Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Csúnya lesz. Alig várom

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lám és lám! Elég egy kevés időt Brüsszelben tölteni, és akkorát változik a világ az emberrel, mintha egy párhuzamos dimenzióba csöppent volna. És mindjárt egy olyan párhuzamos dimenzióba, ahonnan nincs átlátás az eredetire, de még az emlékek is törlődnek egy pillanat alatt. Valami ilyen csoda történhetett Trócsányi Lászlóval, aki 63 éven át élt ebben az országban, öt éven át az Orbán-kormány igazságügyminisztere is volt. Majd jött a dimenzióugrás, nagy reményekkel kituszkolta a Főnöke Brüsszelbe, mert az EP-választások előtt még úgy volt, hogy a szélsőjobb előretör, mint a gejzír, és Orbán Viktor fogja vezetni az egységes európai jobboldalt, így természetesen az Európai Uniót is. Trócsányi lett volna az előretolt haderő, aki fontos pozíciót foglal addig is, ameddig a többi pártkatona odaér. Varga Judit beült a miniszteri székbe, szóval minden elő volt készítve a megállíthatatlan meneteléshez.

Aztán jöttek a pofáraesések sorra, semmi, de semmi nem a terveknek megfelelően alakult. Nem fogok senkit azzal untatni, hogy ismét elszavalom a bibliai csapásokat, megtettem már többször. Esetünkben a lényeg az, hogy Trócsányi László nem ülhetett bele a számára kinézett fotelbe, be kellett érnie egy billegő lábú hokedlivel a sarokban. Viszonylag csöndesen elvolt ott magának, de most vészesen közeledik a magyarországi választás. Ekörül sem úgy zajlik semmi, ahogy arra számított a nagyszerű miniszterek még nagyszerűbb elnöke. Hiába sikerült majdnem teljesen befejeznie a diktatúraépítés nemes feladatát, teljesen nem lett kész, és soha nem is lehet. Már ameddig Magyarország az Európai Unió tagállama marad. Ameddig létezik a választás intézménye, és nem tudja teljes mértékben a pártközpont irányítani az engedetlen polgárokat, addig benne van a pakliban, hogy nem tudnak annyit csalni, hogy elég legyen a győzelemhez. Ezért aztán mindenkinek ott a helye a vártán, nincs lazsa és nincs bujkálás a padsorok mögött. Ha már Orbán Viktor is sajáttestűleg kampányol saját maga mellett a vidéki Magyarországon, akkor nem darvadozhat Trócsányi sem Brüsszelben. Úgyhogy interjút adott ő pénteken a Le Point című francia hetilapnak.

Útelágazódáshoz érkeztünk. Az európai intézmények úgy gondolják, hogy a tagállamok képtelenek az előttük álló problémák megoldására és ezért a központosítás jelenti a csodaszert. A nemzeti parlamentek „sárga lapos” eljárása nem működik a gyakorlatban. Az Európai Unió Bírósága olyan joggyakorlatot alakított ki, amely a központosításnak és nem a szubszidiaritás érvényesülésének kedvez.

Most eltekintek annak ismertetésétől, hogy az útelágazódás szótól hány darab, milyen színű és mekkora kiütések jelennek meg a bőrömön hirtelenjében. Koncentráljunk arra, hogy mi a problémája Trócsányi Lászlónak, aki hosszasan és kacskaringósan fejtegeti, hogy ő tulajdonképpen erősen ragaszkodik az Európai Unióhoz, csak hát úgy szar az egész, ahogy van, és amúgy is nagyon kellene egy pártcsalád Orbán Viktor alá, mert mióta önként kibaszták a Fideszt az Európai Néppártból, igen erősen a perifériára szorult. És azt ő nehezen viseli.

Az van, hogy az az ember, aki évtizedekig élt Magyarországon, hosszasan és lelkesen szolgálta a Fideszt, asszisztált a rezsim felépítéséhez és közvetlen közelről nézte végig az önkormányzatiság felszámolását, a parlament szavazógéppé silányítását, a civil szféra beszántását, a végtelen számban titkosított közügyek szőnyeg alá dugdosását, a személyi kultusz kiépítését, a társadalom totális kizárását a saját jövőjüket érintő döntésekből, most azért sírdogál, mert a csúnya Unió nem eléggé demokratikus. Holott leginkább csak arról van szó, hogy a többség nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy Orbán Viktor azt szeretné. Ez azért gáz, mert a főni hatalma egészen pontosan a világvédő csirkehálónál ér véget, pedig neki lenne arra igénye, hogy az egész közösség a parancsait lesse, ahogy történik ez országon belül.

Végül kibújt a szög a lólábból:

Hiányzik egy valódi párt, amely képes kereszténydemokrata víziót alkotni Európában.

Azt hiszem, nem tévedek nagyot azzal a feltételezésemmel, hogy ez a párt természetesen a Fidesz lenne, és nyilván Orbán Viktor vezetésével. Az ugyan nem derül ki Trócsányi László nagyívű mondataiból, hogy miből gondolja, hogy az uniós polgárok kereszténydemokrata víziókra vágynak. Hiszen ha ez így lenne, akkor csak úgy nyüzsögnének az EP-ben az ilyen pártok, hiszen az EP-képviselőket a tagországok választópolgárai küldik oda. Abban teljesen biztos vagyok, hogy választhattak volna vízióktól gyötört vallási fanatikusokat is (vannak ilyenek minden országban), de mivel nem tették, sanszos, hogy nem kérnek belőle.

Esetleg a nagyszerű fideszes politikus úgy véli, ha az uniós polgárok maguktól nem akarják ezt az utat választani, akkor rájuk kell kényszeríteni? Demokratikusan? Csakafidesz? Az a jó hírem van, hogy ez nem fog menni. És az a rossz hírem van, hogy lassan országon belül is vesztésre áll a NER kártékony rendszere. Óriási, hihetetlen lehetőségeket hagyott ki a kormány azért, hogy felépíthesse a saját hatalmi elitjét. De még ez sem sikerült Orbán Viktor súlyosbodó paranoiája miatt, mert a hatalomféltés és a bizalmatlanság oda vezetett, hogy önmagában a rendszer bármelyik eleme életképtelen. Központi irányítás nélkül nem működik semmi. A média sem, a hatóságok sem, ez elosztási rendszerek sem, az egészségügy, az oktatás, de még a sport sem. Mindennek az élén pártkatonák ülnek, de olyanok, akik csak parancsra tudnak cselekedni, dönteni nem képesek, vezetni alkalmatlanok. Ha Orbán dől, borul minden. Csúnya lesz. Alig várom.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.