NEHAZUGGY

Márika néni és a történelmi elégtétel

Van az az égbekiáltó mocskos pofátlanság, amit akkor sem lehet szó nélkül hagyni, ha normális körülmények között bűn lenne akárcsak észrevenni is. A Márika nénivel felturbózott két nappal ezelőtti miniszterelnöki kampányprodukció (igen, azt hazudta, hogy mivel hivatalosan csak február 12-én kezdődik a választási kampány, addig elsősorban a kormányzással foglalkozik, addig nem aktuálisak az olyan kérdések, mint hogy 15 év nyilvánosság előli menekülés után idén lesz bátorsága kiállni egy nyílt vitára a kihívójával, vagy bebújik a függöny mögé és gyártja a hazug propaganda kinyilatkoztatásokat, mert abból nem lehet baj) azonban véleményem szerint az a kategória, amit akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha Márika néni helyett még szégyenkezni sincs kedve az embernek, annyire mélyen van az, amihez a nevét és a hálától sugárzó orcáját adta.

Az ember, aki azt terjeszti magáról, hogy ellentétben Putyin gazdájával, akire úgy vigyáznak, mint az állat, ő időnként kocsiba ül, ő maga vezet, időnként testőrök nélkül, itt-ott, amott, járja a kórházakat még járvány idején is (amihez képest óvodába golyóálló mellényben megy, és hemzsegnek a múlt és a jelen virtuális kútjában az olyan felvételek, amelyeken verőemberek lihegnek a nyakába, amelyeken verőemberek védik a nyilvánosságtól), spontán kampányturnéja soros állomásán beesett Márika nénihez. Akivel kedélyesen elcsacsorásztak, egymás szájába adták és onnan kapkodták ki a szavakat:

– Márika néni említette is, a 13. havi nyugdíj az ilyen. 

– Igen, hát az borzasztó nagy dolog. Én tegnapelőtt beszélgettem nyugdíjasokkal, és kérdeztem, hogy mire fogják felhasználni. Volt olyan, aki azt mondta, hogy a gyereket támogatja, az unokát támogatja, végre megveheti a nem tudom én micsodát. 

– Nagy dolog szerintem is, mert most túl azon, hogy a pénz az fontos, hány forint, de van egy ilyen elégtétel íze, nem? Mégiscsak ezt elvették, most visszaadjuk. 

–  15 éve vették el. 

– Igen, azért mondom. Én is úgy gondolok rá időnként, mikor osztottam-szoroztam, és próbáltam a pénzügyminiszterből kigyötörni a dolgot, hogy mondtam neki, hogy Mihály, hát persze-persze, értek mindent, de ezt előre kell venni, mert ez egy történelmi elégtétel.

– Igen.

– Elvették, vissza kell adni.

– Igen.

Márika néni nem győz helyeselni, egyetérteni a vendéggel, és még azt is pontosan tudja, hogy 15 éve történt a világra szóló gyalázat, amikor elvették a 13. havi nyugdíjat. Pedig Márika néni szemmel láthatón nem az a tipikus átlagnyugdíjas, aki bizonyíthatóan szegénységi csúszdára került abban a pillanatban, ahogy megállapították a nyugdíját, és aki az elmúlt évszázad legfényesebb sikertörténetének számító évtizedben rohamtempóban szegényedett el az aktív keresőkhöz képest. Márika néni nem tudja, vagy nem is érdekli, hogy bár a nyugdíjasok relatív elszegényedését a 13. havi nyugdíj visszaépítése és az tavalyi, kiugróan magas nyugdíjprémium valamelyest lassítja, de az ilyen juttatások már középtávon is fenntarthatatlan megoldásoknak bizonyulhatnak.

Márika néninek a nagy formátumú vendég valószínűleg elhomályosította a látását, ezért lányos zavarában meglehetősen leleplező butaságokat beszélt. Anélkül, hogy feltűnt volna neki: a nagy formátumú vendég magasról tesz az ő más nyugdíjasokról szóló mesketéjére, a nagy formátumú vendég csak azért ment oda, hogy az ő asszisztálásával meghajlítsa a valóságot és elmondhassa, amit a Rogán-központ szerint feltétlenül el kell mondania, ha jót akar magának. Márika néninek ezért nem tűnt fel, hogy ha ez itt a történelmi elégtételek aranykora lenne, akkor a nagy formátumú vendég és az ő Mihály nevű elvtársa nem 12 év után, egy gazdasági visszaesésből való kikecmergés közepette, választások előtt adta volna vissza azt a nyomorúságenyhítő 13. havi nyugdíjat, hanem már sokkal korábban. Sőt, ha Márika néni nem a szánalmas biodíszlet szerepét vállalta volna magára ebben az igen szomorú történetben, akkor érzékelte volna az ellentmondást az orbánista Kánaán és aközött, hogy az ő nyugdíjas ismerősei a gyerekeiket és az unokáikat kénytelenek támogatni abból a bizonyos tizenharmadikból. Miközben abban az alaptörvénynek nevezett fércműben, amit a hatalmas formátumú ember és elvtársai immár közel két tucatszor módosítottak röpke tíz év alatt, elvileg az szerepel, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Nem fordítva.

De ez csak mellékszál ahhoz képest, hogy a tisztességben megőszült, konszolidált Márika néni szerepet vállalt Orbán Viktor és a Fidesz egyik leghazugabb propagandasztorijának, a 13. havi nyugdíjról szóló rablómesének a teregetésében. Amelynek igaz történetét nem lehet elégszer felrajzolni a NER hazugságokkal lehányt falára. Csak a rend kedvéért: a 13. havi nyugdíjat először 2002 márciusában, a soros választás előtt nyögte be a Medgyessy nevű akkori miniszterelnök-jelölt, aki becsületbeli kérdésnek nevezte, hogy az egy életen át tisztességgel dolgozó nyugdíjasok megkapják eme év végi juttatást. Ő is a magyar gazdaság akkori teljesítményével dobálózott – ugyanúgy, ahogy az ázsiai hitelekből nagyvonalúskodó sokadik Orbán-kormánynak szokása mostanság -, és arra hivatkozott, hogy a 2002-ig hatalmon lévő Orbán-kormány átlagosan 19 ezer forintot vett el a nyugdíjasoktól, amit majd ő visszaad, és megfejeli a 13. havi nyugdíj bevezetésével. Holott már akkor világos volt: a bejelentés gazdaságilag megalapozatlan, és – ahogy ma is igaz ez, akár tud róla Márika néni, akár nem – a választások mindenáron való megnyerésére irányult.

Csak hogy világos legyen: a Fidesz kormánypártként azt az álláspontot képviselte, hogy a 13. havi nyugdíjnak nincs meg a fedezete, ilyet ígérni óriási felelőtlenség. A Fidesz elbukta a választást, a Medgyessy vezette MSZP-SZDSZ koalíciós kormány pedig megkezdte választási ígéreteinek teljesítését. Még azon a nyáron visszafizették azt, amit szerintük Orbán elvett, majd egy saláta törvénycsomag egyik elemeként kezdeményezték a 13. havi nyugdíj jogintézményének bevezetését. A Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök által visszadobott törvényjavaslatot a kormány változatlan tartalommal ismét benyújtotta, 2003. február 4-én a Fidesz számos most is aktív kisebb és nagyobb ágyúja pedig jól NEM szavazta meg. Ilyen volt Semjén Zsolt, Harrach Péter, Rogán Antal, Szijjártó Péter, Fónagy János, Németh Zsolt, Répássy Róbert, Tállai András, Farkas Flórián. A Fidesz frakcióból akkor 55 bátor ember igazolatlanul távol maradt a szavazástól, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem merték vállalni a döntés felelősségét. Ők a következők voltak: Orbán Viktor, Áder Jánost, Kövér László, Varga Mihály, Lázár János, Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, Selmeczi Gabriella, Deutsch Tamás és az időközben rohadt független ÁSZ-elnökké avanzsált Domokos László.

Tekintsünk el a 13. nyugdíj valósághű történetének további részleteitől. Például attól is, hogy Orbánék, akik a 13. havi nyugdíj bevezetését nem szavazták meg, a 2006-os választási kampányban már odáig vetemedtek, hogy egyenesen a 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetését javasolták. A köpönyegforgatás akkor is testhezálló feladat volt számukra. Maradjunk annyiban, hogy a 2009-ben megbukott Gyurcsány-kormány helyét átvevő Bajnai-kormány a magyar nemzetgazdaság gazdasági világválságtól sem független, aggasztó állapotára való tekintettel a 13. havi nyugdíj megszűnéséről rendelkezett, ami helyett bevezették a szigorú feltételekhez kötött nyugdíjprémiumot (azt a GDP megfelelő mértékű növekedéshez kötött évente maximum 80 ezer forintot). Konkrétan azt a nyolcvanast, amivel nem Márika nénit, hanem Feri bátyámat traktálta még tavaly a hatalmas formátumú ember, Völner Kenőpénzes Pál megtisztelő társaságában. Mintha neki bármi köze lett volna hozzá. Mintha ő vezette volna be, és ő adná a sajátjából, jófejségből.

Nos, ahogy elnézegettem Márika néni polgári jólétről árulkodó szerény hajlékát, nehezen tudom elképzelni, hogy a hatalmas formátumú vendége kormányzása idején szedte össze mindazt, amije van, ezért is módfelett szomorú, hogy Márika néni nincs tisztában a 13. havi nyugdíj igaz történetével, és nem látja az ellentmondásokat. Elég valószínűtlen, hogy nem hátra, hanem előre megy egy olyan ország, ahol a nyugdíjas szülőknek kell az aktív korú gyerekeiket/unokáikat megtámogatniuk a 13. havi nyugdíjukból, mert azok sok esetben képtelenek megélni. Ha történelmi elégtételnek számít 12 év szabadrablás után visszaadni azt, amit a csúnya MSZP-SZDSZ kormány adott, és az egészet megfejelni Márika néni önkívületi rendszerkritikájával, majd propagandavideóban dicsekedni azzal, amiről kussolni kellene, akkor elvileg örülhetnénk is, hogy ekkora nagy az összefosás a pártközpontban. Kár, hogy Márika néni és társai szavazatokban mérhető önkívületi állapota képes lehet annál sokkal jobban meggyötörni ezt az országot, mint amennyire hatalmas gyötrelem volt Orbán Viktornak kigyötörni Mihályból a kigyötörni valót.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább