Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Megvéd minket, ha beledöglünk is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostmár legalább értem. Eltöprengtem azon, vajon miért éppen a csirkemell és a kristálycukor árát rögzítette a kormánynak nevezett Orbán Viktor. Ugyanezzel az erővel választhatta volna a tangabugyit, a kagylókonzervet vagy a krumplihámozót is, éppen azt az eredményt érte volna el, mint így. Pedig oka van annak, ha valami váratlan húzással áll elő az önjelölt szabadságharcos. És ez az ok soha nem az ország lakóinak érdekében történik, hiába faragják balladákba a vezér hőstetteit mindenféle dalnokok. Nekem a személyes kedvencem Deák Dániel, akinek valószínűleg munkaköri kötelessége haladéktalanul odakommentelni a jelentősebb politikusok posztjai alá. Ez aztán a karrier! Bár mostanában a nyugdíjba vonulni képtelen Harrach Péternek is kötelezően alá kell muzsikálnia a bejegyzéseknél, ez pedig sokkal nagyobb gáz, ha valaki 75 éves korára ide jutott, hogy be kell segítenie a fizetett trolloknak a győzelem érdekében.

Hogy miért rögzített Orbán néhány árat, miközben ez az intézkedés semennyit nem javít azok helyzetén, akik nagyon megszenvedik az inflációt? Borzasztóan egyszerű a válasz, csak én vagyok az a naiv hülye, aki képes vagyok újra és újra rácsodálkozni az aljasság, a számító sunyiság és a görcsös hatalomvágy olyan kombinációjára, amilyennel még azok sem találkozhattak, akik átélték az előző rendszert. Kőkemény számítás van a dolog mögött. Egyrészt elő lehet adni a népéért aggódó jó király szerepét, bár kötve hiszem, hogy a jó király nem szarja le az őt imádó híveket. Sőt! Merem állítani, hogy halovány lila gőze nincs arról, hogyan élnek azok, akik munkával keresik a kenyerüket, és nem a pártkasszából vagy a központi költségvetésből jön a biztos, bőven az átlagot meghaladó fizetés. És akkor ez csak a legális jövedelem, az ingyenlakás, ingyenautó, ingyencselédség (neki ingyen, mert mi fizetjük), ettől még gátlástalanul turkálhat a közösben. Szóval az egyik ok, a szavazók totális hülyének nézése. A másik, sokkal fontosabb ok az, hogy újabb frontot lehessen nyitni Brüsszellel.

A recept nem új, de többnyire működik. A jó uralkodó kitalál valami olyasmit, ami úgy fest, mintha adna. Biztosan mindenki látott már olyan filmet, melyben a környék ura – legyen az nagybirtokos, várúr vagy rablólovag -, aki az év 364 napján sanyargatja az embereket, újabb és újabb sarcokkal nyomorítja, halálra dolgoztatja és nyomorban tartja őket, egy napon lóra vagy hintóra kap, áthajt a településen és aprópénzt szór az emberek közé. A kiéhezett alattvalók is úgy érzik, most kaptak valamit, és az uraság is abban a boldog tudatban tér nyugovóra, hogy ő tényleg egy jó ember. Jó gazda. Őt szeretik a cselédei. Na, ezt a technikát ötvözi Orbán azzal, hogy ő nem csupán ad, de egyvégtében harcol is. Érettünk. Mert a gaz ellenség – szűk körben ugyan, de időnként változik, hogy ki a legfőbb ármányos – el akarja venni azt a jót, amit közibénk szórt a gazda, de ő azt nem engedi. Megvéd minket, ha beledöglünk is.

Mi pedig nem csak annak örülünk, hogy a sok sarc után kapunk valami jelképes ajándékot, hanem annak is, hogy meg leszünk védve. Jó, nekünk is kell áldoznunk a megvédésünk oltárán, hiszen soha nem a tábornokok mennek a csatába, hanem a bakák. Övék a golyó, a vezéreké a dicsőség. Ez így van rendjén. Ráadásul most attól sem kell tartani, hogy éles lőszert használ az ellenség. Pláne, hogy valójában nem is ellenség. Nekünk pont elég a tudat, hogy harcban állunk, ezzel elfoglaljuk magunkat addig is, ameddig őcsútisága teljesen és véglegesen belerögzíti magát a hatalomba. Mert igazából erről szól minden. Maradni akar, nincs is más lehetősége. Mi a fene lenne akkor a családdal? A harcostársai is pontosan így gondolják, féltik a pereputtyot, csak nem Orbánét, hanem a sajátjukat. Mert ez egy családbarát ország. És tényleg! Kinek-kinek megadatik az, ami jár. Rögzített árú csirkemell a póroknak, minden egyéb a felső sorba felkapaszkodott élősködőknek. Hát örüljünk szépen a közénk szórt alamizsnának, a miénkből van az is. És persze készüljünk a következő harcra, hogy örüljön a vezér, és legközelebb se feledkezzen meg rólunk, ha adni kell a máséból.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.