Január 27,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hamis eszmék, próféciák voltak, vannak és lesznek. De egy társadalmat mindig a választott vezetője alapján ítélnek meg

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,243,767 forint, még hiányzik 1,756,233 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sajnos a te lelkeden nem egyszerűen csúcsdíszek száradnak, hanem sorsok, életek és megannyi gazemberség, amit az ország lakói ellen elkövettél, mióta a jószerencse bekergetett a hatalomba. Például a múlt is ezek közé tartozik, amit eltörölni nem tudtál, hát egyszerűen megváltoztattad, és folyamatosan azon dolgozol, hogy semmissé tegyél számodra oly kedvezőtlen történelmi tényeket vagy bűnöket, amelyekről tudtál, amelyekhez asszisztáltál, sőt egyenesen te utasítottad a sleppedet, hogy hajtsa végre azokat.

Gyarló az ember, önnön sorsán túl nem lát, és ha mégis, akkor nem ritkán megtéveszti egy két-jól irányzott hazugság. Ez vagy te, az emberi lelkiismeret sötétbe borítója, az emberi méltóság lábbal tiprója, aki túllőtt a célon és elhitte, hogy mindenkinél jobb. Egy olyan versenyben ráadásul, ahol nem volt ellenfél. Az emberi méltóságot lábbal tipró, falon túltolt gátlástalan dúlás félelmetes példáit a múlt sötét bugyraiban kell keresni, ahol ez a fajta emberi gonoszság és annak minden megnyilvánulása mások kiirtásával fejeződött be. Ahol a gőg és a felsőbbrendűség, a hatalommal való tudatos visszaélés keveredett egy őrült eszmével, és azt sulykolta azoknak, akik elhitték mindezt, hogy igenis ez a követendő példa. Mert eszmék és hamis próféciák voltak, vannak és lesznek is, de egy társadalmat mindig is a választott vezetőjéről ítélnek meg. Minket is, téged is, őt is és engem is. És nincs apelláta, és nincsenek kifogások.

Mert valakin ezt számon fogják kérni, és lesznek, akik fel fogják tenni a kérdést, amit annak idején nyolc évesen én is feltettem a nagymamámnak, amikor a háború borzalmairól mesélt: „Mama! Miért nem tettetek semmit?” És azt mondta a mamám, akit orosz katonák erőszakoltak meg, és ennek a tehernek a súlyát egy életen át hordozta magában, hogy: „Andibandi, ha felnősz, majd megérted!” És én közben felnőttem, és nem értem, még mindig nem értem. De tudom, látom, érzem, hogy micsoda tehetetlen állapot ez, bizonyos értelemben rosszabb, mint egy háború lehetett anno. Érzem, amit a mamám érzett, és talán neki annyival könnyebb volt, hogy túlélte, a mocskot lemosta magáról, és legalább láthatta azt a szemét rendszert megbukni. És biztosan jobb, hogy nem látja, mivé lett az az ország, aminek a földjén megszentségtelenítették, és biztosan belehalna a fájdalomba, ha tudná, mennyire megalkuvó nemzet lett belőlünk.

Mindent tudott, a keresztrejtvényeket együtt fejtettük, soha nem sírt, soha nem panaszkodott, mindig volt egy kis pénze, és soha nem követelőzött, csak adott. Aztán amikor már nagyobb lettem, kölcsönkért tőlem egy háborús könyvet, amit látott nálam, és amikor kiolvasta, láttam, hogy sírt. És amikor meghalt, akkor ott volt a polcon az a könyv, én levettem és kidobtam a szemétbe. És akkor én is sírtam. Mert akkor értettem meg, amikor fogtam a kezemben azt a kurva könyvet, hogy nincs Messiás, nincs Megváltó. Nincsenek csodák, csak hamis próféták vannak és én vagyok. Mert a sorsunkat mi formáljuk, senki más. Azt hiszem, akkor megértettem a lényeget. Nem hinni kell, hanem tudni. Minél többet, minél több mindenről, mert különben föléd kerekedik az, akinek a hangja csak erősebb, de üres és hamis, és csak zengő érc, meg pengő cimbalom.

Nem vagyok zsidó. Nem vagyok cigány, nem vagyok homoszexuális, de még muszlim sem vagyok. Ember vagyok, egy közületek, egy közülünk. Elvittem a gyerekemet Dachauba, és végigjártuk a tábor területét. Nem értette, hiszen gyerek volt még. Meleg nyár volt. És én meg türelmetlen, mert úgy éreztem, nem tudok kellőképpen átszellemülni. Aztán odaértünk a krematóriumokhoz, és elmeséltem neki, mit műveltek itt a nácik. Akkor elcsendesült, és láttam rajta azt a gyermeki értetlenséget amit a nagyanyám is láthatott az én szememben, amikor megkérdeztem tőle azt, amit akkor az én fiam is megkérdezett tőlem: „Miért nem tettek semmit, apa?”

Akkor le kellett nyelnem a könnyeimet, miközben életre kelt előttem az a gyalázatos múlt. A sok munkaszolgálatos, ahogy tereli az embereket a halálba. És mi csak állunk ott a nyitott kemencék előtt, ahol szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Aztán rájöttem, hogy nem maradt semmi az egészből, mert egyszer minden rossznak vége lesz, és minden a helyére kerül. Nem szabad hagyni, nem szabad megalkudni. Minél többen bírálnak, annál jobban tudom, hogy amit teszek, vagy írok az úgy jó, ahogy van. Mert fel kell tenni a kérdéseket, mert rá kell mutatni a lényegre, mert sokan nem értik. Nyilván én sem értek pontosan mindent, de legalább törekszem rá. Bármennyire igaz, hogy amiben élünk, azt legtöbbször nem lehet megérteni, nem lehet elmagyarázni, mert ez felfoghatatlan. És igenis van párhuzam, bármennyire sokan mondják oly sokszor, hogy nincs. De van. Mert ami akkor volt, az lett az origó. Az lett a viszonyítási pont, és ha tetszik, ha nem, csakis ehhez tudjuk mérni a pünkösdi királyságokat. Mert amennyire szenved a test, annyira szenved a lélek is, és ugyanúgy elkárhozik az is, ha van aki azon munkálkodik, hogy ez így legyen. 

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata)

És van itt még további harminc pont, ami szerint élnie, gondolkodnia és cselekednie kellene mindenkinek, de legfőképpen a választott vezetőnek. Vezetőnek? Az ellenzéki szavazók egy jelentős része még mindig várja a Messiást, és azt, hogy mutassanak utat neki, pedig ehhez nem kellenek politikusok és megmondóemberek. Ehhez mindenkinek magában kell megtalálnia a válaszokat, és tudnia azt, hogy mi a különbség jó és rossz között. Ez nem annyira bonyolult. Azt az ember érzi, és tudja, mi a helyes irány. Ehhez nem kell vallás, Isten vagy egy miniszterelnök-jelölt, csak szándék. Lehetőleg jó szándék, és akkor minden rendben lesz. Mert semmi nem tart örökké. Semmi.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
   Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
   Hogy: éljen Eduárd. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!