Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Élsport helyett a tömegsportokat kellene jobban támogatni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Minden idők legjelentősebb sportinfrastruktúra-fejlesztési programja zajlik Magyarországon annak érdekében, hogy adottak legyenek a feltételek ahhoz, hogy minél többen sportolhassanak – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a dubaji világkiállítás magyar pavilonjánál szerdán.

[…] Szijjártó Péter aláhúzta, hogy Magyarország nem tartozik a legnagyobb országok közé, lakosságszámát illetően is csak 95. a világon, s nem gazdag ásványkincsekben sem, így mindent a saját szellemi és fizikai teljesítményéből kellett elérnie.

Ehhez pedig fegyelmezettségre, erős akaratra és kitartásra van szükség, talán ez lehet az oka a magyar sportsikereknek is – vélekedett.

„Magyarország birodalomnak számít a nemzetközi sportéletben” – fogalmazott.

A fenti sorok között bőven akad igazság is, de hogy nem feltétlenül az adófizetők milliárdjainak igénybevételével kellene megteremteni ezeket a feltételeket, az biztos. Nemrégiben beszélgettem egy görög ismerősömmel, megkérdeztem, hogy ott is életjáradékot kapnak-e azok, akik olimpiai érmeket visznek haza, de már a kérdést sem értette. Ott a sportból nem lehet megélni, teljesen másként kezelik azt, mint Magyarországon. Ez nem feltétlenül teszi azt jobbá, vagy rosszabbá, de mindenesetre azt ne felejtsük el, hogy ezeket az adófizetők állják. Az életjáradékot, az olimpiai bónuszokat, a milliárdos stadionokat, uszodákat és csarnokokat. Nem arról van itt szó, hogy ne lenne ezekre szükség, de ha kizárólag az élsport miatt jönnek ezek létre, akkor mégis miért az adófizetők állják a költségeket?

A legtöbb esetben mezei polgárok ezekre a helyekre csak nézőként juthatnak be, ott nem edzhetnek, vagy játszhatnak ismerőseikkel egy mérkőzést. Nem mehetnek be csak úgy úszni az uszodába, hiszen ott készülnek fel a neves versenyzők. Ugyanez igaz a focira is, a különbség csupán annyi, hogy sok élsportban igen jók vagyunk, fociban viszont már évtizedek óta csak szenvedünk. És ezen az sem segített, hogy Orbán saját döntései alapján ezer milliárdok mentek el csak focira az utóbbi években, mint ahogy egyébként ez tönkretette a korábban sikeres kézilabdát is. Ezen sportok irányításának élére fideszes katonákat neveztek ki, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi hogyan működik a sport világában, aminek meg is vannak a szemmel látható „eredményei”.

Az tény, hogy büszkélkedhetünk a rengeteg olimpiai érmünkkel – noha azokat nem mi nyertük nyilván -, de azért azt is érdemes megvizsgálni, hogy ennek sok esetben mi volt az ára. Elég csak megnézni mondjuk az úszókat, akiket vertek, megszégyenítette, zaklattak edzőik, hogy jobb eredményekre sarkallják őket. De előfordult fenyítés a kajakosoknál is és ki tudja még melyik másik sportágban. Az élsport egy kegyetlen dolog, azt csak a legjobbak és legerősebbek képesek túlélni. Persze akik olimpiai éremmel térnek haza, azokat sokszor kárpótolják ezek az eredmények, de mi van azokkal, akiket előbb tört teljesen össze a hazai edzésmódszer, mint hogy kibontakozhattak volna? Mi van azokkal a fiatalokkal, akik egyszerűen csak úszni, focizni, kézilabdázni szeretnének? Nem profi szinten, csak azért, hogy valamiféle testmozgást végezhessenek.

A tömegsport sokkal fontosabb egy ország számára, mint az élsport, nálunk ez mégis teljesen fordítva igaz. Mi ezer milliárdokat ölünk az élsportokba, miközben a nemzet egyre csak hízik. Pont a tömegsportokat kellene népszerűsíteni, és olyan sportlétesítményeket kellene létrehozni, ahol minden élvezheti a sportolást. De nem, nekünk világraszóló sikerekre van szükségünk, nem arra, hogy egészségesebb, boldogabb nemzetté váljunk. Nekünk világbajnokok, olimpiai bajnokok kellenek, nem boldog gyermekek. Nyilván büszke az ember minden megszerzett éremre egy-egy világeseményen, de valóban szükséges ilyen irdatlan pénzösszegeket elkölteni a sportra akkor, amikor egészségügyre és oktatásra szinte már alig jut? Nem lenne fontosabb ezeket helyretenni első körben? Mert hát az adófizetők elsősorban azért fizetnek be a közösbe, hogy mindenkinek jobb legyen, de az élsportolók támogatása egy igen kis közeget jelent, az nem befolyásolja milliók életét.

Lehet tehát itt büszkének lenni és a mellünket csapkodni Dubajban (is), de szerintem sokan odaadnák az olimpiai érmeinket, ha helyette egy egészséges, boldog nemzet lehetnénk, mivel az emberek többségének lehetősége van erre. Puskáséknak sem kellettek csillogó stadionok és milliárdos fizetések, ők anélkül is tudtak jól focizni, hogy a GDP ki tudja hány százalékát költötték volna rájuk. A tehetség nem pénzfüggő. Értem én, hogy Orbán minden esetben azt képzeli, hogy a pénz megoldás bármire, de ha körülnézne a világban – vagy csak megnézné az utóbbi évek fejlesztéseit és a hozzájuk kapcsolódó eredményeket –, akkor igen hamar rájöhetne, hogy a siker kulcsa egészen máshol keresendő.

Ha több érmet szeretnének a kormányban, akkor talán szakembereket kellene a sportszövetségek élére tenni, nem pedig fideszes komisszárokat, akiknek fogalmuk sincs semmiről. Edzőket kellene képezni és az utánpótlásra kellene koncentrálni, amellett, hogy légiósok helyett a magyar fiatalokat játszatják a hazai ligákban. Én aztán nem vagyok szakember, de még én is látom, hogy mennyire alapvető hibákkal küzd a magyar élsport. Nem kell ide több pénz, csak ésszel kellene döntéseket hozni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.