Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


És akkor derengett fel neked valami, hogy ha nincsen semmid, akkor annyit is érsz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Legyen neked több eszed! Köszönj előre! Ne foglalkozz vele! Miért, tudsz ellene tenni valamit? Na és akkor mi van? Nem fog összedőlni a világ! Nem a te dolgod, ne szólj bele! Mindenki foglalkozzon a saját dolgával! Majd ha nálad minden rendben van, akkor pofázzál. 

Ne káromkodj már, az annyira proli! Utálom, ha káromkodnak, nem intellektuális, meg amúgy is, mit szól Isten? Nem kell csúnyán beszélni, normálisan is el lehet mondani a véleményed.

A kurva kibaszott életbe. Abba. És akkor mi van? Ha káromkodok, legalább érzem, hogy élek. A ronda, megbotránkoztató szavak úgy hagyják el a billentyűzetemet, mint a rakéta. Ez van. Minden szó a maga jelentésével és megbotránkoztató, de legalább őszinte verbális pofán csapásával az elme epehányása. Ki akar jönni, ki akarom mondani, nem maradhat bent. Nem lehet indulatot habosbabos, rózsaszín szavakkal kifejezni. Nem lehet a tehetetlen dühöt kifújni a szánkon, mint a cigarettafüstöt. Bár a cigi nyugtat. Valahol a káromkodás is. Ha abban van meggyőződés és a tényekhez való ragaszkodás. Kritikus és önkritikus magabiztosság azzal kapcsolatban, hogy amit mondunk, az úgy is van.

A jó büdös picsába. Hogy baszódnátok meg mindannyian. Lassan el fognak tűnni a szavak, úgy mint az újságok a standokról, mert már senki nem olvas, csak üzenget, meg posztolgat. Meg szarik a másikra, és azt sem tudja, mi az a normalitás. Mert nem lehet normális az, ami nem normális. És a világ fejre állt, és ott forog. Bebaszott a menykő. 

Tudod mit jelent az, hogy szolidaritás? Tudod, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ugatunk, prüszkölünk, elemzünk, megfejtünk, kitalálunk, betalálunk. Befogott pofával, és letolt gatyával ugrálunk, és azon töprengünk, hogy ki a hülye, én vagy te? Tudod mi a furcsa? Ha valaki nem hazudik, ha valaki nem az anyádat szidja, amikor nem engeded el az autópályán, amikor két kilóval jön a seggedbe, villog és le akar tolni a gecibe az útról. Mert ő odabasz, ő büntetőfékez, és ha netán beszopja, mint a Berki, akkor hazudik, hülyének néz és aláz.

Gyúrd ki magad, és legyél kemény! Tekintély nélkül véged van. Manapság ha nem vagy résen, megbasznak. Megbasznak az ellenőrök, a rendőr, a parkolóőr, a NAV, a biztonsági őr, és a kidobó. Mindenki. Államilag szopatnak, cumiztatnak, szívatnak. Rutinból élsz, mint egy zombi. Reggel kelsz, azt hiszed, élsz, pedig csak vegetálsz, alkudozol, hátha akkor jobban jársz. Lófaszt, bele van építve az árba, hogy rábaszol. Mert mindenki az utolsó rongyos forintért is lehajol, csak azért, hogy meglegyen az akciós csirkeoldalasra a lé. Ahány kiló vagy, annyit érsz, azt mondják, mázsa felett egyre kevesebb az ész. Aztán hazudsz, mint a kormány, mert kódolva van a napjaidba, hogy jobban teljesíts, virítsd a lóvét. Beleőrülsz, posztolsz az Instára, a valóságban meg nem telik csak instantra. Bármit megteszel, hogy jobb legyen. Ha kell, lenyeled, bő nyállal, teli pofával szaladgálsz egy mordállyal. Lősz mindenre, ami mozog, ami ellened szól, és konstatálod, hogy az úgy a jó. Keresed a sorstársakat, kapaszkodsz a hálóba, amit köréd font azok tábora, akik okosakat osztanak meg a Facén. Érzed, hogy nagy vagy és erős, akár egy napkitörés. A valóságot már csak távolról érzékeled, pedig az mutatja meg a valós értéked: ott nincs filter, nincsenek szűrők, és azt sem látja senki, mikor haza érsz hogy néznek rád szüleid. Együtt kell élned anyádékkal, a neten meg eljátszol az ágyékoddal. Azt hiszed, a szürreális egy szín, és a szivárványra nézve eszedbe jut az a rész: nekem mindegy, csak otthon a négy fal között csinálják! Te már csak tudod, hiszen az az a hely, ahol a pixelcsajokat dugod.

Mert az élet nem habostorta és rózsaszín buborék, esténként dörömbölnek a szomszédék. Teszed a dolgod, fogod a söröd, böfögsz ahogy kell, mert ellazított a Heineken, amit persze csak akkor iszol, ha megteheted. Szigorúan dobozból, mert az úgy laza, pedig annyi pénzed sincs, hogy taxival menj haza. És bebaszva tántorogsz az utcán, ha nekimész valakinek, még neked áll feljebb, ha kell, befenyíted egy késsel. Mert bökő az van nálad. Félsz, csak nem mondod ki, hogy az életed mindennél fontosabb, még úgy is, hogy tyúkszarosabb bárkijénél. És nyugtatod magad, és letörlöd a nyálad, ha meglátod a plakáton az akciós csirkefarhátat. A hatóság gondoskodik rólad, de csak annyira, hogy másnap még elmenj a melóba. Robotolsz, és a Sorost meg  Gyurcsányt szidod, amiért anno a devizahitelre rábeszélt a bankos. Mert azt hitted, a kölcsön a tied, akkor vehetsz és ehetsz bármit, amit majd ráérsz egyszer, valamikor visszaadni részletekben, hiába tartja a mondás, hogy az ördög a részletekben lakozik. A kis betű nem érdekel, csak a nagy lóvé, a más gondja meg nem a tied, hanem a másé. És most rádszakadt a valóság, ameddig fent lógtál az Instán, mert azt hitted, ha van egy havi fixed, akkor ráérsz egész nap nézni a Netflixet. És ráadásul terjed ez a modernkori kórság, amibe a fél rokonság már belepusztult, az oltás meg csak egy konspirált okosság. Nem adatod be, mert irányítani fog a valóság, és mindenki megmondta, a haverod csajának bari nőjének az apósa, hogy azt akarják, hogy megdögöljünk, és elvegyék tőlünk azt, amink van. És akkor derengett fel neked valami, hogy ha nincsen semmid, akkor annyit is érsz, hiába kérsz, és amúgy is egyik napról a másikra élsz.

Jó volna visszamenni az időben, újra kiállni az esőbe, bőrig ázni és egy kicsit fázni, és sokkal kevesebbet pofázni. Az elbaszott nemzedék ébredése, a gyerekeitek megvetése. Mert lehet, hogy a Call of Duty-ban nagy vagy, de a valóságban csak egy darab *** vagy. Te tehetsz róla, barátom! Tudom, ez neked nem megnyugvás, de az életedért te felelsz, senki más!         

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.