December 1,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha rajtuk múlik, ennek a sokfelvonásos bohóckodásnak soha a büdös életben nem lesz vége. Ha rajtuk múlik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,769,645 forint, még hiányzik 1,230,355 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Harmatos jóreggelt, vidám vasárnapot, harangbúgást és szép reményeket kívánok mindenkinek! Kezdjük egy jelentéktelennek látszó tartalommal a végekről. Tudom, hogy ez fundamentalista körökben szentségtörésnek számít, de azért felvetem:  bármennyire elvárt ma a kereszténységet és a vallást kipakolni a kirakatba, el tudom azt képzelni, hogy ha egy településen a lakók egy csoportja azt kéri az egyházi illetékestől, hogy naponta csak 2-3 alkalommal szólaljon meg a harangjáték, ahelyett, hogy 13-szor (!) szólalna meg, akkor a polgármester nem indít konzultációt, azaz nem kezd aláírásgyűjtésbe a katolikus hagyományokra hivatkozva arról, hogy a népek támogassák, hogy a harangjáték „változatlan hangerőn, ugyanilyen rendszerességgel” szólaljon meg, hanem. Ezzel szemben arról kérdezi meg a lakókat, hogy ők mit szeretnének. Már ha valóban konzultálni óhajt, akkor valóban konzultációs leveleket hajigál a postaládákba, nem pedig petíciót indít (nagy divat ez mostanság magasabban pöffeszkedő körökben is) a harangjáték mellett. Például megkérdezi az emberektől, hogy legyenek tekintettel a templom tövében élő embertársaik érzékenységére, idegrendszerére, vagy ne legyenek. Főleg, ha valaki egyébként elöljáróként azt hirdeti magáról, hogy a népuralomnál nincs tökéletesebb politikai rendszer a világon. A mintegy 2000 lélekszámú Vas megyei Torony független polgármestere, az állítólag tényleg független Kovács György – aki ellen korábban szexuális zaklatás gyanúja miatt folyt eljárás, és egyéb súlyos vádak szegélyezték az ő sikeres pályafutását – a nép uralmánál azért mégiscsak tökéletesebbnek tartja a saját uralmát.

Azt nem tudom megmondani, hogy ha naponta nem 13-szor, csak mondjuk 3-szor szólal meg a harang, akkor az már keresztényüldözésnek számít-e valláskárosultéknál, de nem kifejezetten vallásos emberként azt gondolnám, hogy a deklaráltan keresztény, vallásos, hívő ember tekintettel van másokra. Persze az is lehet, hogy bizonyos kérdésekben én jóval konzervatívabb vagyok, mint azok, akik a kereszténységükre, a hitükre és a vallásukra hivatkozva erőszakoskodnak másokkal. Nem hiszem, hogy a napi 13, maximális hangerőn bőgetett harangjáték közelebb viszi az embereket az egyházhoz. Arról nem beszélve, hogy mi a tököm köze van egy polgármesternek a templomi harangozáshoz, de tény, hogy nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek ebből az eszelősen horog- és divatkeresztény világból.

Ha már konzultáció, tekeredjünk rá az országos jelentőségű fejleményekre. Jó hírrel szolgált tegnap a Nyitrai Zsolt nevű fideszes alászolga és miniszterelnöki megbízott. A sorban tizennegyedik úgynevezett nemzeti konzultációt indítják el a nertársak, ezúttal kizárólag online formában teszik fel az egyféleképpen megválaszolható, fogyatékos kérdéseiket, amelyekben kifejezetten zöld ügyekről lesz szó, mert szerintük Magyarország zöld úton jár. Ha valamit elmondhatunk a beton, a térkő, a haszontalan, de hatalmas korrupciós potenciállal bíró látványberuházások kormányáról, az kétségtelenül az, hogy zöld úton jár. Úgyhogy eljött az idő annak demonstrálására, hogy „a baloldallal ellentétben a kormány nemcsak beszél a környezetvédelemről, hanem tesz is érte”. Mondjuk az ún. baloldal (ha már ilyen leegyszerűsítően bárgyú és pontatlan címkéket használunk) pont nincs kormányon tizenkettedik éve, hogy érdemben tenni tudjon a környezetvédelemért, ellenben arra még sokan emlékszünk, nem volt olyan régen, hogyan próbálta hisztinek és nem létező problémának beállítani a klímaváltozást a kormány, és hogyan migránsozott, sorosozott és kommunikációs kormányzott, amikor mások már rég érdemben foglalkoztak a problémával. Úgyhogy most jön a tizenkét kérdésből álló gügyörészés  a hulladékok újrahasznosításáról, a napelemek telepítése és az elektromos közlekedés állami támogatásáról, a faültetési program folytatásáról, vagy a gyermekek környezettudatos neveléséről. Ez remek. És csak egyszer brüsszeleznek benne, ami azért a sokévi átlaghoz képest egészen lenyűgöző:

Egyetért-e azzal, hogy a klímavédelemből leginkább a nagy szennyező cégeknek kell részt vállalniuk anyagilag, és nem a magyar családoknak kell jelentős hozzájárulást fizetni, ahogyan azt Brüsszel javasolja?

Természetesen Brüsszel már megint rátámadt mimagyarokra, megint tőlünk akar elvenni, minket akar büntetni. Ez ahhoz képest vicces, hogy másik fronton azért sír a szája a nagy embernek, hogy a tényleges gazdasági teljesítményünkhöz és súlyunkhoz képest a mi befolyásunk az uniós döntésekre aránytalanul kicsi, ezt meg kell változtatni, hiszen már tizenkettedik éve mi vagyunk a hanyatló Európai Unió gazdasági motorja. A más kérdés, hogy tizenkét év sikerpropaganda és melldöngetés ellenére a pedagógusbérek a minimálbérrel versenyeznek (amit tizenkét év után majd most választási hangulatjavításilag talán megemelnek, miután konzultáltak róla), hogy egy pedagógiai asszisztens például, aki gyermekfelügyeletet lát el, aki besegít az iskolai adminisztrációba, nettó 145 ezer forintot kap havonta, miközben a 2022-es költségvetésben a sportra, és tömegsportra többet fordít a kormány, mint az általános iskolák fenntartására és működtetésére (majd januárban adnak némi alamizsnát, amire lehet majd emlékezni a szavazófülke magányában), de ez nem számít, amikor páratlan napokon az elsöprő gazdasági sikerekkel kell öblögetni.

Ja, Európa szegényházának házmestere, aki tizenkét évnyi önkényeskedés után még mindig Gyurcsánytól félti a rezsicsökkentést, és a hatalmas gazdasági sikerek ellenére már megint a nyomorult rezsicsökkentéssel akar választást nyerni, kevesli a gazdasági súlyáért (az országéért, pardon) neki járó belepofázási jogköröket. Egyik nap azzal házal, hogy nem kell az uniós pénz, mert anélkül is minden helyreállítási gazdasági fejlesztés megindult (olcsó hitelből), másik nap arról konzultál, hogy ugye mimagyarok egy vasat nam vagyunk hajlandóak kipengetni a klímaváltozás elleni küzdelem költségeire. És végül is igaza van: az üresen kongó stadionokra, a naponta tizenháromszor harangozó templomokra, a Tiborcz-Orbán páros külföldi maffiaparadicsomban való letelepedésére, a Mészáros-Várkonyi álompár fésűkagylós esküvői menüjére, a nem 70, csak 17 milliárdos vadászati világkiállításra, idősebb Orbán Győző állami közbeszerzések után zsebre rakott osztalékára, az udvartartás aprajának és nagyjának egészségesen fényűző saját lábon állására, a magyar társadalom saját pénzéből finanszírozott általános szellemi nyomorba döntésre nem sajnálják a pénzt, de majd most a legújabb nemzeti konzultációval megint jól megvédik a magyar családok pénztárcáját a gonosz Brüsszeltől.

És ha rajtuk múlik, ennek a sokfelvonásos bohóckodásnak soha a büdös életben nem lesz vége. Ha rajtuk múlik. Tizenegy és fél év után most jutottunk el odáig, hogy a legkevésbé múlik rajtuk. A kérdés az, hogy van még újabb tizenegy év fél évünk arra, hogy ezek a gátlástalan, feneketlen étvágyú, erkölcsileg züllött alakok kiélvezkedjék magukat. Tegnap már utaltam rá, hogy bár sokan felfokozott idegállapotba kerültek a teljhatalom által elhallgatott és/vagy széthazudott, kiröhögött, lesajnált ellenzéki előválasztás után, és nem tudnak mit kezdeni az ellenzéki együttműködés pártjainak és jelöltjeinek oda-vissza üzengetésével (ami tegnap valóban a tetőfokára hágott), egyrészt egyáltalán nem probléma az, hogy nem mindenki ugyanazt gondolja ugyanarról (ebből szerintem tizenegy és fél év elég volt), és nem mindenki ugyanúgy tartja elérhetőnek a közös célt. Másrészt valóban nem szabad szem elől téveszteni, hogy ki az igazi ellenfél, kit kell legyőzni. Ebbe a folyamatba most demokratikusan bele lehet szólni, és a tisztelt politikusok tudtára lehet adni, hogy mit várunk tőlük, mi, tizenkét éve nemzeti konzultációkkal és kék plakátokkal zsibbasztott népek. Sem a viták, sem a a visszalépések, sem a stratégiai együttműködések nem idegenek a demokráciától. Csak azért, mert mi elszoktunk ezektől, ezek mindenhol normálisak, ahol a közéletet nem rosszarcú, kinyilatkoztatásokkal kormányzó autokraták és hatalomtechnikusok, hanem valamiféle erkölcsi alapfelszereltséggel is rendelkező politikusok alakítják. Itt az ideje megmutatni, hogy semmi nem rajtuk, politikusokon múlik, minden a népen múlik. Toronytól Felcsútig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!