Május 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az a leplezhetetlen sértettség, az az önérzetes felhorgadás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,324,935 forint, még hiányzik 1,675,065 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Demokratikus, transzparens, vidám jó reggelt kívánok mindenkinek! Egy pillanatig nem kérdés, hogy miközben az Orbán Viktor hatalomban maradására kalibrált, mindent ennek a célnak alárendelő NER évtizedes mocska minden irányból meglehetősen feltűnő szivárgásnak indult az utóbbi időben (akkor is, ha ez a közmédiát, illetve az Orbán-rezsimet szolgáló nem közmédiát annak ellenére sem érdekli, hogy kivételesen nem puszta lebegtetésről van szó, az ügynek már most vannak következményei), a havi közel 6 millió forintból influenszerkedő igazságügyi miniszter friss, Tiborcz-díjra esélyes majdnemelmenekülése a Völner-ügy elől a hét legcsodálatosabb pillanata. Persze a NER-ben elég nagy felelőtlenség szerda reggel ilyeneket állítani, mégis nagy kár lenne, ha nem ezzel rúgnánk be a napot.

A sajtó által Székesfehérváron utolért Varga Judit – aki a Völner-ügy december eleji kirobbanása óta úgy nem nyilatkozott a botrányról, hogy Kenőpénzes Pál évekig a közvetlen beosztottja volt – ezúttal sem hazudtolta meg harcos amazon önmagát. Őt legfeljebb utolérni lehet, ha a sajtó elég gyorsan szedi a lábát. Az a leplezetlen sértettség, az az önérzetes felhorgadás, az a villámló tekintet, ahogy kikérte magának (miközben szelektív emlékezettel vádolta a kérdező újságírót), hogy ő már kiadott egy közleményt, mégis mit kellett volna tennie, ő semmiben nem illetékes, illetve ahogy az ő személyes felelősségét firtató kérdésre az emberei becsapták a hivatali luxusautó ajtaját a kérdező előtt mindenképpen a NER toplistás színpadi előadásainak sorába kívánkozik. És nem csupán a miniszterelnöki tolvejt majdhogynem megszégyenítő autóba pattanás miatt.

Tehát miközben Völner kenőpénzes cimboráját, aki a NER krémjének és mindenféle csatolmányainak egyetemi vizsgajegyeket is intézett, már letartóztatták, miközben a bátor fideszes többség már megint bátran elszabotálta a nemzetbiztonsági bizottság Völner korrupciós ügyében összehívott rendkívüli ülését, ahol a kényszerűségből lemondott államtitkár nemzetbiztonsági átvilágításait végző Alkotmányvédelmi Hivatal és a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőit kérdezték volna, és a szintén szivárgásnak indult, zsaroló romaügyi kormánybiztos ügyét is napirendre vették volna, Varga Judit szerint nincs itt semmi látnivaló:

Van egy hatósági eljárás, és az ügyészség viszi ezt az eljárást, úgyhogy ők az illetékesek. Kiadtunk egy sajtóközleményt aznap, keressék, úgyhogy az emlékezetük az szerintem szelektív, tisztelt szerkesztő úr. Hiszen a Völner Pál lemondása napján kiadtunk egy sajtóközleményt…

Valóban. És ezzel minden el van intézve. Egy semmitmondó közleménynek a felemlegetésével, amelyben az általa vezetett minisztérium leírta, hogy Magyarországon a törvények mindenkire vonatkoznak, meg hogy bíznak abban, hogy Völner az eljárás során tisztázza magát. Ahhoz képest, hogy a magyar jogtörténetben példa nélküli, hogy az Igazságügyi Minisztérium ilyen magas rangú tisztségviselőjét vesztegetéssel gyanúsították volna, vagy ahhoz képest, hogy Varga Judit mindennapi Facebook-Instagram-influenszerkedését egy havi bruttó 5,77 millió forintba kerülő 8 fős kommunikációs stáb intézi, ahhoz képest, hogy milyen előszeretettel nyomatja a hajdobáló imázsvideókat meg a nyilvánosságra nem tartozó, lájk- és népszerűségvadász családi fotókat, nem kicsit undorító, hogy a kritikus kérdések elől (hogy a Völner-mizéria mellett csak a Pegasus-ügyben bemutatott másik látványos elmenekülését említsük) milyen professzionálisan menekül. És ő van megsértődve, hogy egyáltalán kérdezni merik, ő szól be az újságírónak, hogy problémák vannak a memóriájával.

Érdekes, hogy a hanyatló Brüsszel, az európai kettős mérce, az LMBTQ-lobbi vagy a balliberális mainstream ügyében is rohadt sok közleményt kiadott már a NER, mégis bármikor képes reggeltől estig habzani a szájuk ezekben az ügyekben. Amikor ezekről óbégatnak az érdemi problémák helyett, akkor nincsenek megsértődve, hogy ők már mindent elmondtak, és nem illetékesek az ellenségek gyepálásában. Ehhez képest, amikor a világbajnok kormányzati korrupció vagy az azzal szorosan összefüggő jogászkodó jogállamtiprás témakörében kellene magyarázatokat adni, akkor nagy ívben kerülik a riportereket, nem létező építkezési munkálatokra hivatkozva lezárják az újságírók elől a Karmelita kolostor utcáját, de legtöbbször még az esetleges közérdeklődésre számot tartó nyilvános programjaikról is elfelejtik tájékoztatni a kritikus médiát.

Varga Judit vérlázító produkcióját még súlyosabbá teszi, hogy a Völner-Schadl-mizéria vaskos nyomozati anyaga a nem fideszes médiánál landolt, és tovább szivárog. Ennek fényében pedig még inkább elfogadhatatlan Varga székesfehérvári, sokadik meneküléssel egybekötött dúlt keblű hisztériája. Elfogadhatatlan, hogy nem adott semmiféle magyarázatot arra, miképpen fordulhatott elő, hogy hosszú időn keresztül nem tudott arról, hogy a saját helyettese, akinek egy rakás ügyet kiszervezett, súlyos korrupciós pénzeket vesz át rendszeresen. Merthogy a beosztottja és Schadl maffiózó olyan nyíltan egyeztettek telefonon a kenőpénzekről, a mocskos üzletektől, mint akik egyáltalán nem tartanak a lebukástól. Annyira sérthetetlennek érezték magukat, hogy Schadl egyenesen az Igazságügyi Minisztérium bejáratánál adott át Völnernek 3 millió forintot. Kivéve mikor az irodájába vitte a lóvét egy üveg ital kíséretében. Olyan elképesztően hétköznapi módon szervezték és intézték a sötét disznóságaikat, hogy egyetlen dolgot lehet Varga Judittal kapcsolatban kijelenteni. Ugyanazt, amit Völner december eleji lebukása idején kijelentettünk: ha tudott róla, azért, ha nem tudott volna azért nem lehetne már semmi keresnivalója a miniszteri székben. Nemhogy ő egzecíroztassa a munkáját végző újságírót, mintha szívességet tenne azzal, hogy egyáltalán szóra méltatja.

Ez az alapvetés, és még egy olyan helyen is csak ez lehet az egyedüli vonatkoztatási pont, ahol Varga pártjának szavazói között csupán 2% van, aki Magyarország legsúlyosabb problémájának a korrupciót tartja. Varga Judit akkor sem lehetne már miniszter, ha az egész rendszer pontosan erre a bizonyosságra épül, és pont ezért nem tartanak a nertársak a lebukástól: mert pontosan tudják, hogy sem a híveik, sem a mások hívei nem tartják akkora problémának a korrupciót, hogy ők abba belebukhatnának. Nincs ez ügyben annál gyönyörűbb beismerő vallomás, mint hogy az egyébként is harmatgyenge antikorrupciós vállalásaik teljesítésének határidejét is kitolták. Miután Polt Péter és elvtársai körbelihegték egymást tavaly is, hogy milyen jól teljesítettek a korrupció elleni szabadságharcban, 2021. december 31-ről 2023-ra tolták ki a 2020-2022-es időszakra szóló feladatok nagy részének határidejét.

Mert ki a francot érdekel a korrupció? Hát hiszen az még az ellenzéki szavazók számára sem ez a legfontosabb ügy, fontosabbak a megélhetési, kereseti problémák, amelyek értelemszerűen a demokrácia állapotával kapcsolatos aggodalmakat és az olyan szakpolitikai területeket is lekörözik, mint az egészségügy, oktatás, környezetvédelem. Pontosan erre épül a rezsim. Hogy bármit megtehetnek, bármennyit ellophatnak, bármit a nevükre írathatnak, mert a kizsigereltek, kiraboltak jelentős része nem érzékeli az összefüggést a korrupció mértéke és a saját megélhetési problémái között. Vagy a kormányzati korrupció és a Magyarországnak járó uniós támogatások nem érkezése között. Mert hát épül-szépül az ország, nekünk is jut valami a leeső morzsákból, ki nem szarja le, hogy lopnak? Hát mindenki lop, nem? De. Most tényleg azon kiakadni, hogy Mészárosnak megint leesett egy 22 milliárdos állami megbízás? Hogy 85 alkalommal (!!!) módosították kormányrendelettel a tavalyi költségvetést és háromezermilliárdot pakolgattak kényük-kedvük szerint innen oda, mert választási év van? Hogy esetleg azért akciós a csirkefarhát a választások előtt közvetlenül, hogy azért számít sikernek a rezsicsökkentés, mert annyira nyomorultak vagyunk, hogy a hanyatló nyugati bérekhez mérten megalázóan alacsony fizetésünkből, nyugdíjunkból nem tudjuk kifizetni? Hogy korrupt maffiózók széthordják az önkormányzati ingatlanokat? Ugyan már. Kinek probléma ez? Olcsóbb a rezsi, mint Nyugaton? Szülnek a férfiak? Megerőszakolnak a migránsterroristák? Naugye. Ja, hogy a választások előtti osztogatás esetleg a kétségbeesett kapkodás jele, semmint reális válságkezelésé? Hogy a világpiaci trendekkel nem lehet a végtelenségig szembemenni, mert akkora lesz az államadósság, hogy a következő ciklus közepén csődöt kell jelenteni? Hogy mindez túl nagy ár azért, hogy az ország kizsigereléséből a dinasztiáját saját lábra állító hatalommániás ember még egy ideig hatalmon maradjon?

Nem számít, mimagyaroknak senki ne mondja meg, hogyan verjük át magunkat a vakhit, a közöny, a tájékozatlanság és felelőtlenség oltárán. Hát mikor volt nekünk olyan vezetőnk, akinek egy bukott amerikai elnök drukkolt a választáson? Aki telefonon biztosítja a támogatásáról és gratulál a magyar gazdaság „kiemelkedő eredményeihez”? Hát hol hatósági áras még a farhát, a rezsi, a hitelkamat? Ennyike. Jó, azt mondjuk nem tudtuk meg Havasi Bertalankától, hogy Donald kezdeményezte a hívást vagy a felcsúti ikertestvére, de jó lesz ez a kis szemfényvesztő műsor ide a végekre. Számomra még az is kétséges, hogy Trump egyáltalán tudja-e hol van Magyarország, de ezt most hagyjuk. Ha már hivatalban lévő politikusokra nem nagyon futja, midőn meg kell tolni a legyőzhetetlen, tévedhetetlen, visszatapsolandó nemzeti hős imázst, jó lesz Trump is. Aztán jön Putyin, az egyéb félázsiai, véreskezű autokraták és diktátorok sora pedig végtelen. Hát így.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!