Január 28,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem lenne esetleg időszerű megkeresni a féket azon a szakadék felé száguldó illiberális járművön?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,243,767 forint, még hiányzik 1,756,233 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dicsértessék a megmaradt józan eszünk, vidám vasárnapot mindenkinek! Addig is, ameddig a pártállam vallásos áhitatból élő tagjai egymás tyúkszemére taposva kipréselik Advent első vasárnapjából az összes politikai hasznot, amit lehet (én még Németh Szilárd füstölt nyúljás paleo babgulyásának hírét se hevertem ki), illetve ameddig kiderül, hogy Lázár János már megtanult-e annyira ultizni, hogy a főnöke méltó utóda lehessen (a főnöke 2015-ben egy nem nyilvános beszélgetésen azt mondta, hogy keresi az utódját, akinek tudnia kell majd ultizni, ezért Mindenkiannyitisér János újabban ultizik és akkor már pálinkázik is, mert azzal csak jó pontokat lehet szerezni a pálinkaszabadságharcosnál), továbbá ameddig eldől, hogy mikor lesz hungarikum a magyar alkoholista (via Zacher Gábor), rúgjuk be a nagyon jó reggelt ajtaját. Indítsunk egy kicsit távolabbról.

Ha nem néztem be semmit, akkor 31 évvel ezelőtt ezen a napon mondott le miniszterelnöki pozíciójáról a Vaslady, Margaret Thatcher, akit a felcsúti utcai harcos ahhoz képest elég gyakran idéz, hogy mennyire nem foglalkozik nőügyekkel. Persze ez a gyakori hivatkozás aligha annak tudható be, hogy az Egyesült Királyság néhai miniszterelnöke mindig is a férfiakat tekintette igazi vetélytársnak, mindenesetre Macaristan vezetője legutóbb ezen a héten nyúlt Thatcher asszony egyik rongyosra idézett bölcsességéhez. Amelyet a Nézőpont Intézet 15. szülinapi buliján előadott, eligazító háborús kampánybeszédében sütött el: a kommunisták mindig kifogynak mások pénzéből.

A gondolat aztán így folytatódott saját kútfőből:

És ez valóban így van. És miután kifogytak a mások pénzéből, újabb adókat kell kivetniük, ezekkel megemelik a megélhetési költségeket, és valójában: a végén az összes intellektuális szenvedély, átfogó elemzés dacára az a kérdés válik fontossá, hogy akkor most a megélhetés szempontjából, a mindennapi anyagi kérdések szempontjából ki mit kínál, ki mit tett, ki mit akar tenni, vagyis azt akarom mondani, hogy a rezsiharc örök.

Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a helyes idézet nem a kommunistákról, hanem a szocialistákról szól. E kis bevezetőt azért hurcoltam ide, mert a tizenkettedik éve életre kelt NER vonatkozásában számomra mindig mellbevágó, tudományos-fantasztikus jelentéstartalma van annak, hogy egy miniszterelnök lemond. Hogy voltak, vannak, lesznek miniszterelnökök, akik lemondtak, lemondanak és le fognak mondani. Másrészt az külön vicces, hogy a magát adócsökkentőnek tartó utcai harcos egy olyan politikusnak a bölcsességével hivatkozott az rezsicsökkentésre, aki vele, a plebejusnak hazudott rongyrázás és pénzszórás atyaúristenével ellentétben rendkívüli takarékosságáról volt ismert, és aki éppen abba bukott bele, hogy adót emelt. A hatályban lévő, vagyoni helyzethez igazított ingatlanadót ezért az ún. kommunális adóval váltotta fel, amelyet már személyenként kellett fizetni, mértékéről pedig a helyi önkormányzatok döntöttek. Ez a „fejadó” a szegényebb társadalmi csoportok tagjait meglehetősen hátrányosan érintette, így bevezetését heves tiltakozások követték, ami megtépázta Thatcher népszerűségét. Igaz, bukásához ezen kívül egy párton belüli szakadás is kellett, amit most nem részletezek, de a lényeg, hogy 2021 Magyarországáról szemlélve ez a sci-fi definíciója. Ahol teljességgel elképzelhetetlen, hogy a tizenkét éve regnáló figura – úgy is, mint miniszterelnök – bármiért is lemondjon. Pedig Thatcherrel ellentétben ő aztán tényleg kimaxolta a miniszterelnökségben rejlő korlátlan, törvényesített bűnözéstől egyáltalán nem független lehetőségeket.

De nemhogy ő nem mondott le (cserébe chucknorrisos emlékeit teregeti a közösségi oldalán és a jövő április választásra kacsintgatva levelezik most éppen a véradókkal), hanem a haverja, az a másik kiváló államférfi sem mondott le az ő házelnöki tisztségéről, akiről tegnap kiszivárgott, hogy a legsötétebb diktatúrákat idéző módon uszít az ellenzék ellen, és gyakorol politikai nyomást az alkotmányos értelemben elvileg pártfüggetlen titkosszolgálati vezetőkre. És nemhogy nem mondott le, de az egységes ellenzék követelését telibehányva még meg sem szólalt, hogy magyarázatot adjon arra, „kinek a megbízásából és milyen célból tartott a totális állam kiépítésének szükségességére irányuló politikai beszédet a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői előtt, és mandátuma kiterjedt-e arra, hogy a hallgatóságot az ellenzék elleni cselekvésre biztassa”. Az van, ami lenni szokott. Addig álljon fél lábon az egységes ellenzék, ameddig Orbán és bűnbandája kormánya állást foglal a beszéddel kapcsolatban. Pontosabban hazudok. A Fidesz nevű vallási véd- és dacszövetség félreérthetetlenül állást foglalt az ügyben: mélyen kussolnak Kövér penetráns beszédéről, és a jogos ellenzéki felháborodásra válaszul kitaszajtották Hollikot a színpadra, hogy tereljen, és a pozíciója betöltésére nem tegnap óta alkalmatlan és méltatlan, elszabadult hajóágyúként őrjöngő házmester botrányos röfögéséről Márki-Zay Péterre irányítsa a fókuszt. Aki állítólag a magyarok 80%-át sértette meg. A szövegértelmezés képessége nem erőssége sem Holliknak, sem a Rogán-központnak, de az soha nem is volt szempont, hogy a teli torokból hörgésüknek bármi köze legyen a valósághoz. Úgyhogy akkor tisztázzuk: szerintem is borzasztó, hogy Orbán és Kövér pártja trágyával etetett, sötétben tartott gombának tekinti a lakosságot. Nem a 80%-át, hanem a 100%-át. A migránsozástól a rezsicsökkentésig terjedő propagandakommunikációs skálán.

Ami az egyebeket illeti. Szijjártó Péter sűrű kocsmadiplomáciai toporzékolásai közepette elintézte mimagyaroknak, hogy bármilyen oltás birtokában immár a Maldív-szigetekre és Egyiptomba is szabadon utazhassanak. Jó, Ausztriába még mindig nem tud szabadon belépni az, akit Sinopharmmal vagy Szputnyikkal oltottak be, pedig a Maldívval ellentétben, ami messze is van, és a világszínvonalú infláció által felzabált nyugdíjprémiumból aligha futja rá, Ausztria közel van. Én meg azt mondom, hogy érdemes megbecsülni ezeket az egzotikus, szabadon látogatható utazási célpontokat, hiszen a hosszú évtizedek óta hanyatló Európa már elesett. Németország legalábbis biztosan. Nem elég, hogy se wifi, se internet, és már a gyertya lángjánál dideregnek, mert se rezsicsökkentett áram, se semmi, de Varga Judittól tudjuk, hogy most már aztán tényleg el vannak ők esve.

A Kövér László szellemi szintjére megérkezett igazságügyi miniszter, minden futballisták legtehetségesebb hegedűművésze – akinek szintén nem volt még ideje lemondani a székéről, ellenben rendületlenül elszaladgál a Pegasus-botrány felelősségének vállalása, valamint a sajtó érdeklődése elől – arra jutott saját magával, hogy az új német kormány politikájából kirajzolódik, hogy „ötödik sebességbe kapcsolt a gender-őrület”. Nem tudom, hogy hány magyar ember lehet, akinek az első 150 problémája között szerepel, hogy Németország demokratikusan megválasztott kormánya mit ír az ő programjába a szexuális kisebbségek ügyében, de aggasztó, hogy egy 41 éves családanya azon van kiakadva, hogy vannak olyan helyek, ahol esetleg emberszámba veszik azokat is, akik nem születtek heteroszexuális családanyának, mint Varga Judit. Aki attól félti az ő keresztény gyökereit, hogy Németország kormánya egyenlő embernek tekintik a polgárait, egyenlő jogokat biztosít a polgárainak függetlenül attól, hogy ki minek született. Itt tart a nagyságos miniszterasszony. Nyilvánosan rikácsol, belepofázik egy másik ország belügyeibe, és ki van akadva azon, hogy máshol nem központosított kormányzati gyűlöletpropagandával üldözik a másságot.

Végül is érthető. Ha azon forgatná a szemét, ami a magyarok első tíz valós problémájalistáján szerepel – a megélhetési nehézségektől az alacsony béreken át az egészségügy penetráns helyzetéig -, akkor abba belebukna a gazdájával együtt. Nem azon van kiakadva, hogy egy megborult közjogi méltatlanság a titkosszolgálatokat egzecíroztatja és nemzetbiztonsági kockázatnak tartja az ország felét, nem azon ügyködik, hogy megnyugtató magyarázattal szolgáljon magyar állampolgárok titkosszolgálati lehallgatásával kapcsolatban, hanem a senkit nem érdeklő genderezéssel próbálja szinten tartani az agymosással idomított szavazótábor harci lelkesedését.

Pedig szerintem az sokakat jobban érdekelt volna, mit gondol a lehallgatások és megfigyelések engedélyezésének jóváhagyását az államtitkárának kiszervező dekázó miniszter – apropó Pegasus – arról, hogy az izraeli belügyminisztérium drasztikusan, 102-ről 37-re szűkítette azoknak az országoknak a listáját, ahová megfigyelésre és támadásra használható kiberfegyvereket exportálhatnak az izraeli cégek. Vajon mit szól ahhoz Varga Judit, hogy Magyarország már Izraelből nézve sem látszik annyira stabil demokráciának (hogy a Biden-adminisztráció demokráciacsúcsáról is lemaradtak, szintén kimagyarázhatatlan), hogy rajta lehetne ezen a listán? Nem lehet, hogy a gendervisítás helyett szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy ezt a förtelmes propagandakormányzást, ezt a civilizált Európából kilógó botránypolitizálást a világ végre elkezdte a helyén kezelni és beárazni? Szerintem tragikus, hogy bár Netanjahu cimbora elbukott, és más szelek fújnak, de már Izraelből is úgy látják, hogy még Bulgária, Románia vagy India is stabilabb demokrácia, mint Magyarország. Nem mintha olyan nagy baj lenne, hogy eztán Izraelből legalább nem lehet tisztességes magyar polgárok ellen bevethető kémfegyvereket beszerezni, de nem lenne időszerű megkeresni a féket azon az illiberális járművön, amire felkapaszkodva a szakadék felé vezetik ezt a minden irányból tönkre vágott, jobb sorsra érdemes országot?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!