Október 17,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A kéjes nemzetikeresztény borzongás piros betűs napja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,091,448 forint, még hiányzik 1,908,552 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csudálatos jó reggelt kívánok, vagy ha úgy jobban tetszik, Kövér László csodával határos legújabb verbális vetemedése nyomán: rendes magyar feltámadást mindenkinek! Szombatot tartunk, tegnap pedig péntek volt, de ennél is fontosabb, hogy szeptember 17-ét írtunk, ennélfogva a piros betűs propagandanapra kapaszkodott fel a regnáló állampárt. Reggeltől estig. Hullámzó kebellel, feldúltan hörögve emlékeztették a választópolgárokat arra (náluk jobban senki nem tudja, mennyire rövid a kollektív memória), hogy teljesen mindegy, mit műveltek 2010 óta az alkotmányozó többségükkel élve és visszaélve, teljesen mindegy, hogy most mi van, ez nem fontos, nem erre kell figyelni. Kizárólag az a fontos, hogy mi volt 15 éve, hogy Gyurcsány mit mondott 2006. május 26-án az MSZP frakció zárt balatonőszödi ülésén, és hogy az a beszéd áldott nagy szerencséjükre, nem maradt titokban. Miután annak a beszédnek a részleteit szeptember 17-én több magyar sajtótermék szerkesztőségének is eljuttatták máig ismeretlen alakok.

Következésképpen tegnap nem arról vonyított egy emberként a magyar kormánypárt és lakájgépezete, hogy például miért mondott le a kétharmados önkény kormánya a nagyon előnyös feltételek mellett igénybe vehető uniós hitelekről, és ehelyett miért adósítják el az országot kötvénykibocsátással, titokban felvett orosz és kínai hitelekkel.

Arról pláne nem pofáztak, hogy miért nem hazaárulás, a nemzetre való rárontás leépíteni a jogállamot, kiirtás helyett felvirágoztatni a burjánzó korrupciót, és ezzel 2500 milliárd forint uniós támogatást kockára tenni; hogy rendben van-e a NER-oligarchia közpénzből zsírosodásának oltárán árokba rugdosni a szegényeket (az Iványi Gábor egyházától a járványra mutogatva elvett nyomorult 95 millió forintra soha nem lesz bocsánat akkor sem, ha minden mástól eltekintünk), vagy hogy mekkora sikertörténet az, hogy közel 12 évnyi kétharmados kormányzás után Magyarország teljes lakosságának 82%-a az Európai Unió legszegényebbnek számító régióiban él.

Mint ahogy arról sem esett szó az EU tagországainak utolsó harmadába visszazuhant magyar átoltottsági arány tükrében, hogy ha több mint 30 ezer koronavírus-áldozat mellett sikeres járványkezelésről óbégatnak hónapok óta, akkor mi számított volna sikertelen járványkezelésnek? Sőtpláne: ha a veszélyhelyzet Moszkváig meghosszabbítása ellenére ennyire futotta, akkor vajon január elsejéig ki mindenkinek terveznek nekirongyolni az újból meghosszabbított veszélyhelyzetet kihasználva, ahelyett a járványt kezelnék?

Nem arról pofáztak, hogy közel tizenkét évvel az elmúlt nyolc év után egy többdiplomás pedagógus miért nem keresi meg a harmadát sem annak, amit az Audi-gyárban dolgozó más diplomás megkeres, vagy hogy az agylúgózó propagandakormányzás és a harácsolás közepette feláldozott, kóros pedagógushiánnyal küzdő oktatási rendszerből a tanárok miért menekülnek, miért kezdtek el inkább cukrásznak, műkörmösnek, asztalosnak tanulni, ha az orbánizmus mindent helyrehozott abból, amit a patás ördög elkúrt.

Ez mind nem számít, a hatvanpusztai luxuskacsaláb sem számít, a Mészáros fedőnéven törvényesen szétlopott ország jelenkori nyomorúsága sem számít. És főleg nem számít a pusztítás elkenése okán elszabadított és folyamatosan a legfelsőbb szintekről táplált össznépi gyűlölködés és ökölbe szorulás. Az Orbán nevű ember több hétnyi egészséges kihagyás után reggel megadta a hangot a közpénzből elfideszesített közmédiájában, aztán szép sorban követték a válogatott csinovnyikok, lábtartók, szócsövek és alászolgák. A teljesség legkisebb igénye nélkül: Bencsiktől Bayerig, Apátitól Rákay Kálmán Fülöpig, G. Fodortól a komplett XXI. Század Intézetig, Varga Judittól a szintén egésznapos gyurcsányozásra kalibrált MTVA-n keresztül Dopeman nevű udvari művészig tömött sorokban áldozott az államnak pártja és az összes szekértolója  a gyurcsányozás oltárán. És ez még nem a terror és a mészárlás napja volt, az még hátravan.

A kéjes fundamentalista kereszténynemzeti borzongás nagy napja volt ez, és minden kétséget kizáróan az a terv (nincs B-terv, ez az egyetlen terv), hogy ez a nap jövő tavaszig biztosan ne érjen véget. Nézze meg a döbbenetes felvételeket, rettegjen velünk, hát hiszen tudja: máig rettegésben tartják az embereket a 2006 őszén történtek! Ha nem retteg, akkor is retteg. Élje át újra a vészkorszakra hajazó Gyurcsány-terror napjait, dobjon el mindent a kezéből, szarja le a jelent, a jövőt, ne tegyen fel a pártállamot provokáló kérdéseket, ne firtassa, hogy az elmúlt tizenkét évben, tegnap, tegnapelőtt mi történt, és hogyan történhetetett, ne érdekelje, hogy amíg ön elzsibbadt nyakkal kémleli a múltat, a gyereke kezéből kicsavarják az utolsó szelet zsíros kenyeret. De ami a legfontosabb: arra semmiképpen ne gondoljon, hogy ha az orbánizmus csak a negyedét valósította volna meg annak, amit fizetett hirdetésekben, Facebook-posztokban és mikrofonállványok társaságában állít magáról, akkor ma azt sem tudná a sánta kutya se, hogy ki az a Gyurcsány. Akkor ma nem Európa gyűlöletmoslékkal zabáltatott szegényháza lennénk, és nem azzal próbálna görcsösen választást nyerni az egyébként három választási ciklus óta emberek közé menni gyáva utcai ketrecharcos, hogy aláírásgyűjtéssel fakardozik az ellen, ami 15 évvel ezelőtt volt.

Úgyhogy. Igaz, hogy egy teljesen más kontextusban hangzott el, de ahogy Thuróczy Szabolcs színművész mondta egy friss interjúban (be kell látnom, ez megállapítás alighanem messze túlmutat Coelho mester egész életművén): az agyérgörcs és a röhögőgörcs között nagyon vékony a mezsgye. Szerintem ez nyugodtan lehetne az elmúlt évtized bármely tetszőleges napjának mottója, a tegnapinak feltétlenül. E brutális életérzésnek a megtapasztalásához nem kell egyáltalán szeptember 17-étől szeptember 17-ig várakozni, bőven elég bármikor véletlenül a fideszes köz- és nem közmédia bármely tetszőleges kanálisára kattintani tévedésből, vagy megnyitni az elmúlt két napban a komplett NER-média egészalakos paródiáját alakító pestisracok.hu (meg az abból kinőtt Pesti TV) virtuális bugyor oldalát az interneteken.

Nem mellesleg – nehogy elsikkadjon – a néhai pesti srácok emlékét a nevük bitorlása révén naponta sárba tipró lakájkülönítmény tényleg médiatörténelmi pillanatot írt a minap: nyílt levélben sírták el, hogy őket, közpénzek százmillióiból uszító cselédeket el akarják lehetetleníteni (??!!!!???), majd miután elbeszélgettek velük a gazdáik, elmúlt a lázadhatnékjuk. Nem mintha a hatalom seggéből lázadást röhögőgörcs nélkül tudomásul lehetne venni. Ellenben mintha nem is lett volna, törölték a nyílt levelüket. Ennyit tartott a szolgák forradalma. A tegnapelőtti feldúlt segélykérésnek tegnap reggelre már csak a hűlt helye maradt. És igen, ezek azt a pártot szolgálják évek óta, rágalmazásért, hazudozásért, becsületsértésért elveszített perek árán, amelyik párt 15 évvel Őszöd után azzal akar választást nyerni, hogy történelmi küldetésnek nevezi a Gyurcsány-korszakkal való leszámolást. Az, hogy az elmúlt 12 év erre nem volt elegendő, ellenben az illiberális, agresszív gyűlöletpolitikájukkal elérték, hogy Gyurcsány a legerősebb ellenzéki párt vezetője legyen, annak a szomorú bizonyítéka, hogy a Gyurcsánnyal való történelmi leszámolásra simán rámehet az egész életünk. És az egész ország. Ebből a polgárháborús pszichózisból, amit tegnap csúcsra járattak, semmi más nem következik.

Ezért a végére csak annyit szeretnék idetenni – miközben ma kezdődik az ellenzéki előválasztás, ami remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a valóság és a virtuális valóság közötti erőviszonyokról lehulljon a lepel -, hogy az elmúlt 12 éves fideszes önkénynek annyiban mindenképpen sikerült leszámolni a Gyurcsány-korszak rossz emlékeivel, hogy a Pegasus nevű kémprogrammal nemcsak ellenzékinek tartott üzletembereket vagy éppen kormánykritikus újságírókat figyeltek meg, hanem a sajátjaikat is. A hvg.hu cikke szerint szép számmal akadtak a megfigyeltek között olyanok, akik a Fidesz és a NER gazdasági holdudvarához tartoznak. Nem azt állítom, hogy ez hatalmas meglepetés, de hogy majdnem mindent elmond az Orbán-rezsim természetéről és működéséről, az biztos. Nem állítom, azt sem, hogy valaha is ki fog derülni a teljes igazság erről a mocskos ügyről, azt pláne nem gondolom, hogy Varga Juditnak esze ágában lesz lemondani azért, mert mindent aláírt, amit eléje raktak. De azért jó tudni, hogy az egész rezsim a körbezsarolásra, sakkban tartásra és egymás nemi szervének szorongatására épül. Arra, hogy egymásban sem bíznak, egymást is kénytelenek lehallgatni, hogy működjön a rendszer. Márpedig örökké semmi nem tart. Sovány vigasz, de vigasz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!