NEHAZUGGY

Nem svéd, csak egy illiberális hőzöngő

Molnár Bálint | 2021. December 13, Hétfő | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy ősi türk közmondás szerint aki külügyminiszterként hangosan dicsekszik azzal, hogy fogalma sincs, hogy az NSO betűkombináció egy izraeli kémfegyvergyártásban utazó céget jelöl, cserébe az iránt érdeklődik, hogy mi a probléma a Nemzeti Sport Online előfizetéssel a KKM-nél, az bármire képes. Még arra is, hogy a saját közösségi oldalán dicsekedjen azzal a kincstári modortalansággal és bunkósággal, amit jobb helyeken szégyellni szoktak, és eszükbe nem jutna a ~~svédasztalra~~ kirakatba kipakolni és mellett döngetni vele. Azzal a kocsmai verekedős stílust idéző tahósággal, amivel jobb helyeken az emberből nemhogy miniszter nem lehetne a büdös életben, de Zs-ligás labdaszedő is nehezen.

Szijjártónak ezúttal Svédországban akadt toporzékolnivalója, ahol két keleti nyitás között nemrég megfordult, és ahol a svéd állami televízióban (SVT) a halódó magyar demokrácia helyzetéről is kérdezték, amiről az orosz pártállam televíziójában viszonylag ritkán szokták. És hát minden teremfutballistáink gyöngye nem hozott szégyent önmagára. Azzal sem, ahogyan amolyan felcsúti stílusban felmosott a svéd közszolgálattal és azzal sem, hogy szégyenkezés, elsüllyedés helyett kipakolta a közösségi oldalára a soros megsértődést. Hadd ájuldozzon Jurák Katától Hidvéghi Balázzsal bezárólag a rajongótábor. Belátom, ennél a nemzeti megszégyenítésnél talán már az is jobb, amikor Vlagyimirovics tévéjében árulja az Európai Uniót, szidja Brüsszelt és Moszkva talpát nyalogatja. Idétlen vigyorba rándult pofával, öles nyelvcsapásokkal.

A kultúrembernek kinéző riporter – aki valószínűleg nem túl gyakran találkozik ilyen kiváló riportalanyokkal – azzal váltotta ki a megsértődést apuci-anyuci kicsi fiából, hogy felvetette: mind a Freedom House, mind a Gothenburg Egyetem által készített demokrácia index azt mutatja, hogy Magyarország már nem tekinthető teljesen demokratikus országnak.

Sajnos ezt sértésnek kell tekintenem, mert a magyar demokrácia érettségének és természetének megkérdőjelezése elfogadhatatlan, mert ha a demokrácia érettségét megkérdőjelezik, akkor alapvetően az emberek demokrácia iránti szeretetét kérdőjelezik meg, mert megnyertünk három egymást követő választást, az emberek támogatják, amit csinálunk, és ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni, mert ez a politika, de demokratikus jellegében a tevékenységünk nem kérdőjelezhető meg. A demokrácia azt jelenti, hogy az, amit a kormány csinál, a nép általi felhatalmazáson alapul. Soha nem érzem úgy, hogy ítélkeznem kéne más országok felett. Hogy őszinte legyek, az, hogy milyen a demokrácia státusza Svédországban, nem érdekel, ez a svéd népet kell, hogy érdekelje. és ha a svédeket nem érdekli, hogy valaki miniszterelnök lehet a szavazatok mindössze egynegyedével a parlamentben, akkor erről megvan a véleményem, de kit érdekel, nem vagyok svéd.

Ez valóban nem bonyolult, okleveles illiberális futsalosok szerint szó szerint ennyire egyszerű a világ: akit egyszer (kétszer, háromszor, akáhányszor) megválasztottak, az onnantól kezdve azt csinál, amit akar. Ha utána csecsemőket hajigál le a budai Vár fokáról fényes nappal, akkor az is rendben van. Aki pedig ezt megkérdőjelezi, az alapvetően a magyar emberek demokrácia iránti szeretetét kérdőjelezi meg. Hiszen a csecsemőket a vár faláról lehajigáló gazemberek megnyertek akárhány választást, a népi felhatalmazásba pedig MINDEN belefér. Más szavakkal: aki az észak-koreai, orosz, fehérorosz, kongói, csádi, ugandai demokráciát megkérdőjelezi, az alapvetően az észak-koreai, orosz, fehérorosz, kongói, csádi, ugandai emberek demokrácia iránti szeretetét kérdőjelezi meg.

Ezt állítja Szijjártó Péter, de legalábbis ez a kvintesszenciája annak, amit állít. Meg azt is állítja (persze csak szubliminálisan, mert mégiscsak egy kifinomult kultúrember), hogy ha a svédek annyira hülyék, hogy a miniszterelnöküket a parlamenti szavazatok egynegyedével meg lehet választani, akkor magukra vessenek. De ő végül is ezt nem azért mondja. Sőt, egyenesen leszarja. Mert ő nem svéd. Meg nem is szeret ítélkezni. Ő nem az a fajta, aki reggeltől estig másokon, pláne nem a járványkezeléstől a migrációs politikáig a jogállamisági mechanizmuson át mindent is elcsesző, mindenre alkalmatlan Brüsszelen köszörüli a nyelvét reggeltől estig. És ha igen? Miért? Brüsszel egy ország? Na, ugye.

Igen, a kretén svéd törvények szerint a miniszterelnök akkor tekinthető megválasztottnak, ha a 349 képviselőből 175-nél, vagyis az abszolút többségnél kevesebben szavaznak ellene. Szijjártó Pétert ez nem érdekli, mert nem svéd. Én sem vagyok svéd, de azt tudom, hogy Szijjártó Péter pártjának úgy van kétharmada zsinórban harmadszor a magyar parlamentben (és most hagyjuk az unortodox nemcsalás válogatott eszközeit a szerverleállástól a buszoztatáson és a zsák krumplikon át a közmunkával zsarolásig), hogy a demokráciaszerető magyarok alig valamivel több, mint egyharmada szavazott rájuk. Még pontosabban: azon demokráciaszerető magyarok közül, akik szíveskedtek élni a szavazati jogukkal, kevesebben szavaztak a Fideszre, mint amennyien nem a Fideszre szavaztak, ebből lett a kétharmados többség. 31%-nyi szavazatból 67%-nyi parlamenti mandátum.

Tudom, ilyenek a törvények, a győztes mindent visz, de két kioktató vagdalkozás és óvodás faszméregetés között néha legalább komolyan vehető érveket is elő lehetne kapni a farzsebből. Mert mimagyarok nem mind ilyenek vagyunk, ahogy a svéd közmédiában hazudja Szijjártó. Nem az emberek támogatják azt, amit a Fidesz-kormány csinál, hanem az emberek egy kisebbsége, és főleg nem támogatja azt a sok mindent, amiről nem szólhat egyetlen európai ország egyetlen pártjának bármilyen demokratikus felhatalmazása sem.

Azt semmilyen szavazás nem legitimálja egy valóban demokratikus országban, hogy emberi jogok sérülhetnek.

Hogy közpénzek milliárdjait a lejárt PCR-tesztekkel ki lehet dobni az ablakon és azt lehet mondani, hogy nincs itt semmi látnivaló.

Hogy el lehet titkolni közérdekű adatokat vagy az ország eladósításának mikéntjét, mértékét.

Hogy a miniszterelnök famíliája kacsalábon forgó palotát építhet a törvényesítve szétlopott közpénzből.

Hogy a külügyminiszter annak az oligarchának a luxusjachtján nyaral, akit a külügyminiszter kormánya tömött ki közpénzzel.

Hogy magánügyként lehet kezelni a közügyeket.

Hogy egy közjogi méltóság a titkosszolgálatoknak tarthat eligazítást arról, hogy a kurva demokratikusan megválasztott kormánypárt politikai ellenfelei hazaárulók és nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek.

Hogy a mindenkori állami vagyont ki lehet rántani a mindenkori állam alól, és a kétharmaddal uralkodó pártkatonák alá gründolt alapítványoknak lehet átjátszani.

Hogy a közmédiába ellenzéki politikus be nem teheti a lábát.

Hogy el lehet lopni az országlakók magánnyugdíj-megtakarításait.

Hogy egyetemeket lehet beszántani és sóval behinteni a helyüket.

Nem folytatom. Tegyük el jól ennek a hatalmáért és az életéért futó illiberális alaknak a cinikus hőzöngését. Elrettentő példája annak, hogy ahol nem kellett megküzdeni a demokráciáért, ott soha nem lesz demokrácia, ott ilyen kaliberű figurák kormányzati pozícióba kerülhetnek, és ha oda kerültek, akkor gátlástalanul vissza is fognak élni a hatalmukkal. Valóban nem svédek, csak minden hájjal megkent szélhámosok. Akik a magyar emberek mögé bújva hirdetik magukról a hanyatló Nyugaton, hogy mekkora demokraták, és szerintük mit jelent a demokrácia.

Végül is láttunk már a történelem során (egyeseknek talán még közvetlen emlékeik is vannak a Hazafias Népfront népi felhatalmazásáról), és ma is látunk olyan helyeket, ahol a vezetőket kétharmaddal, 70-80-90%-os többséggel választották/választják meg. Ezek kivétel nélkül olyan dübörgő demokráciák, hogy attól koldul a nép. A vélt vagy valós többség korlátlan, fékek és ellensúlyok kiiktatása mellett űzött dúlása nem demokrácia. A Szovjetunióban sem volt az, a náci Németországban sem volt az és Orbán uralkodása idején sem az. Csak 2010-ig volt nehéz kibekkelniük, aztán ment minden, mint a karikacsapás: kétharmados törvények, a választási rendszer szétverése, az ellenzék szarrá szopatása, központosítás, a halovány demokratikus szervezeti felépítés ledózerolása, média einstand, a független intézmények megszállása, a pártállam jogköreinek kiszélesítése, alaptörvényférc, és sínen is van az európai demokrácia fellegvára. Pont olyan is. Mint minden olyan hely, ahol a korrupt igazságügyi minisztériumot üzemeltető asszonyság nem ismeri a jogállamiság definícióját, a külügyminiszter szerint pedig demokrácia az, ahol akit egyszer (kétszer, háromszor, akáhányszor) megválasztottak, az onnantól kezdve azt csinál, amit akar.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!