NEHAZUGGY

Les Horvath

Horn Anna | 2021. Október 17, Vasárnap | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az elmúlt héten, egészen pontosan október 12-én született. Száz évvel ezelőtt. A teljes neve Leslie Horvath. Vagyis Horváth László. A Wikipédián sok mindent lehet olvasni róla, sztár volt anno a maga (amerikai) focis műfajában. Gondolom, ha kormányék ezt tudnák, már régóta a focibuzi zászlajukra tűzték volna a nevét. (Vagy lemaradtam volna arról, hogy megtették?) Csak elgondolkodtam azon, hogy Laci bevándorló szülők gyerekeként látott napvilágot száz évvel ezelőtt Amerikában, és odáig jutott, hogy terjedelmes cikket ír róla a világkönyvtár. Számon tartják. Tisztelte és becsülte az ország, amely befogadta a magyar menekült szüleit. Gondolom, a leszármazottai már azt sem tudják, hol van dédapó hazája, de a lényegen ez nem változtat. Volt száz évvel ezelőtt egy magyar menekült család, keblére ölelte őket Uncle Sam, és túlélést biztosított nekik. Emberszámba vették őket, lehetőséget biztosítottak az előrejutásra – a fiuk, Les, már egyetemen tanulva lett „sztár”.

Hetek óta gondolkodom azon, hogyan fogalmazzam meg az undoromat. Afganisztán tálib uralomra kerülése mimagyarok kormányának reacióit illetően olyan színtű méltatlanság volt, hogy le kellett nyugodnom ahhoz, hogy ne borítsak bilit. Hogy ne írjam le mindazt, amit tudok az elmúlt évek munkájának tapasztalatából. Aláírtam egy titoktartási szerződést, és tartom magam hozzá, bár egyre nehezebben megy.

Kialakult egy helyzet Afganisztánban, pár héttel ezelőtt, amikor a szélsőséges tálibok vették át a hatalmat az országban. Valamiért nagyon érdekelnek az ottani események, valószínűleg Khaled Hosseini regényei miatt, meg azért is, mert sok barátom dolgozott abban az országban a békefenntartó csapatok kötelékében, és talán azért is, mert számtalan afgán menekültnek tudtam segíteni eljutni az Európában élő rokonaikhoz.

Az a pár héttel ezelőtti helyzet ahhoz vezetett, hogy embereket lőttek le a tálibok a repülőtéren, Kabul utcáin, és az egész országban tombolt a szakállas szélsőséges erőszak. A fél világ – a gondolkodó fele – arra figyelt, mi lesz ebből a borzalomból. A magyar kormány sokat gondolkodott azon, hogy most mit is kellene csinálni. Fogalmuk sem volt, mi a helyes lépés. Végül megszületett egy elképesztő döntés: segítenek kimenekíteni azokat, akik MAGYARORSZÁGOT SEGÍTETTÉK AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN. Konkrétan 23 embert. Tolmács, inas, f@szom tudja, milyen csókos. Miközben például Spanyolország – azért ez a példa, mert ott pont menekültekkel dolgoztam – a tálib hatalomátvétel után pár nappal naponta küldött repülőgépeket. Azoknak a kimentésére, akik az EURÓPAI UNIÓT SEGÍTETTÉK AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN. Alsó hangon napi száz embert hoztak ki a vérfürdőből. És sok egyéb uniós ország is rengeteget tett azért, hogy az új afgán rezsim üldözöttjeinek segítsen. Mimagyarkormány ezzel szemben csak bűnözőknek ad menedékjogot, diplomáciai védettséget, stb. No comment.

Les Horvath, nem is tudod, milyen boldog voltál, hogy nem itt éltél!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!