NEHAZUGGY

Akinek a tisztesség és becsület csak arra jó, hogy legyen mit naponta leköpni

Vadvirágos jó reggelt kívánok mindenkinek! Lehet, hogy virágból kevesebb jut, elvadult állapotokból, megvadult teljhatalomból viszont annál több. Ez az unortodox egyensúlyi állapot. Arra jutottam a hajnal hasadása körüli órákban, hogy a saját lábak alól kicsúszó talajjal összefüggő elmélkedésem kiegészítésre szorul. Ahogy végigrágtam magam a tegnapi nap közéleti fejleményein, hogy ez már olyannyira nem a bemelegítő szakasza a lefelé tartó spirálba szorult talajvesztésnek, hogy a régebb még olykor elvétve használt vészféket se találják már az urak, hölgyek. Nem oly nagy csoda ez, miután a Rogán-központ a jól bevált Semjén-módszerrel (éjszaka, a sötétben, lopakodva) alighanem leszerelte a vészféket a berendezésről, és most már senki és semmi nem állíthatja meg a sokadik nyerő szériájukat a kiteljesedésben.

Nem ezzel akartam kezdeni, de mégiscsak ez a legfontosabb kerete a NER jégre került malacot imitáló vergődésének. Azt írta az újság, hogy a regnáló véd- és dacszövetség 2022. június elsejéig meghosszabbítaná a szeptemberben 2022. január 1-ig már meghosszabbított. Azt gondoltam, hogy a koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzetet, az indokolatlanul feltételes módban foglalt önkényes döntést pedig magától értetődően Semjén vette a nevére. De nem. Ugyan ezt is éjfél előtt néhány perccel nyújtották be, de nem Semjén, hanem Gulyás Gergely. Az indokolatlan indoklás szerint (szerintem ezzel se kéne nagyon vesződniük, hogy megmagyarázzák, mit miért) a magyar kormány oltási programja az „egyik legeredményesebb” Európában, „az új vírusvariánsok azonban korábban nem tapasztalt gyorsasággal és következményekkel terjednek Európa-szerte”, a negyedik hullám pedig annyira kiszámíthatatlan, hogy „elengedhetetlen a fokozott és hatékony védekezés lehetőségének biztosítása.” Ámazonban ha a járványhelyzet lehetővé teszi, akkor a kormány június elseje előtt megszünteti a veszélyhelyzetet.

Persze, hogyne. Például májusban, de legkésőbb április végén. Vagy attól függ, hogy alakul a választás. Ha már pénz nem jön Brüsszelből idén, és lehet, hogy a választások előtt már egyáltalán se, legalább a Moszkváig meghosszabbított veszélyhelyzet mögé bújva még ott romboljanak, ahol tudnak. Szerintük így majd rugalmasan választ tudnak adni a járvány okozta nehézségekre. Például továbbra is szarrá szívathatják a közérdekű adatok iránt érdeklődő állampolgárokat és a médiát. Az összes orbánista hatóság hivatkozhat arra, hogy a feladataik ellátását veszélyeztetné, ha nem 90 napig seggelnének egy-egy válaszon, hogy aztán amikor válaszolnak, akkor közöljék, hogy azért nem válaszolnak, mert biztonsági szempontból döntés előkészítését megalapozó olyan stratégiai adatokról van szó, amelyek további jövőbeli döntések megalapozását is szolgálják, és veszélyeztetnék a fasztudja melyik szerv feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását. Mint az Országos Kórházi Főigazgatóság. Amelyik hónapokig titkolózott a világ szégyenére megromlott, lejárt, hasznavehetetlenné vált PCR-tesztek mennyiségéről és leselejtezésének költségeiről, majd egy nap gondolkodási idő után benyögték, hogy álhír, miszerint 5 milliárd forint értékű tesztet 200 millióért semmisítenek meg. Nem igaz, mert csak 239 ezer forintba kerül. Álhír, az. Ahelyett, hogy transzparensen kommunikálnának, titkolóznak, maszatolnak, aztán meg fel vannak háborodva, hogy nem is úgy van.

Miközben nem csak az euró-forint árfolyam, az infláció vagy az egyetlen nap alatt beazonosított covid-fertőzöttek száma tekintetében dőlnek meg az eddig felállított dicstelen rekordok (és alighanem a lakáshitelesek nem teljesen elhanyagolható egyharmada sem fogja imáiba foglalni a vezérlő csillag nevét, amikor meglátja a kametemelkedések egyenes következményét a soros törlesztőrészlet szókapcsolat mellé hímezve: 5-10 ezer forint plusz), a nertársak saját magukkal vannak elfoglalva, és azzal, hogy miként tudnának még több politikai előnyt kipréselni a veszélyhelyzeti korlátlan felhatalmazásukból. Nincs B-tervük. Holott az igazság, a tisztesség, a becsületesség mindig egy jó B-terv. Kivéve, ha az orbánizmusról van szó. Mert akkor mindezekről szó sem lehet. Ahova ők ellavírozták magukat tizenkét év alatt, ott már nem opció a konszolidálódás.

Miközben hosszabbítgatják a veszélyhelyzetet, közérdekű adatokat titkolnak el a populáció elől, a politikai ellenségeik szívatása révén a lakosságot szopatják (lásd: a BKV költségvetésben előírt 12 milliárdos állami normatívája) és a NER-holdudvar kitömésének oltárán rohadtul semmi kedvük az olyan klasszikus állami feladatokra koncentrálni, mint az oktatás, egészségügy és szociális teendők ellátása (a kórházak már szeptemberben is több mint 40 milliárd forintos adóssága például újabb másfél milliárddal emelkedett, ennyiért a mostantól akár bűnözőnek is becézgethető Mészáros Lőrinc fel sem kel egy átlagos hétfő reggelen), Európa konszolidálódásra képtelen DNS-e örökös rezsiharcát vívja az őt hatalomban tartó népi tájékozatlanság barikádjain. Ezt onnan tudjuk, hogy tegnap a 15 éves állampárti Nézőpont Intézet ünnepi rendezvényén mondott háborús-hagymázas beszédet, amelyből kénytelen vagyok most idepakolni egy részletet:

Azzal az intellektuális kihívással kell szembenéznünk, hogy a választások előtt 5-6 hónappal a polgári kereszténydemokrata kormány a választók bizalma szempontjából érzékelhető előnnyel vezet. Bár sok minden meg tud változni nagyon rövid idő alatt, „mégiscsak azzal kell észszerű módon kalkulálnunk, hogy az előttünk álló választásnak a mi politikai közösségünk úgy vág neki”, hogy esélyes. Egyelőre úgy látni a mostani elemzésekből, hogy „elegendő a következő 5-6 hónapban bravúrok bemutatása nélkül, tisztességesen, becsületesen, napi sok-sok órát dolgozva az emberek megélhetését szem előtt tartva” elvégezni a munkánkat. Az olimpián a második hely megsüvegelendő teljesítmény, ezüstérmet adnak érte. De a politikában nincs második hely, nincs ezüstérem, csak két dolog van: győzelem vagy vereség.

Hagynék időt az emésztésre, de sajnos nincs túl sok belőle. Nem az a durva, hogy emberünk számára a vereség szóba sem jöhet (aki veszíteni nem tud, az győzni se), hanem hogy tényleg úgy tekint magára és polgárinak csúfolt bandájára, mint a tisztesség és a becsület lángoszlopaira. A távolban valahol felsírt az a mesebeli nagy fehér boríték, amelyben Simonka György polgári kereszténydemokratának szállították a magyar és az európai adófizetők pénzéből túlárazott projektekből származó visszaosztott 40 százalékot. Meg annyi minden más.

Például az a meg nem épült 4 darab geotermikus erőmű, amelyeknek gazdája 8,5 milliárd forintot kapott a magyar adófizetőktől a korrupt kormány révén a megépítésükre, de a gazon kívül mást nem tud felmutatni. Ellenben fideszes politikusokat megszégyenítő arrogáns tempóban oktatja a hozzá kérdéseket intéző Hadházy Ákost arról, hogy majd ha írásban felteszi a kérdéseit, akkor válaszol, élőben meg azért nem válaszol, mert őt PROVOKÁLJA az ellenzéki képviselő. Eddig is nagy tisztelője voltam Hadházy korrupcióellenes munkásságának, de azt hiszem, pályafutása legerősebb videóját forgatta a NER-ről, aminek a megnézést mindenkinek csak ajánlani tudom, aki esetleg még nem látta. Ebben tökéletesen benne van az ország nyakán taposó plebejus lókupec mentalitása, aki arról pofázik, hogy kétharmada nincs az embernek véletlenül, különösen nem kétszer vagy háromszor egymás után, de akinek 12 év arra volt elég, hogy a rezsiharc hazugságával, az agylúgozó, uszító migránsozással és sötét diktatúrák hiteleiből finanszírozott választási alamizsnákkal fusson neki az életét, a hatalmát, a szabadságát jelentő újabb megmérettetésnek. Aki annyira biztos a győzelmében, hogy a Tarlós István győzelmét is precízen megjósoló Nézőpont Intézetet forradalmi szervezetnek minősítette. Remélem, a Nézőpont össze tenyérjóslása pontosan ugyanígy fog bejönni neki.

Addig is az van, hogy valószínűleg nem Hillary Clintontól tudják, akik tudják, hogy Magyarországot egy korrupt, kapzsi alak irányítja, viszont függetlenül attól, hogy mit gondol a korábbi demokrata elnökjelölt, annak több mint jelzésértéke van, hogy az amerikai államelnök nem hívta meg Orbán Magyarországát arra a demokráciacsúcsra, ahova mintegy 110 országot viszont meghívtak. Az a helyzet, hogy el lehet ezt hallgatni, lehet a Biden-adminisztrációt köpködni (szemben a Trump-félével, amelyiknek naponta a lúdtalpai elé borultak és magasztalták), de ez akkor is hatalmas szégyen. Törökországgal, Kínával, Oroszországgal, Egyiptommal, Jordániával, Szaúd-Arábiával, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel egy lapra kerülni, több mint gyászos. Az a helyzet, hogy őfelsége tisztességét és becsületét beárazta Európa, a demokratikus nyugati világ. Azt most hagyjuk, hogy miközben éppen kiderült, hogy Orbán Magyarországánek jelenléte nem kívánatos egy olyan eseményen, ahol a tekintélyuralmi rendszerek elleni küzdelemről, a korrupció elleni harcról és az emberi jogok támogatásáról lesz szó, Szijjártó Péter kiváló ütemérzékkel közvetítette egész nap a közösségi oldalán, hogy Jordániában építi a fényes magyar jövőt. Rohadt nagy szégyen, hogy a vagdalkozó, követelőző leveleit visszakézből söprik le a brüsszeli asztalokról, miközben a neki címzett brüsszeli levelekben most már benne van a félreérthetetlen üzenet: látjuk, mit művelsz a csókosoknak szétosztott földekkel, a NER által felvásárolt Balatonnal, az adófizetői pénzekből finanszírozott, szétlopott projektekkel, az igazságszolgáltatás nyakán térdeplő egész korrupt, illiberális rezsimeddel.

Bűnösen sok időbe telt, de kiismerték az embert, és ma már annak látják, aki mindig is volt. Annak a korrupt, kapzsi alaknak, akinek a demokrácia és a jogbiztonság csak a bajnak van, akinek az emberi jogok handabandák, aki nem hajlandó késsel, villával enni ott, ahol mindenki más késsel, villával eszik, akinek a hatalom nem eszköz, hanem a cél maga, akinek bomlott küldetéstudata lesújtó győzelmet aratott az erkölcsi integritása felett. Aki a kisebbséget többségnek, a gyűlöletet hazafiságnak, az emberséget balekságnak, a rendpárti önkényeskedést nemzeti, polgári erénynek tartja, és gátlástalanul eltapos mindenkit, aki a hatalmára és örök megélhetési politikusi pozícióira veszélyt jelent. Akinek a tisztesség és becsület csak arra jó, hogy legyen mit naponta leköpni. Lehet, hogy minden irányból az ő korlátlan teljhatalma felé lejt a pálya, és lehet, hogy a néphülyítés, mint kormányprogram megint sikerre vihető, de Orbán uniós jogot úton-útfélen megsértő Magyarországának az elmúlt évtizedekben soha nem volt még ilyen rossz a nemzetközi megítélése, mint most. És ezen kurvára nem segít például az sem, hogy Polt Péter kijelenti Polt Péterről, hogy ő nem sértett uniós jogot.

Az a helyzet, hogy egy fél ország nem tud Marbellára költözni, csak azért, mert az önjelölt, önkritikátlan atyaúristen a Keletre tette fel ezt a 93 ezer négyzetkilométert a Nyugat ellenében. Ebből nem lehet jól kijönni, a büdös életben nem lehetett. Függetlenül attól, hogy mekkora aberrációkat terjeszt a győztes magyar csatákról a félművelt honvédelmi miniszter.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább