NEHAZUGGY

Miért tűrjük?

Horn Anna | 2021. Október 8, Péntek | 19:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pár évvel ezelőtt írtam arról itt, hogy külföldi ismerőseim megkérdezték, hogy a francba tűrjük mi, magyarok mindazt a konkrét sz@rt, amiben élünk. Akkor sem tudtam válaszolni erre a kérdésre, és ami a legrosszabb: azóta se tudok.

Akkor külföldről „osztottam az észt”, mondták egyesek. Ami valószínűleg azt jelenti az ő értelmezésükben, hogy ha nem élsz Magyarországon, ne is avatkozz bele semmibe, ne legyen véleményed se azzal az országgal kapcsolatban, ahol születtél, ahol évtizedeken keresztül éltél, ahol ma is élnek a gyerekeid, az unokáid, a rokonaid, és próbálják túlélni mindazt, amiben a tizenegy és fél év alatt konszolidálódott diktatúra következtében részük van.

Most „itthonról” írok, ha egyáltalán valamikor még otthonomnak fogom tudni tekinteni Magyarországot. Belemerülhetnék a napi magyar politikai mocsárba, amiben majdnem egyformán dagonyázik a kormány és az „ellenzék”. Nem teszem, mert már TÉNYLEG nem érdekelnek a részletek, hogy múlt héten, tegnap vagy ma ki, hogyan, mennyit nyúlt le. Elég ránézni a Pandora-iratok legutóbb kiszivárgott adataira ahhoz, hogy az embernek az élettől is elmenjen a kedve. A világméretű korrupciós ügyek feltárása két roppant egyszerű következtetésben foglalható össze:

Mindenki hazudik, bele a képünkbe. Politikusok, ügyvédek, sok országban a sajtó képviselői is, de a közszereplők közül szinte mindenki.
Megéri. Több mint 600 oknyomozó újságíró sok hónapos munkája nem volt értelmetlen, sőt.

Alapvetően nincsenek mazochista hajlamaim, de időnként belenézek az orosz állami televízió adásaiba (gondolom, azt sem nézik sokkal többen, százalékos arányban, mint a magyar királyi csatornákat; a különbség az, hogy ott a cca. 150 milliós lakosságot bombázzák azzal, hogy mennyire f@sza gyerek Putyin diktátorelvtárs). A napokban azt láttam például, ahogy Putyin és Erdogan török vezér ölelgeti egymást, és pont ugyanazt szajkózzák, amit a magyar „vezér” szokott. Megvédenek mindenkit mindentől, kiállnak ezekért meg azokért az értékekért. Ami már alapból annyira nevetséges két ennyire eltérő kultúra, vallás és hagyomány szempontjából, hogy akinek legalább a 20-at megugorja az IQ-ja, az is kénytelen rájönni az abszurd blamára.

Nos, ez a demagógia köszön vissza minden egyes nap szép hazámban is. Mert önálló gondolata fideszéknek nincs, ahogy egyébként semmi másuk sincs, csak a vezérük. Aki hol Hitlertől, hol egyéb történelmi „nagyságoktól” lopkod ötleteket a demokrácia utolsó maradványainak megsemmisítésére. És mindezt annak az Európai Uniónak a keretein belül, amely rengeteg pénzzel támogatja azt, hogy Magyarország próbáljon meg felzárkózni Európához.

Mint sokan tudják, és sokan még mindig nem akarják elhinni és komolyan venni, ezeket a pénzeket nagyrészt ellopták, vagyis átjátszották őket ügyesen, jogilag támadhatatlanul a családtagoknak és a haveroknak úgy, hogy mindig amikor kellett, törvényt módosítottak ezeknek a gazságoknak a fedezésére.

„Ez van, ezt dobta a gép” – mondja rezignáltan a fiam, aki szerint itt és most farokbehúzva kell élni, nem szabad szembepisilni a széllel, mert legyalulnak. Rádküldik a NAV-ot, lejárató kampányt indítanak ellened, akárhogyan is, de ellehetetlenítenek. Aha. Értem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ha nem vagyunk képesek kiállni SAJÁT MAGUNKÉRT, akkor tényleg elkövetkezhet az, amit Hitler csinált annak idején Németországban. Totális diktatúra lesz a 2022-es választások után. Nincs kétségem afelől, hogy a Fidesz fog nyerni, csalással. MEGOLDJÁK OKOSBA’.

Majd megint lefagy a Választási Bizottság honlapja órákra, majd megint szállítanak ezreket buszon akárhonnan szavazni, majd megint egy lakatlan b@szott tanyából 129-en a Fideszre szavaznak, és mi „tűrni fogjuk”. Mondjam azt, hogy Good luck, Hungary? Hogy sok szerencsét? Nem mondom, mert nem vagyok szerencsejátékos. Egy olyan ember vagyok, akinek a mindennapokat megkeserítő közéleti rettenetek oltárán, a szeme láttára olvad el a szellemi öröksége, amit az apjától kapott.

És továbbra sincs válaszom arra, hogy miért tűrjük.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!