NEHAZUGGY

Pontosan meddig kell még romlania a jogállamiság helyzetének ahhoz, hogy már semmiféle politikai alku ne tehesse lehetővé a rezsim pénzelését?

Demokratikus jó reggelt kívánok mindenkinek! Azon gondolkodtam, hogy miután a NER-melléki kocsmadiplomáciai toporzékolás Coelhója megszakértette, hogy az ő főnöke, gazdája, ura és parancsolója (úgy is, mint az ember, aki 15 éve nem mer élő, nyíltsisakos vitát vállalni a politikai ellenfeleivel, miközben pártpropaganda- és hazugsággyárrá züllesztette a közmédiát, aki évente legfeljebb egyszer hajlandó igazi újságírók elé kiállni, ám akkor is csak arra válaszol, amire pozitívan lehet válaszolni, de aki ráadásul konzultációnak csúfolja az egyféleképpen megválaszolható bárgyú kérdések visszaküldését a pártközpontba) a legdemokratikusabb vezető Európában, van-e még értelme egyáltalán kinyitni az internetet. Ez annyira szürreális megnyilvánulása az önmagával is párhuzamos NER-univerzumnak, hogy minden idők leghisztérikusabb magyar külügyminiszterétől is erős, pedig tőle aztán mindent hallottunk, amire valamirevaló külügyminiszterek a büdös életben nem vetemednének.

Az is igaz, hogy nem tudom, van-e még olyan igazságügyi miniszter a bolygó bármely szegletében, aki LIBE-turistákként hivatkozik az Európai Parlament orbánista jogállamiság iránt érdeklődő, demokratikusan megválasztott képviselőire, vagy ahol a hatalmat szolgáló médiamunkás odatolja a pofáját az eseményre és közli, hogy az egész megbeszélést ő viccnek találja, ahol az állampárti Kúria megfenyegeti ezeket az embereket, vagy ahol a miniszterelnök elfoglaltságára hivatkozva nem hajlandó fogadni őket. Úgy ráadásul, hogy a dekázó hegedűművész által nem létező jogállamisággal összefüggő cseszegetésnek (boszorkányüldözés, előre megírt ítélet, stb) a tétje egy rakás, száz- és ezermilliárdokban mérhető, az országnak járó uniós támogatás, amelyet azért veszélyeztet őfényessége, mert nem hajlandó a korrupcióra épülő rezsimjén, az állampártilag független igazságszolgáltatási rendszeren fércelni. Ehelyett alapítványokba szervezi ki az ország vagyonát, és a járvány miatt Moszkváig meghosszabbított veszélyhelyzet örvén egy csomó, az egészségügyi helyzethez semmilyen szinten nem köthető intézkedést rendelettel fogad el.

Szóval nem tudom, hogy a választási pánikosztogatáson és a közpénzrádiós gyurcsányozáson kívül milyen fontosabb elfoglaltsága lehetett a vezérkosnak, ami megakadályozta abban, hogy férfiasan, a magáról terjesztett utcai harcos legendákat alátámasztva, szóbaálljon ezekkel az emberekkel. Viszont marha jó lenne tudni, hogy amellett, hogy ezek a derék képviselők megállapították, hogy több tekintetben romlott a jogállamiság helyzete Magyarországon a Sargentini-jelentés 2018-as elfogadása óta, mi a terv a továbbiakban? Az ejnyebejnyézésen túl. Már csak azért is, mert miközben a LIBE-turistákat szénné alázták nagypofájú igazságügyi miniszterek, elszabadult propagandisták, és bírói gyakorlattal nem rendelkező fideszes bírók, itt például 9 évig egy bármilyen színű leendő kormány által leválthatatlan Orbán-szolgát (nagyember Bíró Marcell nevű jobbkeze) betonoztak be a tegnap működésbe lendült, a legfontosabb állami feladatokat ellenőrző, ún. koncessziós hatóság (Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága) élére. Nem az a hír ebben, hogy egy Fidesz-janicsár került egy stratégiai fontosságú székbe (fizetése havi 4,5 millió forint, négy helyetteséé fejenként 4 millió), hanem hogy gyakorlatilag leválthatatlan. Vagyis hogy eleve azon ügyködnek a nertársak veszélyhelyzetileg, hogy se egy Dobrev, se egy Karácsony, se Márki-Zay által vezetett leendő kormány ne tudja kirobbantani a helyéről. Persze én nem gondolom azt, hogy ne lehetne majd beszántani és sóval behinteni ennek a hatóságnak a hűlt helyét, és törvényesen új intézményeket létrehozni, de azért felmerül a kérdés, hogy pontosan meddig kell még romlania a jogállamiság helyzetének ahhoz, hogy már semmiféle politikai alku ne tehesse lehetővé ennek a maffiarezsimnek a pénzelését?

Ez csak egy rohadt példa arra, hogy amikor a péntek reggeli igehirdetés közepén a szolgalelkű mikrofonállvány véletlenül, lányos zavarában szóba hozza, hogy mégiscsak volt itt egy ellenzéki előválasztás, aminek a minap zárult le az első fordulója, akkor minden bátorak legbátrabb erkölcsi vakondtúrása rezzenéstelen pofával habzik tovább (mi már harcoltunk a mongolokkal és a törökökkel is, hogy ők, hanyatló nyugatiak nyugodtan élhessenek), mintha meg sem hallotta volna a felvetést. Mintha 634 ezer magyar ember és az  elmúlt évtized legfajsúlyosabb politikai innovációja nem létezne, meg se történt volna. Ezért nem az a halasztást nem tűrő kérdésem, hogy tudja esetleg valaki, hogy a Fidesz és a KDNP mikor tart előválasztást. Mármint hogy a második forduló után talpon maradó ellenzéki miniszterelnök-jelölt és magasságos Orbán Viktor vitája előtt hány nappal (keserű irónia bezárva). Hanem az a kérdésem, hogy ha a kétharmadával a háromharmad képviseletét behazudó diktátorkezdemény számára egy ilyen horderejű kérdés egy böffentést sem ér, akkor biztos, hogy nem az az egyetlen célja ennek a semmibe vett országrésznek, hogy egy olyan miniszterelnök-jelölt mellett tegye le a voksát, aki képes elegendő embert mozgósítani ennek a beteges hazudozónak, ennek a morálisan megbukott, az országot háborús övezetté züllesztett alaknak a leváltásáért?

Mert én azt látom, hogy még annyi idő sem kellett az ellenzéki közvéleménynek (és természetesen az ellenzéki politikusoknak), mint a Fidesz propagandistáinak legyártani azokat a bárgyú, primitív online hirdetéseket, amelyekkel az előválasztás összes ellenzéki győztesét (mind a 106-ot) összegyurcsányozzák, hogy nekiálljanak verbálisan megsemmisíteni egymást, vagy legalábbis oda-vissza üzengetni, mintha már csak néhány pozíciót kellene elosztogatni. Ezt abban az esetben egyáltalán nem tartom problémának, ha az a kommunikációs attitűd, amit a felek megengednek egymással szemben, nem amortizálja azt a politikai tőkét, amit KÖZÖSEN felhalmoztak itt hetek, hónapok alatt. Értem ezalatt a konkrétan elért (rész)eredményeket vagy éppen a közvélemény kiemelt figyelmét. De itt még senki semmilyen széket nem szerzett meg, aki nyert, az előválasztást nyert, Orbán és a kétharmad köszöni szépen, a helyén van.

Szóval hogy miközben mindenki saját preferenciái és vérmérséklete szerint pontosan tudja, hogy kinek kéne visszalépnie, befognia a száját, visszavennie az arcából, nem kellene szem elől téveszteni a végső célt, és azt, hogy valójában ki az ellenfél. Én nem tudom megmondani még az előválasztási eredmények ismeretében sem, hogy mi tenne jót, ki tenne jót az ellenzéknek, hogy a második fordulóban, de pláne jövő tavasszal ki kire lesz hajlandó átszavazni, egyáltalán mennyi ember lesz hajlandó megmozdulni, ha ez vagy az lesz a közös miniszterelnök-jelölt, de azt tudom, hogy sokféle igazság és megfontolás feszül most egymásnak, ami lehet felhajtó erő, és lehet destruktív-demoralizáló erő is. Márpedig most nem az a cél, hogy az első fordulós eufória elmúltával békésen visszasüppedjen a kormányváltásban érdekelt társadalom oda, ahol eddig is volt. Abba a valóságba, ahol egy ember vagy kettő százezrek és milliók feje fölött eldönti, hogy mi lesz, és az úgy is lesz.

Szóval szerintem csak nyugodtan cseszegessék egymást az ellenzéki pártok és jelöltek, ha azzal jó értelemben feltüzelik a népet, akár egyik, akár másik irányba. Aki utálja az egyiket (nem mintha felnőtt embereknek rajonganiuk kellene politikusokért, vagy ellenkezőleg: utálniuk kellene politikusokat), és ezért magasról szarna rá elmenni majd élőben szavazni, ha mégis a másik lesz a jelölt, az menjen el dafke azért előválasztani, hogy az ő embere nyerjen. Majd bővebben is kifejtem odaát, de lényeg az, hogy élőben nem Dobrevre nem Karácsonyra, nem Márki-Zayra szavazunk, hanem az ellenzéki együttműködésre. És ilyen értelemben rohadtul mindegy, hogy az éles választáson MIÉRT szavaz valaki az ellenzékre, az a fontos, hogy szavazzon. Előtte meg szíveskedjék elmenni szavazni az előválasztás második fordulójában. Hiszen a végső cél nem csupán Orbán elkergetése, hanem az, hogy egy stabilan kormányozható országot kapjunk, ahol nem értünk egyet mindenben, ahol vannak viták, vannak egymásnak feszülő érdekek (ez nem egy habosbabos lányregény, hanem POLITIKA), de ahol soha senki nem vetemedik még egyszer arra, hogy egymagában döntsön életről-halálról. Ahol az, aki győz, az nem rugdossa a legyőzötteket csak azért, mert megteheti. Ezt pedig pontosan az a választó fogja kikényszeríteni az ellenzéki pártokból és politikusokból, aki elmegy szavazni, függetlenül attól, hogy milyen megállapodásokat kötöttek egyesek a kettesekkel. Joguk van hozzá, hiszen azt ígérték, hogy KÖZÖSEN leváltják ezt a rohadt rezsimet. Ehhez akkor fogják tartani magukat, ha a választópolgár emlékezteti rá őket.

Nem mellesleg a fideszes magyar állam 1112 milliárd forint mínuszban zárta az első félévet, a közpénzégetésnek, a választási kampányosztogatásnak, az ellopható ellopásának  változatlanul nem látszik a vége (pl. fideszes vállalkozók kaptak milliárdokat a dubaji világkiállítás magyar pavilonjának építésére, működtetésére), szóval a lényegre kellene koncentrálni. Az pedig a mozgósítása azoknak, akik Csipkerózsika-álmukat alusszák, miközben kicsúszik a lábuk alól a talaj.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább