NEHAZUGGY

Mi kéne még?

Horn Anna | 2021. November 21, Vasárnap | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szinte teljesen szokványos jelenet egy budapesti utcán. Már annak, aki meg tudja, vagy meg akarja szokni az ilyesmit. Jóképű pasi jön szembe. Magas, jól öltözött, a füléből két apró fehér micsoda kandikál ki, kezei a zsebében. Tekintete a messzi távolba réved, észre sem vesz senkit maga körül. És szinte ordít bele a nagy magyar valóságba:

– Már megmondtam, bazmeg. Hagyj engem a f@szomba ezzel az egésszel. Ezerszer megdumáltuk!!! Mit akarsz, mi a tököm kéne még???

Hm. Hát, kezicsókolom, először talán az, hogy ha már közterület, akkor tessék arra gondolni, hogy mások is hallják a nyállal együtt kicsorduló magasröptű szöveget. Másodszor talán az, hogy miért is tartozik bárki másra, aki az utcán jár, a jóképűség pillanatnyi problémája? Persze, szabad országban szabad ember azt tesz, amit éppen akar – ezért sem kapta fel a fejét rajtam kívül senki erre a jelenetre. Legalább Hofi annak idején reagált a nagy magyar bunkóságra, kecskéstül, és azt kérte, „csak kötelező ne legyen”. Viszont minden rosszban van valami jó, mint tudjuk. Nekem a kérdés, miszerint „mi kéne még?” egy egész lavinát indított el a fejemben. A legapróbb mindennapi piszlicsárétól akár a COP26-ig. Az eredmény: teljes katasztrófa.

Annyi minden kellene még ahhoz, hogy élhető legyen a világunk. Például az, hogy Budapest utcái ne úgy nézzenek ki, mint egy szemétdomb. Nem a lehullott falevelekre gondolok, hanem az utcai szemetesek mellé és köré ledobált mindenféle ocsmányságra. Miért egyszerűbb kiejteni a kezünkből a szemetet a járdára, mint bedobni a fél méterrel arrébb lévő gyűjtőkbe? Miért rondítunk oda, ahol élünk? Vagy például az is kellene még szerintem, és talán nem csak nekem kellene, hogy fejezzük be a gyűlölködést. Országon belül, elsősorban. Meg az is nagyon kéne még, hogy belássuk: mi, magyarok, nem vagyunk nagy nemzet. A mai világpolitikai palettán semmiképpen. Ettől még nagyszerűek vagyunk, az egyedi kultúránkkal, a csodaszép Balatonunkkal, a fantasztikus művészeinkkel és tudósainkkal, de el kell fogadunk azt, hogy befolyásunk akár csak Európára vonatkozóan is szinte a nullára csökkent az elmúlt években.

Egy diktatórikus vezetés alatt álló ország senkit nem érdekel a nagypolitikában. Úgyhogy szerintem nagyon kéne az is, hogy ez a rendszer megbukjon, minél előbb. Az is nagyon kéne, hogy a világ országaiban az EMBER legyen a fontos. Az kellene, hogy ne lehessen embereket elrabolni, megerőszakolni, lebombázni, földönfutóvá tenni. Tudom, ez már a fantázia birodalma, mert minden nap történik valami ehhez hasonló. Falatozás közben nézzük bármelyik monitoron azt, hogy éppen mi a napi katasztrófa-adag. Most éppen Szudánt, tegnap azt hiszem Kanadát. Tényleg elborzadva láttam, hogy La Palma szigetére megindult a katasztrófaturizmus. Az ott élő barátaim minden tulajdonukat elvesztették.

Jut borzalom minden napra, és ettől megszűnik borzalomnak lenni. Érzéketlenné váltunk. Mert Myanmar, Columbia, de akár Lampedusa szigete is messze van. Pedig nincs. Minden itt van mellettünk, a közös Földünkön. Az is kéne még, hogy ezt tényleg felfogjuk. Mondjuk a COP26 szerintem szánalmas eredményei pont nem ezt tükrözik. De a törekvést is értékelni kell. Csak baromira kicsúszunk az időből, az is „kéne még”. Mármint idő. De az nincs. Végezetül: az kéne még, jóképű lovag, hogy találjunk vissza a homo sapiens állapotba.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!