NEHAZUGGY

Azért vannak a falu vezetői, hogy megvédjék a falu népét az ilyenektől

Mikes Mirtill | 2021. Szeptember 23, Csütörtök | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: mimagyarok

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Eddig csak szelíden, lányosan marasztaltam kendet. Most kénytelen vagyok felnőtt módjára elrettenteni kendet a hazajöveteltől. Saját érdekében. Mert már semmi, de semmi nem úgy működik itten, mint ahogyan azt kend véli. De ez még hagyján! Még a tatának is tátva marad a szája a megdöbbenéstől, pedig az emberi gyarlóság őt már gyerekként elvitte a „kalandparkba”, amikor a mélyen vallásos nagyanyjával a katolikus pap eladatta a házat a fejük fölül, és disszidált az érte kapott pénzzel a Rákosi éra elején. Akkor a falu népe és a rokonság a saját ereje és képessége szerint még megőrizte a tata felnőttek iránti bizalmát.

Micsoda Kánaán volt az a tatának. Annyit ehetett, amennyit akart. Esténként mesét mondtak neki, meg kapott jóéjszakát puszit is. Otthon ilyenre nem volt se mód, se idő, se szokás. És egymásnak adták a családok nem a papok janicsárképzőjébe, amíg az anyukája kórházban volt. Még nagykabátot is kapott valakitől, mire tél lett.

Na meg a falu! Csak a viszonyítás kedvéért írom az akkori nemzeti karaktert, hogy tudja, most mimagyarok milyen mélyen vagyunk, azokhoz az időkhöz képest. Azt hiszem említettem egy másik példaszerű sztorit is valamikor kendnek. Eredetileg fényképpel dokumentált volt, de a fotókat hivatásuk teljesítése közepette megette az idő. Én már nem láttam, de a nagyi még most is neveti a kantáros rövidnadrágos, térdzoknis, nagy fülű csikófrizurás tatát. Egy időben készült a két kép, el se mozdult a tata, csak a „dekorációja”. Egyiken úttörő nyakkendős, a másikon szentképet tart maga elé.

A dédi (aki a keltkalács sütés falusi bajnoka volt) elmondta, hogy iskolaigazgató, tanácselnök, pap és pártitkár úgy teljesítette a felülről kapott utasításokat, hogy abból a falu, na és főleg a gyerekek jöjjenek jól ki, akármiként is alakul a nagypolitika. Ezért azután kora reggel a templomban éhgyomorra áldozás/bérmálás, utána a templomudvaron úttörőavatás. (Ezt a forgatókönyvet a tata mostanság úgy kommentálja, hogy az uralkodó ideológiaváltás folyamatát a gyerekek mindig megkoplalják.) Ezt követően keltkalács/tejeskávé és a jóllakottan vigyorgó jövő nemzedékét a városi fényképész a várható két fő ideológia igénye szerinti (keresztény és kommunista) csomagolásban megörökítette az utókornak. Délre már minden hivatal teljesítette a feladatát és a szülők is mehettek a dolgukra. Azt mondta a dédi, hogy „a szerencsétlen gyerekek nem tehetnek arról, hogy a sok nagyravágyó, jellemhibás felnőtt állandóan történelmet akar csinálni. A szegény falusinak megvan a maga gondja, baja a saját- és a jószág életbemaradásával. Azért vannak a falu vezetői, hogy megvédjék a falu népét az ilyenektől”.

Na, ennek a tradíciónak vége. Méghozzá nem is két vége, mint a botnak, hanem ahová csak néz kend. Méghozzá olyan végtelen messzeségű következményekkel, hogy kend kukkerrel se lát el addig. Mondom.

Dehogy mondom. Tolmácsolom, amiket hallok, mert érteni, felfogni ezeket én nem tudom. A nagyi szerint ma ebben az országban az őslakosság kognitív képességeinek szakszerű leépítése folyik. Két példát szok’ mondani. A „frissenkiművelteknek” hogy a hiten alapuló „teremtett világ” egyházi tant hirdető jezsuita szerzetestől származik a tudományos ősrobbanás elmélete, az „újokosoknak”, hogy a velünk született vizuális memóriánkat kiküszöbölő gps – el simán a Dunában landolhatsz. Ha nem veszik az adást, akkor annyi nekik, a kedvükért leviszi a témát a bableves főzés rántással rejtelmei-szintre, és nincs harag.

A modernizáció okozta képességromlás – egyénileg szlalomozva esetleg még kikerülhető szöges deszka (mint a vizuális memória hiánya)- sehol sincs a szuverén gondolkodást és cselekvést megbénító generális csapdákhoz, és az ebből egyénekre lebontott és államilag alkalmazott aljasságokhoz képest.

Az ország és a nép adósságba verése piti ügy az egyén gondolkodási képességének megfosztásához képest. Az is semmi, hogy a milliárdokból üldözött GY.F. –nek a megbocsájtást hirdető keresztények a templomaikban nem nyújtanak menedéket az országban ELK*TUK busszal kalandozó, és gyűlölet mérgét terjesztő narancskeresztes rablóbandájuk és fizetett epehányó zsoldosaik elől, akik homofób felsőbbrendűségükben észre sem veszik, hogy ártatlan gyermekek számára a beteljesült magasztos szerelmet olyan nemi aktussá silányítják, amelyben az Alaptörvény szerkesztőjük bedrogozva szólózott.

Az a nagy baj, ami a hétköznapokban, bárkivel, bármikor megeshet, mint ami a Peti bácsival történik. Magányos öregségére a lakásmaffia nincstelenné és hajléktalanná tette. Egy jólelkű ügyvéd két perben ingyen a sokból visszaszerzett valamicskét a végrehajthatóságig. És máris dübörgött a „pénzszagra gyűl a mimagyar” effektus. Kis pénzecskéjéből úgy hitte, hogy egy többlakásos ingatlan lepusztult lakrészét részletre megvásárolta és felújíttatta. És akkor az orvosnak nem engedi felírni a gép a gyógyszerét, mert a bácsi nincs, lakcíme sincs. Mire az ingyen ügyvéd kideríti, hogy nem is adásvételi, hanem albérlő szerződése van az ingatlanrészre. Mire az ingyen ügyvéd beszerzi a csaknem húsz többi résztulajdonos elővásárlási jogról való lemondását az igazi szerződéskötéshez, a „jóakarói” pénzes ügyvédhez „segítik” a bácsit, akinek az újabb pénzforrás ígéretétől még rokona is lett. A „segítők” közös erővel „okosban gondoskodnak, beosztják” a bácsi pénzét. Sikeresen, mert albérlőként tovább ott maradhat az általa már egyszer megvásárolt és felújított lakásban.

Minden törvényes. Ne csodálkozzon hát, hogy ezzel egyidejűleg az EMMI Magyarságkutató Intézete családbarát üzenetet tolmácsol a messzi múltból: „Baszjad Izüt!

Bütyökfalva, 2021. szeptember 23.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!