NEHAZUGGY

Valaki szólhatna a propagandagyár fejének, hogy ez nem más, mint az orbáni diktatúra önleleplezése

Swan Edgar | 2021. Október 19, Kedd | 8:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt, vidám napot kívánok mindenkinek! Bárhonnan nézzük, mindenképpen új időszámítás kezdődött vasárnap, ez az ország már nem az az ország, ami szombaton volt. A bepenészedett, langyos, mozdulatlan posvány felkavarodott, fortyog és keresi a csatornát, ahol lefolyhat az állott lötty, és friss vízzel tisztulhat a medence. A Kárpát. Ez persze sokaknak nem tetszik, és nem csak a NER-kompatibilis haszonélvezőkről beszélek. Oda se neki, majd megnyugszik mindenki. Tanulni kell ezt is, mint a bicajozást. Az elején sok a bukás, a lezúzott térd, könyök – ügyesebbeknek arc – és úgy hiszi az ember, oltári nagy baromság az egész, ez a járgány nem alkalmas közlekedésre, csak megnyomorítja, aki ráül. Aztán van egy pont, amikor ráérez az egyensúlyra, még utána is nehézkes a dolog, de a sikerélmény már erőt ad. Végül azt veszi észre a lelkes tekerő, hogy megy ez neki, még élvezetes is, és sokkal előbb odaér, ahová igyekszik, mintha gyalog ballagna.

Legalábbis elgondolkodtató jelenség, hogy az előválasztás másnapján a Fidesztől nem túlságosan távol elhelyezkedő Mráz Ágoston Sámuel nem az Origón, hanem az Indexen jelenik meg egy szokásosan okos elemzéssel. Már az első bekezdés fergeteges lett, nem is igazán sikerült a szerzőnek később sem leköröznie önmagát:

Lassan harminc éve keresi a magyar baloldal Orbán Viktor ellenszerét, egyelőre nem nagy sikerrel. A posztkommunista káder (Horn Gyula), a posztkommunista úriember (Medgyessy Péter), a lángszavú vezető (Gyurcsány Ferenc) és a higgadt technokrata (Bajnai Gordon) mind elbuktak vele szemben, és az újbalos főpolgármester (Karácsony Gergely) négy hónapos Orbán-ellenes kampánya is kudarccal végződött. A legújabb politikai wunderwaffe lehetett volna egy nő, de az előválasztás miatt, inkább egy magát jobboldalinak mondó baloldali kihívón lesz most a sor.

Hát én nem vagyok azért annyira biztos abban, hogy mindenkit Orbán Viktor vert le, mint világtalan proletár a poharat, legalábbis Medgyessyt és Bajnait aligha, Karácsonyt sem annyira, de ne legyünk kicsinyesek. Annyit érdemes megjegyezni ebből az okosságból, hogy Márki-Zay Péter baloldali, csak jobboldalinak hazudja magát. Keserves vajúdás után ezt az ütős érvet tudta a világra hozni Rogán Antal kézihajtánya, most fél évig ezt fogjuk hallgatni. Lesz annyi haszna, mint a stopkarácsonynak, ez nem kétséges. Főként, mióta átnevezték stopmárki-zayra, azóta kétszer akkorát üt. Szerintem a választók nagyon nagy része pont leszarja, hogy jobboldali, baloldali, alsó, felső, király vagy ász. Az érdekli őket, hogy a mostani rezsimet le lehessen bontani, és élhető országot építhessenek a romokból. Mégpedig olyan országot, amelyik nem háborúzik a saját értékközösségével sem, a saját környezetével és pláne a saját polgáraival. Mert a harcolásból már mindenkinek erősen elege van.

Van egy kedvenc mondatom a cikkben, az az érzésem, ezt is sokszor fogjuk hallani mostanában:

A BALOLDALI ELŐVÁLASZTÓK NAGYRÉSZT NEM MÁRKI-ZAYRA, HANEM GYURCSÁNY ELLEN SZAVAZTAK.

Még csak azt sem mondom, hogy ez az egyetlen ökörség lelhető fel a cikkben, merthogy:

A stabilitás oldalán álló kormánypárt jóléti intézkedésekkel (nyugdíjemelések, családi adóvisszatérítés, közszféra béremelései és a fiatalok adómentes jövedelme) próbálja a koronavírus legyőzése miatt amúgy is kedvező közhangulatot még tovább javítani. Könnyen belátható, hogy elégedett emberek nem akarnak változást.

Ha én jól értem, Mráz Ágoston Sámuel azzal érvel az Orbán-kormány nagyszerűsége mellett, hogy az választási pénzszórásba kezdett, Orbán Viktor pediglen azért jó kormányfő, mert visszaél azzal, hogy nála van a kasszakulcs, és a közpénzből markolva óhajt választást nyerni. Hát ez igazán egészen gyönyörű, de tényleg.

Főként úgy gyönyörű, hogy egyre ocsmányabb államháztartási hiány látszik körvonalazódni. Ebben is dobogósak leszünk, a románokkal küzdünk az első helyért. Alighanem vissza fog ütni az, amire szakemberek már hosszú ideje próbálják felhívni a figyelmet: a templomépítések, stadionépítések, kastély- és szállodafejlesztésekre, valamint a különféle országokba kitalicskázott pénzek éppen úgy nem mozdítják az ország gazdaságát, ahogy a térkövek, szökőkutak és turulszobrok sem. Az egyre-másra kitudódó hitelfelvételeknek súlyos ára lesz. Ha jelentősen csúszik az uniós pénzek hozzáférhetősége – például ha ebben a ciklusban nem kapja meg Orbán -, akkor a választás előtti eszelős pénzszórás csak további hitelekből lesz finanszírozható. A hitel pedig olyasmi, aminek kamata van. A hitelösszeget és a kamatait nekünk, a gyerekeinknek és talán még az unokáinknak is kell törleszteni. Nem olyan régen még azért hörgött a pártpropaganda, mert Bajnaiék hitelt vettek fel (aminek a nagy részét aztán az Orbán-kormány költötte el, bár ezt ki szokták felejteni a hőbörgésből), de arról méla kuss van, hogy most, amikor gazdasági világválságról nem beszélhetünk, miért kell úgy elengedni az államháztartás hiányát, hogy annak pozitív hatását a társadalom többsége még csak nem is érzi.

A pártlapok szalagmunkásai meg is tesznek mindent, hogy ne arra figyeljünk, amire pedig kellene, hanem arra, amit ők most kitaláltak, hogy az jó fegyver lesz az ellenzéki összefogás megsemmisítésére. Az imént idézett Mráz Ágoston Sámuel okfejtés nem az egyetlen, amelyikben elszólja magát a szerző. Pilhál Tamás a Magyar(idők) Nemzetben szintén veszettül bizonygatja, hogy Márki-Zay vagy bárki más miért jelent életveszélyt a jó honpolgárokra. Mert Márki-Zay baloldali:

Ugyan mitől lenne jobboldali, aki maga jelenti ki: szó sincs arról, hogy egy konzervatív kormány alakulna Magyarországon, ha netán ő kerül hatalomra? Majd hozzáteszi: tele lesz a kormányprogramja a baloldaliaknak, zöldeknek és liberálisoknak kedves programpontokkal.

Nem hinném, hogy ennél idiótább okfejtést sikerül kitalálni a következő fél évben. Valaki szólhatna a propagandagyár fejének, hogy ez nem más, mint az orbáni diktatúra önleleplezése. Mert az bizony kifejezetten diktatúra, amikor egy hatalmon lévő társaság nem az ország lakóihoz igazodva, a társadalom minden részének elvárásait figyelembe véve akar politizálni, hanem a maga (jó vagy rossz, ez most teljesen mellékes) berögzüléseit akarja erőből rákényszeríteni mindenkire. Egy normális kormányfő lehet akármilyen oldali, lehet keresztény és akár konzervatív is, attól még egy olyan ország kormányfője, melyben vannak baloldaliak, zöldek, liberálisok is. És minden irányzatban vannak jó és vannak káros dolgok. Pontosan az a dolga egy demokratikus ország demokratikus kormányának, hogy mindenből kiválogassa a jót és a hasznosat és úgy fésülje össze, hogy minden szavazó azt érezhesse, nem szorítják ki, nem gázolnak át rajta, nem akarják eltaposni. Meggyőződésem, hogy bárki nyerte volna az előválasztást az összes indulóból, ugyanezt mondaná. Mert ez a normális. Az pedig egyáltalán nem normális, ami tizenegy éve történik az országban. Most éppen kereszténynek, jobboldalinak és konzervatívnak kell lenni ahhoz, hogy a hatalom ne akarjon földbe döngölni, ha azonban Orbán nem ezt az időszakát élné, hanem még elkötelezett liberális lenne, akkor az lenne a kötelező, és harsányan röhögne mindenki (Pilhál is) mindenkin, aki mást gondol a világról. Szánalmas társaság.

Na de eleget szövegeltem reggelre, jó ébredezést és szép napot kívánok mindenkinek! Hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!