Október 4,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A műsor része

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 87,668 forint, még hiányzik 2,912,332 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám vasárnapot, jó pihenést, mókát és sok fényt kívánok mindenkinek! Advent harmadik vasárnapját tartjuk, és mindenki, akit ez érint, megnyugodhat a politikai termékké züllesztett kereszténységgel átitatott identitáspolitikai vergődései közepette: senki nem fogja betiltani a szűk két hét múlva esedékes karácsonyt, sem a jövő évi karácsonyt. Még az Európai Bizottság se. Az persze igaz, hogy alapvetően jó szándékok sokszor elvéreznek a dilettantizmussal és a valóságidegen valóságértelmezésekkel kikövezett túlbuzgó tenni akarás oltárán, de az Origo Manyika nénijével bezárólag mindenkinek szól: felesleges túltolni a hisztit, és hergelni az olvasni tudókat.

Apropó Origo. Napindító kultúrblokk következik, ha már vasárnap van, és a pártállam eme pervesztes lejáratásokban élen járó szennylapja hiánypótló interjút készített Pataky Attila művész úrral (már a cím is sokat ígér: Fontos tudni, hogy milyen aljasságokra képesek a Lenin-fiúk). Amelyben a lakodalmas rockzenész, képzett táltos, UFO-szakértő és őszinte fideszes rajongó sok mindenről beszélt, amiről kérdezték, és amiről nem. Sok más mellett azt is mondta, a mi dolgunk (mi=mimagyarok) a fény és a szeretet felmutatása, az előadó dolga pedig utat mutatni a fény és a szabadság felé. Megnéztem a szűk félórás csodát, hogy senki másnak ne kelljen, és – mert a beszélő is figyelmezteti magát arra, hogy mégiscsak a szeretet ünnepe közeleg, illendő ehhez méltó dolgokról beszélni – ideteszek néhány hangulatjavító, vérnyomásszabályozó, kávépótló, szeretetteljes gondolatot a mester elmélkedéséből:

• Korábban mi már közös színpadon álltunk (a Fidesszel – szerk.), amikor az oroszokat búcsúztattuk. (…) Azóta én úgy gondolom, hogy a jó oldalon állok. Hiszen bármerre körbenézel itt körülöttünk Magyarországon, nem látsz mást, csak hazugokat, hazaárulókat. Ezekkel a lényekkel mit lehet kezdeni? Számomra nem is tartoznak igazán az ember kategóriába. Akik bármire képesek a hatalomért, a materiális dolgokért, az borzasztó. Plusz a Fidesz olyan szinten nőtte ki magát a legjobb értelemben, és vált valóban profin politizálóvá – hiszen muszáj, mert enélkül ebben a világban nem lehet létezni -, hogy bizony ebben a rendkívül kétes létezésű, berendezkedésű világban jelenleg szinte azon nagyon kevés pontok és országok (?) közé tartozik, ahol még egyáltalán érdemes élni. Itt azért még mindig megadatik, hogy este megfoghatom a feleségem kezét és sétálhatok egyet, vagy bemehetek a városba mászkálni egyet. Nagyon szomorú, de egyre kevesebb ilyen van (itt egy hosszas sápítozás következik Malmö no-go-zónájáról.) Tehát valahol az emberiség elárulása folyik újra és újra, tehát ezek történnek már mióta. 10-15 évig ahogy szokták hagyni a birkát a szőrét nőni, és utána vágják, úgy a nemzetekkel is ezt teszik. Hagynak valami kis regenerációs időszakot, és utána indul az ilyen válság, olyan válság, éppen valamilyen biológiai fegyver vagy valami, amivel beindul az ártás. Ez történik megállás nélkül.

• Ma, ahogy acsarkodva rávetik magukat a választásra (ezek a lények, akik nem is tartoznak igazán az ember kategóriába – szerk.), a maguk elmúlhatatlan, tébolyult hatalomvágyával, és semmi nem számít, senki… szerintem én azon döbbenek meg, hogy bármennyire is tudják, hogy rettenetes jövendőt tudnának összekovászolni a magyar nemzet számára, abban a saját gyermekeik is ott lennének, és meg kéne élniük, nem baj, semmi nem számít. A saját gyermekeik jövője, se semmi nem számít. Csak valahogy a hatalom közelébe lihegjék magukat. Bármi áron. Iszonyatos nézni távolról, egy megterített asztal mellől, egy baráti körből…

• Ez az emberszerű valami… hát nem teljesen ember… ez a Gyurcsány Ferenc számomra – elmondtam mindig – egy hazug, szemkilövető, hazaáruló gazember.

Tudnám kommentálni a sziporkázó nemzeti-jobboldali erkölcsi fölény eme manifesztációját, de inkább visszafogom magam, jobban járunk. Viszont ha már ilyen hatalmas sebességgel elindultunk a szeretet és a fény útján, akkor folytassuk ugyanezen a nyomvonalon. Két nappal a hír ünnepélyes bejelentése után is időszerűnek és legitimnek tűnik a kérdés: Répássy Róbert nevezetű nertársnak vajon minő gerince lehet annak fényében, hogy korábban kivágták, mint a rühes kutyát, aztán amikor ráfanyalodtak mégis, megy vissza lihegve, boldogan? Holott még két hónapja azzal turnézott a bulvármédiában, hogy végérvényesen maga mögött hagyta a politikát. Még ennél is indokoltabbnak tűnik a kérdés: és minő gerince lehet Répássy nertárs főnökének, aki Répássy nertárs oldalán pózolva örömködik azon, hogy isten hozta az Államtitkár urat (szigorúan nagybetűvel), miközben hosszú napok óta egy kurva hangot nem szólt Répássy nertárs elődjének kalandjairól a kenőpénzes zacskók útvesztőjében. Két napja ezen töprengek, de nem tudok rájönni, mi kell ehhez.

Pedig Répássy kolléga főnöke azóta már járt a közmédiában is, ahol az Alkotmánybíróság pénteken közzétett ravasz, körmönfont jogászkodását, azaz alkotmányértelmezését értelmezte unortodox fideszújbeszélül a híveknek, hogy ők is megértsék: győztünk. Akit esetleg Gulyás Gergely pénteki hosszas mantrázása nem győzött meg arról, hogy miért is győzött a kormány, amelyik nem hajlandó eleget tenni az Európai Unió Bíróság ítéleteinek, annak a bírósági fogalmazóból lett miniszterasszony rágta a szájába: de igen, a fideszes testület megerősítette a Fidesz bevándorláspolitikáját. Mondanám, hogy nem éppen azt mondta ki az Ab, amit a kormány és Varga asszonyság szeretett volna (hogy tudniillik a magyar jog elsőbbséget élvez az uniós joggal szemben), nem azt mondta ki az Ab, hogy jogunk van elutasítani, hogy másokkal éljünk együtt, de én már nem várom el egy bírósági fogalmazóból lett, erkölcsi értelemben hiányos alapfelszereltségű, szereptévesztett Facebook-celebtől, hogy ilyen súlyú kérdésekben ragaszkodjon az el nem hajlítható valósághoz.

A lényeg röviden: a kormány nem kapott általános felmentést az EU Bírósága ítéleteinek végrehajtása alól, viszont míg a lengyelek legalább tökösen beleálltak az EU-ellenes szabadságharcba, és világosan fogalmazott az alkotmánybíróságuk, a fideszes alkotmánybíróság skizofrén, gyáva döntésében a fű alatti, dörzsölt játszmázás lehetőségének ajtaját nyitva hagyta dörzsölt lókupecék számára. Magyarul: a kormány által konkrétan kifogásolt bírósági ítélet felülvizsgálatát megtagadták, rohadtul semmit nem mondtak a kormány győztes migrációs politikájáról, viszont nyitva hagyták a lehetőséget az uniós jog és az EUB döntéseinek utólagos, à la carte megsértésére (via Laurent Pech professzor, a londoni Middlesex Egyetem EU-jogi tanszékvezetője, akinek jövőre nem kell mindenáron választást nyerni Magyarországon).

Ahhoz képest, hogy Matolcsy Rómeó már ikerdeficitet vizionál az állítólag sistergő gazdasági dübörgés helyén (ami a folyó fizetési mérleg hiányának és az államháztartás hiányának egyidejű fellépését jelenti), és ahhoz képest, hogy a gazdaságpolitika normalizálódása irányába tett felelős lépések helyett az elvtársak benzinnel oltják a tüzet (ajánlom ebben a témakörben az MNB korábbi elnökével, Surányi Györggyel készült interjút), talán nem tűnik fontosnak, hogy egy skizofrén alkotmánybírósági döntés milyen új távlatokat nyit meg eme csinosan konszolidált, felcsúti mentalitású autoriter rezsim előtt. Mégis valahol egészen ijesztő, milyen sötét és mély szakadékok tátonganak az egymással párhuzamos valóságok/valóságértelmezések között, mennyire durvák ezek a valóságot kozmetikázni hivatott kommunikációs manőverek, amelyektől lókupecék láthatóan akkor sem riadnak vissza, amikor a Völnerek által fémjelzett korrupciós fekáliában szügyig állnak. Persze kár lenne akárcsak feltételezni, hogy itt az utolsó száz méteren konszolidálódni akarna a rezsim, hogy azért állítanak le beruházásokat, azért hoz féloldalas döntéseket az alkotmánybíróságuk, és Polt Péter is azért lendült mozgásba, mert rájöttek, hogy a fejükre omlik a kóceráj.

Attól tartok, ez az egész csak a műsor része, ha nem az lenne, Vargáék Juditja sem engedhetné meg magának ezt a cinikus, arrogáns felelősséghárító menekülést a minisztériumát érintő korrupciós vádak elől. Attól tartok, a Rogán-központ forgatókönyve szerint zajlik itt minden. Beáldozzák a parasztot, aki elég magas pozícióban van ahhoz, hogy a bukása elérje a társadalom ingerküszöböt, és elégtétellel töltse el azokat, akiket kell, de bármikor pótolható egy újrahasznosított káderrel anélkül, hogy a rendszert megingatná az egész helycserés támadás. És miközben azt vernyoghatják bőszen, hogy a nemzeti jobboldalon mindennek van következménye, a bűnüldöző, független igazságszolgáltatás (Gréczy Zsolt például hosszan tudna erről mesélni) pláne tökéletesen működik, a színfalak mögött ugyanakkora elánnal dübörögtetik a törvényesített lopást és a jogállam utolsó morzsáit felzabáló jogászkodást. Aminek akkor is jelentősége lesz, ha esetleg megbuknak, és akkor is, ha nem. A lényeg, hogy mindent úgy értelmeznek, ahogy akarnak, ha kell, beleállnak abba is, hogy amit mindenki fehérnek lát, az valójában fekete. És ez nem fog megváltozni, sőt. Amit ennek az alkotmánybírósági alkotmányértelmezésnek az értelmezésével művelnek, ahogy kimagyarázzák, szétmagyarázzák, ugyanígy fogják magyarázni az esetleges választási vereséget is. Ők akkor is győznek, ha veszítenek. A vezérlő tábornokuk is megmondta: minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerik. Bár semmi kedvem pánikot kelteni, de rohadtul nehezemre esik belegondolni abba, hogy mi lesz ebben a fénnyel, szeretettel és Pataky Attilákkal sűrűn beborított földi paradicsomban áprilisban. (Ahol az egyesek a fény és a szeretet nevében eldöntik, hogy kit lehet embernek nevezni, kit nem, ki a magyar, ki nem, ki a hazaáruló, ki nem.) Ha nyernek azért, ha veszítenek azért.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!