NEHAZUGGY

Kompromisszumok, a nagy fenéket

Lázár Gergő | 2021. Október 17, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy tűnik, a visszavonulás küszöbén álló Angela Merkel képtelen felfogni, hogy párbeszéddel és kompromisszumokkal nem lehet rávenni egyik autoriter kormányt sem arra, hogy beadja a derekát, és más belátásra bírni azzal, hogy ugyan legyen már szíves visszaállítani a jogállami kereteket meg a demokráciát az országában. Láttuk, mi lett ebből. Évek óta próbálkozik az EU, hiszen ők a párbeszédben hisznek, mégsem jutottak sehonnan sehova. Sem a lengyel, sem pedig a magyar kormány nem hajlandó a párbeszédre, ők szentül meg vannak győződve arról, hogy csak és kizárólag nekik lehet igazuk, hiszen a szavazók őket hatalmazták fel a döntéshozatallal, nem pedig a brüsszeli bürokratákat. Orbán is hiszi, hogy egy teljes országot képvisel akkor, amikor nyíltan szembeszáll az Európai Unióval, az úgynevezett demokratikus felhatalmazása pedig bármire kiterjed, amire ő akarja.

Mikor volt hajlandó Orbán arra, hogy meghalgassa és meg is fogadja az EU kritikáit, javaslatait? Mikor ismerte el, hogy hibázott bármivel kapcsolatban? Mikor vont vissza olyan törvényt, amelyet az EU hibásnak gondolt? Lehet itt naphosszat beszélgetni arról, hogy mi lenne jó, és mi lenne rossz, de végső soron a párbeszéd hiánya miatt a lengyelek és a magyarok veszítenek a legtöbbet. Kétségem nincs persze afelől, hogy Merkelnek érdeke az, hogy Magyarországot ne büntessék meg, hiszen borzasztóan fontos neki a Magyarországgal szoros gazdasági kapcsolat. És ha valaki azt gondolná, hogy Magyarország picike és jelentéktelen – alapvetően egyébként az –, akkor ebben az esetben tévedne, hiszen a német gazdaságnak borzasztóan fontosak voltunk az elmúlt években.

Elképesztő pénzekért vettünk német fegyvereket és harci felszerelést, itt vannak a legnagyobb autógyárak összeszerelőüzemei, és még lehetne sorolni. Orbán óriási szívességet tett Merkelnek, amit a német kormány meg is hálált az elmúlt években azzal, hogy hagyták Orbánt randalírozni. Merkel alább olvasható kijelentése révén is ez válik kristálytisztává, hiszen a hamarosan vissza- és nyugdíjba vonuló kancellár megtehette volna, hogy néma marad a kérdésben és hagyja, hogy az EU eldöntse a kérdést. De nem, ő úgy érezte, hogy visszavonulása előtt még egy ilyen kijelentést kell tennie a magyar kormánnyal kapcsolatban.

Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy komolyan elbeszélgessünk a lengyel kormánnyal arról, hogy hogyan ugorjuk meg ezt az akadályt. Nagy problémák állnak előttünk, de azt tanácsolom, hogy párbeszéddel próbáljuk meg megoldani ezeket, hogy kompromisszumot találjunk.

És, hogy ezt mivel kapcsolatban mondta Merkel? Először tárgyalnia kéne Magyarországgal és Lengyelországgal, mielőtt a jogállamiság miatt forrásokat vonna meg a két országtól – ezt mondta Merkel. Én meg azon az állásponton vagyok, hogy a büdös fenét kellene tárgyalni egy tárgyalóképtelen kormánnyal. Eddig sem tanultak semmit, itt az ideje annak, hogy ejnyebejnyézések és fenyegetőzések helyett valódi eszközökhöz nyúljon az EU. Ezzel az óhajommal szerintem nem vagyok egyedül, hiszen több EP-képviselő is amellett érvel, hogy nem érdemes megvárni az Európai Unió Bíróságának döntését, ami akár 4-6 hónapig is eltarthat, hiszen a magyar kormány már eddig is azt bizonyította, hogy kompromisszumra és párbeszédre képtelen, pontosabban egyikre sem hajlandó.

Ezt persze Merkel is pontosan tudja, de mint már korábban is leírtam, őt ez hidegen hagyja. Jó lenne viszont, ha akkor inkább csöndben maradna, mert a magyarok egy jelentős részének már nagyon elege van abból, hogy az EU fenyegetőzik ugyan, de gond nélkül tolja Orbánéknak a rendszerük fenntartásához szükséges összegeket. Most épp nem érkeztek meg ezek a pénzek, de ez sem Merkelen múlt, hanem az Európai Unión, amely végre elég tökös volt ahhoz, hogy meg merje ezt húzni. Orbán csakis az erőből ért, semmi másból. Márpedig ha változásokat akar az EU, akkor be kell látnia, hogy vannak olyan országok a szövetségen belül, amelyeknek kormányai magasról tesznek az uniós értékekre. Nem lehet mindenkivel diplomatikusan tárgyalni és kérvényezni azt, hogy legyenek már oly kedvesek, ne rombolják le a demokráciát.

Biztos vagyok abban, hogy sokan boldogan gondolnak majd vissza a Merkel-korszakra Németországban, de számunkra ő sajnos egy negatív figurává küzdötte le magát. Mert ugyan a németek érdekeit helyezte előtérbe, ami helyes, de ez egyben azt is jelentette, hogy félrenézva asszisztált a NER kiépüléséhez. Nyilván nem az ő felelőssége alapvetően ez, mert a magyarok választották meg Orbánt, de nem is kellett volna gazdasági szerződésekért cserébe egy diktátor érdekeit érvényesítenie. Akár hallgatólagosan is. Ez is választás kérdése volt, akárhogy is nézzük. Pont ezért sem fognak sokan sírni Merkel visszavonulása miatt idehaza, és valahol meg is tudom érteni. Nem az ő hibája Orbán felemelkedése, ez annál egy sokkal összetettebb probléma, de neki is része volt a történetben.

Ugyanakkor remélem, az EU képes lesz felnőni a feladathoz és végre csökken a németek szerepe ebben az egész mechanizmusban. Itt az ideje annak, hogy akik vétenek az uniós jogok ellen, azok valódi büntetést kapjanak. Itt nem Magyarországra gondolok, hanem a magyar kormányra, amelynek már évek óta kijár egy óriási pofon. Be kellene ugyanis látniuk végre azt, hogy nem tehetnek meg bármit csak azért, mert idehaza megnyerték a választásokat. Az európai politikának másként kellene működnie.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!