy az általános tájékozatlanságra rázúdított félinformációk, dezinformációk és hazugságok elhomályosítják a tudatot. Békeidőben is elhomályosítják. Hiszen a stratégiai nyugalomba rándult felelős államvezetés nem arra költ milliárdokat, hogy az alultájékozottságból kivakarja a populációt, hanem arra, hogy a tájékozatlanság, az alulinformáltság mély vermébe lerugdosott embertömegek dühét és gyűlöletét politikai tőkévé konvertálja. Embertömegek dühösek és gyűlölni akarnak. Erről szól az összes békemenetnek csúfolt szeánsz is: hogy tömegbe verődve gyalázni lehet az ellenséget, amelyik valahogy mindig a politikai árok másik oldalán lévő országrész. És működik. A kritikus gondolkodásra való képesség helyét betöltő tájékozatlanságra rázúdított propagandajelszavak dallamára kiválóan lehet gyűlölködni. Fel sem tűnik, hogy a düh, a harag, a frusztráció nem a valós tapasztalatokból táplálkozik – ráadásul nem is a húsba vágó problémákra irányul -, hanem az agylúgozás egyenes következménye. Embertömegeknek fel sem tűnik, hogy amíg ökölbe szorulva gyűlölködnek, magyarázatokat gyártanak a megmagyarázhatatlanra, és nem értik a világot, a világ elmegy mellettük, ők meg egy helyben toporogva kiszolgáltatottjaivá, szolgáivá válnak az uralkodó önkénynek. Elhiszik, hogy ők kimaradnak mindenből, ha eléggé imádják a bálványt. Hogy a 200 kilométerre innen dúló mészárlás őket nem érinti, és majd minden ugyanúgy megy tovább, csak követni kell a talajvesztett kapkodást stratégiai nyugalomnak hazudó vezért, aki megvédi a háborútól a rezsicsökkentést. Is.

És hogy hogyan lehet bármilyen erőszakot, rombolást helyeselni? Hogyan lehet emberek életének kioltását jogosnak tartani? Nem lehet. A béke kompromisszum, a pusztítás, az agresszió mentegetésében azonban nincs kompromisszum. Aki a háború, az erőszak pártján áll, az az embert emberré tévő alapvető értékeket tagadja, és elküldhet ötvennyolcezerszer is az anyámba, akkor sem fogok felmentéseket találni számára. A nihilizmus, az erkölcstelenség, az önként választott elhülyülés, a barbárság mentegetése nem civilizációs közös nevező. Ahogy a háborús agresszort ajnározó populistákból sem lesz békegalamb. Vagy ahogy Vlagyimirovics Novák Katalin friss államelnöknek címzett forró gratulációját sem lehet félreérteni pusztán azért, mert nem dicsekedett el vele a Facebookon.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!