Ma emlékezünk egykori köztársasági elnökünkre, Göncz Árpádra, aki 100 éve született. A felmérések szerint a magyar lakosság közel kétharmada szerint a legnépszerűbb elnök volt és személyét, emlékét tisztelet övezi az országlakók mély politikai megosztottsága mellett is. Nevét azonban távol hazánktól is ismerik. A szerző járt néhányszor Kazahsztánban, így megfordult a korábbi fővárosban, Alma-Atában (ma Almaty) is. A hatalmas kiterjedésű országban bizony viszonylag kevés igazán vonzó település van, azonban Almaty egyedülállóan üdítő kivétel. Történelme során mindig is fontos gazdasági-kereskedelmi csomópont volt. Történelmi fejlődése során egyedi hangulatú, utánozhatatlan atmoszférájú város alakult ki és ilyen maradt máig is, annak ellenére, hogy már nem a kazah főváros. A város talán legszebb közparkját a Moszkva alatt kíméletlen védelmi csatában elesett önfeláldozó katonák egy csoportjáról nevezték el: „ 28 Panfilov gárdista” a közterület neve. A gyönyörű, gondozott parkban áll egy 1906-ban épített ortodox katedrális, ami teljes egészében fából készült. Csodálatraméltó módon az 1911 évi földrengés során épen maradt, miközben a város többi részén súlyos károk keletkeztek.
A park közepén húzódó út két oldalát gránitból készült emlékkövek szegélyezik. A kis méretű gránittömbök azoknak az államfőknek és jelentős külföldi politikusoknak állítanak emléket, akik látogatást tettek a kazah (akkori) fővárosban.
Meglepő és váratlan dolog egy távoli országban rábukkanni, magyarként pedig szívmelengető volt meglátni az emlékkövet (az idegenvezetőnek fogalma sem volt róla, hogy van magyar vonatkozása is a parknak). A köztársasági elnök látogatása alkalmából készült gránitkocka a hasonló jelentőségű emlékkövek sorában azt fejezte ki, hogy a Kazah Köztársaság nagyra értékelte a magas szintű látogatást. Az akkor még fiatal létének kezdeti szakaszában levő állam láthatóan ilyen módon is méltányolta azt az elismerést, amit a magyar elnök látogatása közvetített az új Kazahsztán felé. A számos gazdasági, társadalmi és belpolitikai problémával terhelt új ország számára fontos volt, hogy külföld önálló, szuverén országként tekintsen rá, és megszabaduljon az ex-szovjet szatellit állam – akkoriban külföldön még óhatatlanul elég elterjedt – megítéléstől. Az 1997 évi látogatás egyértelmű jelzés volt Magyarország részéről, hogy ezzel bátorítja és elismerését, bizalmát nyilvánítja ki az új független állam felé. Bár azóta nagyot fordult a világ, az egykori magyar elnöki látogatás akkor fontos esemény volt Kazahsztán számára. A két ország államközi kapcsolatának egyik mérföldköve is lehetne az Almaty-i parkban elhelyezett emlékkő.
Spectator
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!