Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hogy ne a lélektani határokat feszegető össznépi nyomorúságról beszéljünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lélektanilag üde jó reggelt kívánok mindenkinek! Már amennyiben ma van az unortodox értelemben vett pirosbetűs ünnepnapja annak, hogy a gázolaj ára átlépte az 500 forintos lélektani határt. Azokat is üdvözlöm, akik szerint Magyarország egy demokratikus ország, ahol mindenki szabadon élhet, bőrszíntől vagy szexuális beállítottságtól függetlenül (via Marco Rossi), és azoknak is, aki szerint ez nem egészen így van. Nekem inkább az a fura, hogy a magyar szövetségi kapitány az angol-magyar vb-selejtezőt megelőző sajtótájékoztatón, miért bizonygatja ezt. Nem mintha bármi bajom lenne azzal, hogy egy olyan országban, ahol a kormány(párt) sok egyéb mellett a futballt is kisajátította, és ahol a kormány nagy része saját kútfőből vagy munkaköri leírás (értsd: a vezér iránti feltétlen lojalitás) okán futballmániás, ott a szövetségi kapitány ne politizálhatna teljes joggal.

Tudom ám, hogy ennek a többé és kevésbé demokratikus országnak az aktuálisan legégetőbb 100 problémája között aligha szerepel az, hogy egy futballedző mit gondol a demokrácia jelen állapotáról (nem mintha ne lenne fontos a véleménye), legfeljebb mindenki eldöntheti, hogy mennyire veszi komolyan; én például pont annyira, mint az Albánia ellen elszenvedett, zsinórban második vereség utáni diagnózisát, miszerint összességében nem játszottunk rossz meccset. Szerdán vadhajnalban, az ellenzéki előválasztás utolsó előtti miniszterelnök-jelölti vitájának ünnepnapján nem szeretnék jelentéktelennek látszó (bár rohadtul nem jelentéktelen) kérdésekbe belemenni, de az Anglia-Magyarország vb-selejtező derék végkifejletétől függetlenül, ha már újságírói kérdésre a Wembley stadionban hétfő este szóba került a magyar szurkolók penetráns rasszista viselkedése kapcsán a magyar demokrácia állapota, érdemben is fűznék ehhez néhány megjegyzést.

Nem azt vonom kétségbe, hogy a korábban rasszista gesztusokat tevő, a térdelő angol csapatot (és másokat) kifütyülő, a góljaikat ünneplő játékosokat sörös pohárral megdobáló magyar szurkolók a kisebbséghez tartoznak, ahogyan Rossi úr állítja, hanem azt tartom borzasztónak, hogy az egyszemélyes államvezetés és alászolgái mára nyíltan és büszkén ennek az elszabadult kisebbségnek az oldalára álltak. Majd ha egyszer úgy alakul, szívesen meghallgatnám erről is a kapitány úr véleményét, ha már ilyen kiforrott véleménye van a magyar demokrácia állapotáról. Hogy ez szerinte rendben van-e. Rendben van egy kormány részéről bátorítani, tüzelni, lovat adni az intolerancia alá, és vállon veregetni az eltorzult pofájú (idegen)gyűlöletet, rasszizmust, homofóbiát.

Meg még az is érdekelne – tudva, hogy Rossi úr 2012 óta Magyarországon él, és saját bevallása szerint az elmúlt 9 évben azt tapasztalta, hogy a magyarok toleráns emberek -, mi a véleménye arról, hogy a minden toleráns magyarok összes adófizetője által évi 100 milliárd forint közpénzből fenntartott közpénzszolgálati médiában hajléktalanokat, lecsúszott embereket aláznak és rugdosnak olyan mélységekbe süllyedve, ahova ebben az országban bizonyíthatóan soha nem süllyedt a közszolgálatiság. Hogy a szerencsétlen sorsú embereket arra használják, hogy a regnáló hatalom egyik ellenséggé kikiáltott politikai ellenfele ellen hergeljenek. Akit nem mellesleg olyan jelzőkkel illetnek a mindenki pénzéből fenntartott közmédiában, hogy olyat még a legocsmányabb bulvársajtótermékekben is ritkán látni. Mennyire lehet szabad, toleráns és demokratikus egy olyan ország, ahol a hatalmába beleőrült államvezetés a toleráns nép pénzén hergeli a toleráns népet saját honfitársai és mindenki más ellen? 

Ezt nyilván nem a magyar futballválogatott szövetségi kapitányának kell megválaszolnia elsősorban, de az Eb-döntős Anglia elleni derék döntetlen fényében aligha érdemes rácsodálkoznia arra, hogy az albánok elleni meccs után idiótának kiáltották ki Magyarországon, most meg ő a hős. És az sem a véletlen műve, hogy ezúttal sem sikerült megúszni anélkül, hogy a viszkető tenyerű, csak a Jóisten előtt térdelő, a tolerancia provokálásának semmilyen körülmények között nem engedelmeskedő felcsúti félisten által hosszú évek óta hergelt magyar szurkolók ne verekedjenek össze a biztonságiakkal, és ne könyököljenek ki a szájukon rasszista szólamok. Valahol megértem, hogy ezt már nem volt gyomra kommentálni a szövetségi kapitánynak, pedig ez csak egy kisebbség, ugye?

Így megy ez egy olyan helyen, ahol tizenkét év teljhatalom után az ország keresztapája, főállásban miniszterelnök, Dávidnak képzeli magát, aki Góliátnak hazudja Magyarország szövetségesét, az Európai Uniót, és miközben gyurcsányozva félhülyére zsibbasztja a népet, újabb meg újabb harcokat hirdet Brüsszel ellen.

Ahelyett, hogy arról pofázna, 12 év után mi szól amellett, hogy újra neki muszáj a miniszterelnöki székbe ülnie, éjt nappallá téve kelti a háborús pszichózist és hergeli a hergelhető tömegeket.

Ahelyett, hogy arról lamentálna, mi a magyarázat és mi a megoldás a közel 600 üres háziorvosi praxisra, hogy választási nyugdíjprémium ide vagy oda, nem Nyugat-Európa, de a régió országainak viszonylatában miért Magyarországon a legreménytelenebb az idősek helyzete, és miért nincs már halovány remény se arra, hogy belátható időn belül utolérjük Ausztriát, vagy akár Szlovéniát és Csehországot.

Ahelyett, hogy megmagyarázná, hogy egy rohadt világjárvány idején, amikor azzal volt elfoglalva reggeltől estig, hogy miképpen titkolja el a valós kórházi állapotokat a nyilvánosság elől, és hogyan hazudja sikertörténetnek a tragédiát, miért kellett vallásra 73 milliárd helyett 229 milliárdot, sportra meg 292 milliárd helyett 528 milliárdot költeni.

Magyarország kormánya 2020-ban, amikor a NER holdudvarán kívül mindenkinek tudomásul kellett vennie, hogy nincs ingyenebéd, nincs ingyenleves, nincs ingyenpénz, 760 milliárd (!!!) forintott költött sportra és vallásra, a GDP 80 százalékára rugdosta fel az államadósságot, hogy aztán fél Európa ellen jogászkodva tegye kockára az uniós támogatásokat, hogy nyakló nélkül vegyen fel ázsiai és egyéb hiteleket. Miközben példának egy másik országban úgy akart földeket vásárolni további 140 milliárdokért, hogy a másik ország kormánya a sajtóból értesült a szándékairól. Hogy kénytelen volt visszavonulót fújni, csak annak köszönhető, hogy a szlovákok az asztalra csaptak.

Emiatt és a sok egyéb miatt van az, hogy az elmúlt évtized után nincs jobb ötlet, nincs más üzenet, mint Gyurcsány, Brüsszel és a migránsok. Mert minden irányból beértek a korrupciós és kommunikációs nemkormányzás gyümölcsei. Ezért kell október 23-án békemenettel védeni a lókupec becsületét, aki idén a Kossuth tér helyett inkább az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál mond majd vélhetően háborús ünnepi beszédet. Remélhetőleg fekete fóliák takarásában, mert ki tudja. Már az is hatalmas bátorságra vall, hogy egyáltalán kimerészkedik az utcára ahelyett, hogy halaszthatatlanul külföldre utazna. De nincs más terv, mint harcolni, ameddig belepusztulunk. Mert ha arról kellene beszélni, ami húsba vág (fent csak néhányat volt hely felsorolni, pedig a NER üvöltő rongyrázása, a római vakációk, Marbella, a luxusjetes-luxusjachtos habzsidőzsi is ebbe a tárgykörbe tartozik), abba rohadtul belebukna az egész törvényes lopásra berendezkedett kóceráj. Ezért maradnak a csilliárdos propagandába fércelt vágyálmok és habos mesketék egy rendezett, virágzó, keresztény, családbarát, gazdaságilag stabil országról, ahol a magát honvédőnek és államférfiúnak képzelő politikai kalandornak 12 év pöffeszkedés után az a választási programja, hogy Gyurcsány után bő egy évtizeddel megvédi mimagyarokat saját maguktól, Gyurcsánytól, a migránsoktól és a csőd szélén egyensúlyozó Európai Uniótól, amely nélkül már a NER már rég darabjaira hullott volna. Azért, hogy ne róla beszéljünk, ne a Nyugatra menekült famíliájáról beszéljünk, ne a vallás és a sport oltárán feláldozott oktatás és egészségügy csődjéről beszéljünk, ne a lélektani határokat feszegető össznépi nyomorúságról beszéljünk. És arról, hogy a hatalom mindenáron megőrzéséért nem volt drága Európa élhetetlen, gyűlölködő, elbutulásra ítélt, mindentől rettegő szegényházává zülleszteni az országot.

Szóval lehet azzal jönni, hogy nincs kire szavazni, hogy úgyse lesz itt soha semmilyen kormányváltás, és ha lesz is, akkor se lesz, de akinek van újabb négy éve erre a kipróbált, atombiztos pusztításra, aki szerint ennek a kiszámítható rombolásnak valóban nincs alternatívája, az tehet egy marha nagy szívességet. Kösz.