December 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Az nem opció, hogy egyszerűen nem veszünk róla tudomást

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 450,813 forint, még hiányzik 2,549,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrég a szemétbulvár fogyasztó vagy különösebben nem fogyasztó, ám a tömegkommunikáció gépezetének könyörtelen algoritmusait kikerülni nem tudó nyilvánosság idegeit és kedélyeit egy egészen szürreális esemény borzolta. Nevezetesen az, hogy a büntetőfékezéséről és a nyilvánosság előtt zajló harsány luxuséletéről elhíresült Berki Krisztián nevű jelenség és aktuális neje úgy döntöttek, hogy élőben közvetítik az interneten közös gyermekük születését, méghozzá pénzért. Ha van valami, amitől minimálisan jóérzésű, lelkileg egészséges ember biztosan undorodva fordul el, és valószínűleg megszólalni sem tud, akkor az ez.

Eszembe nem jutott még csak leírni se a nevét ennek a figurának, és most is csak azért hozom szóba, mert sokan másoknak viszont eszükbe jutott megszakérteni a Berki-jelenséget. Puzsér Róbert például egy hete véresen komoly hangvételű publicisztikát szentelt ennek a szerinte magát milliárdos vállalkozónak hazudó, proteinnel feltöltött prolinak, és volt ebben az írásban egy gondolat, ami most a témám szempontjából idekívánkozik. A témám pedig két nap gondolkodás után az alábbi virtuális mellbevágás. Amiről már korábban írtunk, és nem is akarom a kollégámnál rosszabb minőségben leírni ugyanazt, pláne hogy a szégyenérzetében én is osztozom, én is pont ugyanúgy szégyellem magam az érintettek helyett, mint ő, de képtelen vagyok kikerülni:

Ránézésre talán nem annyira letaglózóak ezek a csoportképek, mint amennyire élesen gyomorforgató volt Berkiék élőben, pénzért közvetített ún. szülésreality-je, de valójában mégis. Itt idézném azt a bizonyos gondolatot, amire fent utaltam:

Berki Krisztián valami olyasmit jelent a kisembernek, amit Németh Szilárd a politizáló értelmiségnek: hiába tudja, hogy kifejezetten az idegesítésére gyártják, mégsem képes figyelmen kívül hagyni őt.

Függetlenül attól, hogy ki mennyire érzi magát politizáló értelmiséginek, netán valami teljesen másnak, ez az a tartalom, ami azonnal hazavágja az ember értelmi-érzelmi receptorait. Nem csupán a legrosszabb értelemben ingerli azokat, hanem egyenesen kiégeti őket. És szerintem az nem opció, hogy egyszerűen nem veszünk róla tudomást. És nem azért nem fordítjuk el a fejünket, mert öntudatlanok, tehetetlenek vagyunk, és képtelenek vagyunk értelmesen megválogatni mindennapos felháborodásunk tárgyát, hanem mert az, amit a Fidesz egyik frissen újraválasztott alelnöke művel – vagy a nevében művelnek azok, akik a közösségi oldalát szerkesztik és tartalommal feltöltik -, súlyosan túlmutat a magánélete minden intimitásának kiárusításával, a gyermeke születésének pénzzé konvertálásával nyomuló, a maga ízléstelen, agresszív celebkedési hajlamával megvert, személyiségzavaros ripacs életvitelszerű magamutogatásán és az ezzel okozott társadalmi káron.

Itt nem arról van szó, hogy valaki a feleségét és éppen megszülető gyermekét teszi ki a kirakatba és a szülés/születés pillanatát gyalázza meg a pénzhajhászás oltárán, itt egy egész társadalmi csoportot aláz meg ez az érzelmileg, erkölcsileg durván selejtes figura, aki képes egy kőkorszaki Orbán-poszter elé összecsődíteni vélhetően a választókörzete fideszes nyugdíjasait, akik hálásak a nyolcvanasért. Németh Szilárd pacalbirkózó és honvédelmi rezsicsökkentő azzal a szöveggel árulja ezt a két, szó szerint gyászos fotót, hogy

A magyar gazdaság kiemelkedő teljesítményébőll (sic!) a nyugdíjasok is részesülnek. Már Csepelre is megérkezett a 80 ezer forintos nyugdíjprémium. A Fidesz-KDNP megbecsüli a nyugdíjasokat.

Mit lehet erre mondani azon kívül, hogy kétség nem fér hozzá: Németh Szilárdot kifejezetten a nép megbotránkoztatásért tartják a pártjában? Hát amellett, hogy sajnálatos tényen nem javít, hogy egyáltalán nem ő az egyedüli, felmerül a kérdés: ha ez a megbecsülés, az milyen lenne, ha nem becsülnék meg ezeket az idős embereket, hanem kimondottan meg akarnák alázni őket? Nem tudom, mit lehet erre mondani, de ahogy elnézem némelyik nyugdíjas arckifejezését, testtartását, valamint az érzelmileg alultáplált rezsibiztos önmagára büszke pöffeszkedését – hogy naugye mekkora adag bőrt sikerült lehúzni erről a néhány tízezer forintos könyöradományról -, mégcsak nem is dühöt érzek, hanem szomorúságot.

Igen, tudom, senki nem kényszerítette ezeket az embereket arra, hogy az arcukat adják saját nyilvános megalázásukhoz, de valahogy mégsem az a legfelháborítóbb, hogy megtették, és vérmérséklet szerint vigyorognak is a helyzethez. A sokkal tragikusabb ebben az, hogy valószínűleg ez a valamivel több mint egy tucat idős ember még csak nem is érzi, hogy ez a pillanat sem róla szól, ellenben a háttérben magasodó egyszemélyes államvezetés az ő vállán ünnepelteti magát. Aligha értik ezek az emberek, hogy ők ott tizennégyen azt üzenik a Vezérrel a hátuk mögött, hogy a nyugdíjasok mind ilyenek: kiszolgáltatott, megvezetett szerencsétlenek, akik 80 ezer forintért önként csinálnak bohócot magukból. Sőt, valószínűleg fele ennyi pénzért is megtennék. Hogy annyi önbecsülésük sincs, hogy ne rebegjenek hálát azért, aminek a sokszorosa járna nekik, ha nem egy, a kiszolgáltatottságból egy évtizede politikai hasznot kovácsoló maffiakormány lopná el az emberhez méltó öregkorukat.

Ahogy tisztességesebb politikai képződmények sehol a mélyen lesajnált, hanyatló Európában nem merészelnének a nyomorból politikai propagandát gyártani (például a rezsicsökkentésből), úgy az is világ szégyene, ahogyan betolják őket a rivaldafénybe, hogy a Párt és a Vezér árnyékában vérmérséklet szerint félszegen vagy teli szájjal hálásan mosolyogjanak, mint akik pontosan tudják, hogy kinek köszönhetik azt a nyolcvanast. Amit Mészáros Lőrinc körülbelül 20 másodperc alatt keres meg, miközben ma Magyarországon az idősek közel fele a létminimum alatt él.

Tudom, nem kellene ezen (ezen se) felháborodni a NER tizenkettedik évében, nem kellene a kifejezetten az idegesítésünkre összerakott Németh Szilárdot figyelembe venni. Csak hát ez nem hírhedt gasztronómiai merényletsorozatának aktuális darabja – amit egészséges ember nemhogy nem tenne ki a közösségi oldalára, de szégyenében elsüllyedne, hogy ő ilyesmiket eszik -, hanem ennek az egész rendszernek a leggonoszabb, legalávalóbb arca. Egy egész társadalmi csoport politikai érdekalapú, érzéketlen, nyilvános megszégyenítése. Nem, nem elsősorban ennek a 14 embernek a megalázása, hanem mindazoknak a nyugdíjasoknak, akik soha nem adnák az arcukat egy ilyen gyalázatos fotóhoz, de akiket távollétükben is biodíszletként használ fel egy túlmozgásos erkölcsi hulladék arra, hogy a pártját és a gazdáját fényezze. Hogy lám, ebben az országban mindenki egyetlen embernek lehet hálás. Mindenért.

Ha csak ez a két fotó maradna fenn a NER-ből és semmi más, az utókor akkor is pontos képet kapna arról, hogy mi történt itt 2010 után, a személyi kultusz illiberális virágzásának idején. Amikor nem volt elég hülyének nézni egy országot, de röhögve meg is kellett alázni, hogy tudja, hol a helye, és mely kezeket kell csókolgatnia. Nem többért, egy nyomorúságos nyolcvanasért.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!