NEHAZUGGY

És vannak, akik a legocsmányabb arcukat mutatják ilyenkor is

Pár nappal ezelőtt ott hagytam abba, hogy van abban valami felemelő, amikor egy hosszú évek óta gyűlölettel táplált ország mégis a legszebb arcát mutatja egy olyan helyzetben, amikor a velünk élő történelem viszont a legocsmányabbat. Vagy ha nem is pontosan ezt írtam, akkor is ezt gondoltam. Nem hiszem, hogy a sors iróniája, sokkal inkább törvényszerűség, szükségszerűség: éppen egy emberek százezreit földönfutásra, menekülésre kényszerítő, vagy egyenesen az életüket követelő, a háború természetéből adódóan esztelen, értelmetlen, gonosz, pusztítás mutatja meg az emberiség jobbik arcát.

Miközben ott, ahol lőnek, bombáznak, rakétáznak és tankokkal vonulnak föl a feletteseik által a halálba küldött szerencsétlen kiskatonák, ahol a 21. század szégyenére kórházak intenzív osztályai költöznek le óvóhelyekre, ahol metróállomások kövén jönnek a világra újszülöttek, ahol játszótereken robbannak a bombák, ahol egy pillanat leforgása alatt csúszik ki a talaj emberek lába alól, ahol minden perc egy örökkévalóság, a rettegésen, a kiszolgáltatottságon, a bizonytalanságon ez valószínűleg aligha változtat, de mégis: nemcsak a magyar társadalom mutatja ezekben a szomorú napokban a legszebb arcát, de lényegében az egész civilizált világ is. Ami engem illet: már most úgy érzem, a fideszes-putyinista dezinformációs propaganda olvasatában dekadensnek, hanyatlónak csúfolt Nyugat messze az elvárásokon felül teljesített az Ukrajnával kapcsolatos szolidaritás és segítségnyújtás terén. Iszonyatos erők mozdultak meg, és tették ezt olyan gyorsan és összehangoltan, amire az én életemben biztosan nem volt példa. Őszintén szólva nem hittem, hogy ezt ilyen gyorsan és ilyen egyetértésben lehet. Ilyen példaértékű összefogást életemben nem láttam.

Tehát miközben tényleg mindenki azt teszi, amit egy ilyen helyzetben az emberség, az emberi szolidaritás íratlan, és minden ellenkező irányú, összehangolt lealjasítási erőfeszítései ellenére nagyon is létező szabályai és belső parancsai megkövetelnek, vannak, akik az ocsmány arcukat mutogatják most is. Ami akkor is szégyenletes és vállalhatatlan volt, amikor ezeknek a lealjasításra szakosodott figuráknak még csak a fejében dúlt a politikai megélhetésüket biztosító virtuális háború, amikor még csak a saját maguk által kitalált démonokkal és ellenségekkel hadakoztak, de most, amikor a velünk élő történelem egyik legnagyobb, feketeövétől megfosztott feketeöves gazembere éppen rászabadítja a világra a poklot, amikor élesben ropognak a fegyverek, akkor ettől az ocsmány pofától az ember keze ökölbe szorul.

Ha valami igazán megmutatja ennek a 12 éves – mindenféle moszkovita plecsnikkel elismert – aknamunkában tetten ért rezsimnek a legocsmányabb arcát, az minden kétséget kizáróan a kampányüzemmódba kapcsolt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és keresztényfundamentalista vadászpap. Aki a főnöke moszkvai tartótisztje által indított valóságos, véres háború árnyékában most is Brüsszellel, az Egyesült Államokkal, a liberálisokkal, a buzilobbistákkal, és főleg az iszlamista migránsokkal hadakozik. Ha fegyvert kéne fognia, hogy a hazáját megvédje, nem tudom, mit tenne, de így, hogy minden kockázat nélkül gyepálhatja a láthatatlan ellenséget, nagyon nagy az arca. Miközben a magyar társadalom egy emberként mozdul azoknak a megsegítéséért, akiket Semjén főnökének Kremlben pöffeszkedő és az atomfegyvereivel hadonászó főnöke háborús menekültté tett, a magyar politika egyik legkártékonyabb figurája szükségét érezte annak, hogy elmagyarázza a különbséget az iszlamista migránsok és az Ukrajnából menekülők között. Hogy nehogy félreértsük: amikor a főnöke arról mesélt, hogy minden menekültet segíteni kell, akkor nem arra gondolt, hogy bőrszíntől, vallástól, nemzetiségtől függetlenül tekintjük menekültnek a menekülteket, dehogy. Az érintettekre továbbra is a régi szabályok vonatkoznak: ide be nem tehetik a lábukat.

„Amikor a nemzetek lebontásáról van szó, több frontvonalon mozognak Brüsszelben”. Egyrészt mindent támadnak, ami a nemzet önbecsülését jelenti, másrészt arra jöttek rá Brüsszelben, hogy „önmagában a nemzetellenes erők”, a „liberális, baloldali marxisták” nem fogják tudni megnyerni a választásokat és lebontani a nemzetállamokat. „Olyan külső erőt kell behívni, akik biztosan nem fognak integrálódni a nemzetbe. Ezért találták ki a migrációt. Különösen az iszlám migrációt.” Különbséget kell tenni az iszlamista migránsok és az Ukrajnából érkező menekültek között. Az Ukrajnából érkező ukránok, ruszinok és oroszok gyermekei már magyarul fognak beszélni, ha itt maradnak, és Semjén szerint senki meg nem mondja majd róluk egy generáció múlva, hogy nem magyarok. „Az iszlám azonban egészen más”, azért támogatják Brüsszelben „az iszlám inváziót Európa ellen, mert az iszlám soha nem fogja elfogadni a keresztény civilizációt, és az iszlám soha nem lesz se magyar, se lengyel, se cseh, se horvát”. (Semjén)

Az orosz–ukrán háború, azaz a putyinista invázió kellős közepén Orbán legmocskosabb háborús retorikáját felöklendezni, és azt állítani, hogy a migrációt Brüsszelben TALÁLTÁK KI, az én erkölcsi zsinórmértékem szerint a múlt csütörtök óta eltelt sötét háborús napok legmélyebb pontja NER-fronton, pedig volt néhány ilyen. Úgyhogy ennek a két lábon járó erkölcsi hulladéknak a kedvéért azért írjuk le, hogy hét évvel ezelőtt nem Brüsszelben találták ki a migrációt, hogy tönkretegyék Semjén Zsolt haszontalan életét. Hét évvel ezelőtt Szíriából, Afganisztánból és sok más helyről ugyanilyen háborús menekültek érkeztek, mint amilyenek most érkeznek Ukrajnából, bár kétségtelenül más volt a bőrük színe és a vallásuk. Olyan helyekről, ahol naponta végeztek ki nyilvánosan ártatlan embereket, szőnyegbombázták az otthonaikat, ahonnan árva és nem árva gyerekek, megerőszakolt vagy csak egyszerűen rettegő nők, sebesült vagy a biztos halál elől menekülő férfiak hullahegyek és bombák között szlalomozva elkeseredetten mentették az életüket. Gyalog, vízen, esőben, sárban, mindenhogyan. Mert annál a rettenetnél bármi jobb. Oltalmat kerestek, némi emberséget, egy tál ételt, egy jó szót.

De még mielőtt az ország a szebbik arcát mutathatta volna, jött a Finkelstein kottája szerint mélykeresztény Semjén Zsolt bandája, és jött a kormányprogrammá emelt megalázás, uszítás, megszégyenítés, szöges drót, éheztetés és még több uszítás, hergelés. A keresztény európai értékek nevében és nagyobb dicsőségére. Semjén Zsolt bandája megvédte az éhező, üldözött, meggyalázott, iszlamista migránsoknak csúfolt háború elől menekülők elől a keresztény Európát. Aztán most, amikor a moszkvai ortodox keresztény államegyház KGB-s főpapja a keresztény Európára szabadította rá a háborút és fenyegeti atommal, most, hogy a nagy illiberális tiszteletet parancsoló gazda tesz földönfutóvá embereket és perzsel fel egy keresztény országot, ezek a Semjén-féle embertelen, gonosz pojácák tetszelegnek a menekültek védőszentjeinek kijáró szerepben. És ahelyett, hogy befognák a pofájukat, elmagyarázzák, hogy ezek a menekültek nem azok a menekültek. Azok iszlamista rohadékok, kecskebaszó terroristák, akiket Brüsszel talált ki. Ezzel szemben ezek tényleg menekültek, és ezek magyarok lesznek 10 év múlva.

Szégyellem azt is, hogy ennek a toxikus, emberiségellenes, gonosz figurának a nevét egyáltalán leírom, aki egy olyan kormány tagja, amelyik egy héttel ezelőtt még nyíltan a moszkvai háborúzó elmebeteg szövetségese volt, akit behúzott nyakkal most is védelmez, és nem szégyelli a barátságról elnevezett plecsnijét se. Holott üldözi a keresztényeket. Európában. Ahogy ezt a hazaárulással rokon külpolitikai ámokfutást nem lehet elfelejteni, úgy a menekültek ellen magyar nyelven uszító demagóg, primitív gyűlöletkampányokat sem lehet. Mert pont az ilyen mocskos gyűlöletből, hazugságból, embertelenségből születnek azok a háborúk, amelyek néhány száz kilométerre innen most éppen egy szomszédos országot rombolnak porig. Aki a segítségnyújtást, az emberi szolidaritást a bőrszíntől és a vallástól teszi függővé, aki hét éve gyalázza és démonizálja a segítségnyújtásra rászorulókat a bőrük színe vagy a vallásuk miatt, és aki közben egy háborús bűnös-jelöltnek árusítja ki az országát, az csupán egy dologban reménykedhet: hogy azok, akiket főállásban uszít évek óta, akiknek a jövőjét elkártyázta, vele ellentétben tudják, mit jelent embernek lenni. Mert hiába mérgezték őket hosszú éveken át tömény gyűlölettel, nem sikerült kiirtani belőlük az emberséget. Ennek és csak ennek köszönhető, hogy Semjén Zsoltnak az elmúlt 12 év minden bűne ellenére valószínűleg lesz megbocsátás. Valószínűleg senki nem köpi le az utcán, nem zárja szögesdrót mögé éhezni, fázni, a saját mocskában fetrengeni, és nem alázza meg azért, mert az, aki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább