Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A magyar titkosszolgálatok is a magyar kormány furkósbotjaivá váltak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végül abban maradtak, hogy aznap este 18 órakor az Aréna Plázában találkoznak. Két bőrdzsekis figura várt rá a Pizza Hut gyorsétteremben. A TEK-esek kifejtették neki, hogy veszélybe sodorta Orbán Viktor miniszterelnök életét azzal, hogy az útvonaláról információkat osztott meg a médiával. Hozzátették, hogy ez adott esetben akár terrorcselekmény előkészületének is számíthat, majd végül nyomatékosan megkérték Petőt, hogy többet ne csináljon ilyet, amit ő meg is ígért nekik.

Ezek a sorok egy tegnapi Telex cikkben jelentek meg, ahol is Pető György egykori újságíró beszélt arról, ahogy a TEK, majd később a hazai titkosszolgálatok is megkeresték azért, mert bárki számára elérhető adatokat közölt hazai újságírókkal, akik ezeket felhasználva meg tudták nézni, hogy Orbán Viktor épp merre repült magángépekkel Európában. Alapvetően nem tett semmi különöset, mégis az derült ki a visszaemlékezéseiből, hogy a magyar titkosszolgálatoknak nagyon nem tetszett a tevékenysége, ami miatt az is előfordulhat, hogy még a Pegasus nevű izraeli kémszoftver használatával is megpróbálkoztak nála.

Mint tudjuk Kósa Lajos beismerése óta, a Belügyminisztérium vásárolta meg a kémszoftvert, amelyet terrorelhárításra lehetett volna használni, de jól láthatóan több ország kormánya is visszaélt vele, és a számára kényelmetlen újságírókat, üzletembereket figyelte meg, ezzel politikai hasznot kovácsolva magának. Emiatt a magyar kormánynak vélhetően soha nem kell majd felelnie, hiszen 30 évre titkosítottak minden ezzel kapcsolatos információt, a hazai oknyomozó újságírók pedig sajnos nincsenek elegen ahhoz, hogy ki merjenek hozni olyan cikkeket, ahol konkrét személyeket neveznek meg. Mert írtak cikkeket megfigyelt személyekkel kapcsolatban, de jól láthatóan semmi sem történt, mert vélhetően nem számoltak be elég bizonyítékról ahhoz, hogy biztosan állítható legyen a megfigyelés ténye.

Persze idehaza is próbálkoznak egyesek a tényfeltáró újságírással, de sajnos ennek ma már nincs hagyománya. A Direkt 36 viszonylag ügyesen működik, de sok esetben külföldi újságoktól, vagy szervektől kapott anyagokból dolgoznak, ritka az, amikor saját kutatómunkával tudnak lebuktatni bárkit is. Megértem persze, hogy idehaza nem egyszerű ilyen adatokat beszerezni, mivel a hatóságok igen gyorsan kicsinálják az embert, de ha lennének elegen, akkor nehéz lenne őket elhallgattatni. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a Pető esetében történt megfigyelés felveti azt a kérdést, miszerint ma már szinte bárkit megfigyelhetnek a titkosszolgálatok, ha épp olyanjuk van? Mert hát az Orbán repüléseivel kapcsolatos közadatok újságírókhoz eljuttatása semmilyen demokratikus országban nem számíthat terrorcselekménynek.

Számomra ez nem mást, mint a hatóságok általi megfélemlítés, ami jól láthatóan működött is egyébként, hiszen Pető megígérte, hogy ilyen adatokat többet nem fog kiadni újságíró ismerőseinek. Jól láthatóan borzasztó állapotban van a magyar demokrácia, ha a titkosszolgáltok feladata nem más, mint a kormány vasökleként való működés. Azt már megszokhattuk, hogy a rendőrség parancsra vegzál ellenzéki politikusokat, vagy közszereplőket, de ez a titkosszolgálatokról talán nem volt eddig elmondható. Pontosabban ezt gondolhattuk, de már az utóbbi években is több esetben derült ki, hogy megfigyeléseket hajtottak végre ellenzékiekkel szemben, amelyeket még csak meg sem kellett magyarázniuk soha. Mert hát létezik a nemzetbiztonsági bizottság, de az ott elhangzottakról soha nem lehet semmiféle tudomása a közvéleménynek.

Nem is emlékszem olyan esetre, hogy azt követően bármiféle hatósági vizsgálat vette volna kezdetét, és bárkit is felelősségre vontak volna. Mert hát nem hiszem azt, hogy minden esetben jogos lett volna a megfigyeltek lehallgatása, mégsem láthatjuk azt, hogy Pintér, vagy Varga feje porba hullott volna. A titkosszolgálatok tehát lényegében olyan megfigyelést végeznek és azon, akin csak akarnak. Nincsenek korlátozva semmilyen irányból, hiszen Varga és Pintér is meg fogja őket védeni egy esetleges bizottsági ülésen. Emlékezzünk csak Czeglédy Csaba állítólagos megfigyelésére, abból is mi lett? Semmi az égvilágon, pedig ő azért nem egy kezdő politikus, akinek ne lennének felsőbb kapcsolatai, vagy ne tudná pontosan, hogy mihez is van joga. Mégsem vontak felelősségre senkit az ő vélhető megfigyelése kapcsán, mert ma Magyarországon már ezt is meg lehet tenni.

Mi lenne, ha ezek a szolgálatok inkább a valódi munkájukkal foglalkoznának, és valódi bűnözőkre csapnának le? Mi lenne, ha a kormánytagok fura ügyeivel kapcsolatban vizsgálódnának, nem pedig arra koncentrálnának, hogy segítsék a kormány választási kampányát. Egészen gusztustalannak tartom, hogy ilyen furkósbottá lehetett tenni egy olyan fontos intézményt, mint a titkosszolgálat. Tényleg nincs ma már olyan hatóság, amely nem a kormány érdekeit szolgálná és néha megértem, hogy általánosságban véve azért a hatóságok a kormánypártok felé hajlanak valamilyen szinten, olyanra talán korábban még nem volt példa, hogy ennyire egyértelműen a parancsaikat teljesítsék. Pedig hát nehéz itt bármi másról is beszélni, mint a kormánypárt által gyanúsnak tartott egyének megfigyeléséről.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.