Október 17,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Összeér a hasznos a kellemessel, a szükséges az életszerűvel, a pórnép pedig kussol és fizeti a számlát

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,091,448 forint, még hiányzik 1,908,552 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kirobbanó jó reggelt kívánok mindenkinek! Azoknak is, akik nem beszélnek bele a szüleik dolgaiba, azoknak is, akik dehogynem, és nem utolsó sorban azoknak, akik mindent civilizáltan és őszintén megbeszélnek a szüleikkel. Mármint mindent, ami a szülőkkel való megbeszélés körébe tartozik, mindent, amit egészséges ember megbeszél a szüleivel. Akkor is, ha a szülő 80 éves, a gyermek pedig 58. Ezért aztán ma is aktuálisnak érzem leszögezni: normális ember például szokott tudni arról – ha máskor nem, legalább a sátoros ünnepeken elfogyasztott közös nemzeti eledel fölé hajolva szó esik róla -, hogy ha apukája, anyukája tízmilliárdos főhercegi luxusbirodalmat épít, ami bizonyítható gigantikussága okán az egész országban párját ritkítja. Tökmindegy, hol van az az ország, ki az apuka, anyuka, és ki a kölök. Ehhez képest van az Magyarországon, hogy a miniszterelnöknek nemhogy semmi köze, de lényegében nem is tud semmit arról, hogy a közpénzből nagyvállalkozó édes jó apja 6 ezer négyzetméteren hogyan és miből állítja kacsalábra azokat a milliárdokat, amelyeket nem annyira a nagyvállalkozói zsenialitása, mint inkább a korábban saját kezűleg bántalmazott fia politikai-hatalmi pozíciójának köszönhetően harácsolt össze az elmúlt években.

Amely kacsalábról egyáltalán nem mellesleg az ország kizárólag propagandával táplálkozó része ráadásul a büdös életben nem hallott, és valószínűleg soha nem is hallott volna. Ha és amennyiben tegnapelőtt este Hadházy Ákos független képviselő, a szülei dolgaiba semmilyen körülmények között nem belepofázó, nem beleugató (értsd: nőügyekkel, üzletei ügyekkel, és immár bevallottan szülői ügyekkel sem foglalkozó) 58 éves ded elnyomórendszerének egyik legnagyobb ellenfele fel nem tűnik a (rém)Hír TV élő műsorában, ahonnan nem lehetett kicenzúrázni, és ahol teljes lelki nyugalommal előkapta az idősebb Orbán Hatvanpusztán épülő főhercegi uradalmáról készült légifelvételeket. Hatalmas közszolgálati pillanat volt ez, hiszen a propagandával, rémhírekkel és mindenféle színes-szagos manipulációkkal kábított, butított szavazópolgároknak igenis joguk van tudni, hogy a kedves nemzetvezető – aki őket mindentől is megvédi, elsősorban a jobb élethez való reménytől védi meg, midőn miniszterelnökként 12 éve megszakítás nélkül összetéveszti magát a tankönyvi szarkával – mire használja az ő demokratikus felhatalmazását.

Mit is mondott Novák Katalin női princípium a pedagógusok béremeléséről? Hogy az szükséges ugyan (értsd: nincs arról vita, hogy emelkedjenek majd a pedagógusbérek, ezt mindenki így gondolja, de életszerűtlen (értsd: a pedagógusbér, a pedagógus életpálya modell nem a minimálbérhez kötött, ezen a pengeéles logikán pedig rohadtul nem érdemes változtatni). Ehhez képest mennyire életszerű az, hogy a rosszemlékű egykori állampárt mostanra 80 éves propagandistája úgy épít hatezer négyzetméteren tízmilliárdos luxusuradalmat, hogy az 58 éves miniszterelnök fiának 700 ezer forintos megtakarítása van? Hasonló költői kérdések kórházi várólistákat megszégyenítően hosszú listáját rakhatnám ide (nyugalom, nem fogom), amelyek egyenként és együttesen is sokkoló képet festenek életszerűségről, életszerűtlenségről, a sarkaiból kiforgatott világról, amit minden idők legkorruptabb, politikai elitnek csúfolt gyülekezete ennek az országnak a nyakára hozott. Ahol semmi nem azt jelenti, amit jelent, ahol Deák Dániel a politológus és Mészáros Lőrinc az üzletember. Lehet, hogy unalmas, de én nem unom, mert mégicsak egy ország tükre az, hogy mit tűr el, mire legyint és mit üzen az utókornak azzal, hogy tudomásul veszi a pöffeszkedő felcsúti nyomorult egymondatos, végtelenül ócska és primitív nemválaszait közérdekű kérdésekre. Egy ország, egy nemzedék szomorú tükre az, hogy mindenre legyint, hogy mindent eltűr, és hogy mindenbe beleszarik.

Ahelyett, hogy megkérdezné magától, az mennyire életszerű, hogy miközben a pedagógusok béremelése szükséges, de lényegében faszság a tárca nélküli Orbán-cseléd szerint, egy iskolázatlan, intellektuálisan alultáplált, közepesen sikertelen vidéki gázszerelőből pár év leforgása alatt Forbes-listás milliárdos, az ország leggazdagabb embere lesz?

Mennyire életszerű, hogy miközben ez történik, a háromszor kétharmada uralkodó plebejus küldetéstudat zsinórban negyedszer is úgy akar választást nyerni, hogy reggeltől estig gyurcsányozik?

Az tényleg mennyire életszerű, hogy a vagyonnyilatkozata szerint nincstelen templom egere csilliárdos luxusrepülőgéppel repked nyaralni, míg a bányatulajdonos édes jó apja nevén egy erődítményre hajazó luxuskomplexum épül?

Mégiscsak az a kiábrándítóan földhözragadt helyzet, hogy ez a szaralak, aki 30 éve is plebejusnak hazudta magát, most is annak hazudja magát, konkrétan egészen addig hazudhatja magát plebejusnak a közpénzből milliárdos pereputtya és holdudvara ordító luxusával a háta mögött, konkrétan addig engedi meg magának ezt a nép sápadt orcájába belevicsorgó cinizmust, ameddig a drága alattvalók – a saját híveivel az élen – meg nem unják, hogy debilkreténnek nézi őket, és a gyerekeik meg a dicső utókor leendő szemrehányásait elkerülendő, rá nem borítják az asztalt. Demokratikusan, békésen, de félreérthetetlenül, ahogy azt kell.

Hogy például a nemzeti együttharácsolás rendszerének Németh Szilárd kaliberű méretes szürkeállományainak és masszív tartóoszlopainak bátorságuk ne legyen soha többé írásba adni, hogy a küldetéstudatos felcsúti útonálló főnökük (úgy is, mint főállású miniszterelnök) magánprogramjai nem nyilvánosak, ezért a pórnépnek nincs joga megtudni, hogy Horvátországból – ahol minden gyanú szerint a kiscsaládjával nyaralt – mi a faszért vitték honvédségi repülővel Rómába. Tudtuk, hogy a gasztronómiai hullócsillag nem a legélesebb kés a NER fiókjában, de ez az érvelés még Németh Szilárdhoz képest is büdösgyenge. Persze beismerő vallomásnak ez se kutya: ha jól értjük, akkor mostantól az mindig is rendben volt/van/lesz, hogy egy közszolga a magánprogramjaihoz honvédségi repülőgépeket vesz igénybe, és a famíliáját is honvédségi repülőgépekkel hurcolássza. Végül is miért ne? Legalább összeér a hasznos a kellemessel, a szükséges az életszerűvel, a pórnép pedig kussol és fizeti a számlát. Legalábbis semmi nem utal arra, hogy ez másképp lenne, arra ugyanis a pacalhuszár honvédelmi miniszter helyettese nem válaszolt egy vak hangot se Szabó Tímeának, hogy mennyibe került, és ki állta az Orbán család római útját, amelyet az érintettek összekötöttek egy horvátországi nyaralással.

De, nem ez a valami, hanem hogy miközben a főszereplő a 133 legbátrabb hazaáruló gyűrűjében kikéri magának, hogy őt provokálják, amikor a pereputtya zsírosodásáról faggatják, hiszen ő 30 éve a nyilvánosság előtt él, a vagyonnyilatkozata pedig pontos képet ad a vagyoni helyzetéről (!!!), miközben ennek örömére eltitkolják hivatalos és nem hivatalos luxusrepkedéseinek részleteit, kiderül, hogy a magángéppel repkedő tudatrepedést meg a luxusjachton nyaraló, nagypofájú külügyminiszterét korábban lefotózó újságírót viszont kémfegyverrel figyelik meg. Vagyis a hatalmukkal visszaélő erkölcsi vakondtúrások, akik a hivatalosan bevallott jövedelmük alapján földönfutók, akiknek következéképpen keresnivalójuk nem lehetne olyan helyeken, ahol pechükre lefotózzák őket, akik kikérik maguknak, hogy a magánéletükben vájkáljanak, akik a magánéletükre hivatkoznak, amikor el kellene számolniuk az általuk elkövetett visszaélésekkel, azokat üldözik, azokat figyelik meg titokban és azoknak a magánéletében turkálnak könyékig, akik nyilvánosságra hozzák a bűneiket.

Itt most egy sűrű, nyomdafestéket nem tűrő káromkodásblokk következne (civilizált kultúrember vagyok, ezért megkímélem magunkat tőle), és máris eljutnánk odáig, hogy az a nőszemély, akinek elvileg a hatalmában áll az aláírásával jóváhagyni tisztességes magyar állampolgárok titkos lehallgatását, aki korábban rákente az államtitkárára a felelősséget (nem ő ír alá, hanem a Völner nevű), világszínvonalú elsunnyogást mutatott be tegnap, amikor a provokátor újságíró arról kérdezte, adott-e engedélyt a NER luxusjachtozásait lebuktató újságíró megfigyelésére. A lelkemre kötötték, hogy ebbe most ne menjek bele (majd egy külön írásban bővebben utánajárunk a haját teátrálisan dobáló, menekülési üzemmódba kapcsolt dekázó hegedűművésznek), de őszintén szólva nem is nagyon találom a szavakat a Varga Judit nevű cinizmus- és arrogancia generátorra. Akinek a közösségi oldalán akkora az arca és olyan magasan van az orra, hogy leírhatatlan, amikor viszont a valóság szembejön, amikor a kamerába kellene mondania, hogy mi a helyzet tisztességes magyar polgárok vegzálásával, akkor zavartan elsétál a szélrózsa minden irányába.

Az a jó hír, hogy ezek egytől egyig ilyen gyávák. Márpedig a valóság, a sajtó és az istenadta nép elől életvitelszerűen menekülve nem lehet a végtelenségig hatalmon maradni. Ez alapvetően jó hír. Meg az, hogy ők még mindig kevesebben vannak, mint azok, akiket hülyének néznek, kizsigerelnek, szellemi és anyagi nyomorba döntenek. Minden ellenkező előjelű állítással szemben ezen lehet változtatni. Még mindig lehet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!