Szeptember 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


200 forint

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,026,680 forint, még hiányzik 1,973,320 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Baktat az ember Budapest utcáin, rácsodálkozik szinte mindenre. Főleg akkor, ha itt született és itt élt évtizedekig, aztán több év távollét után újra keresné a régi, kedves helyeket.

Csodálatos, szinte európai élmény, milyen sok helyen van kiülős teraszos vendéglátás. Kicsi utcákban a parkoló autóktól ellopott kettő négyzetméteren már délelőtt kávéznak magyarok is, külföldiek is, olyan is van köztük, aki a laptopjába borulva próbálja megváltani a világot, indokolatlanul magas hangon osztva ki valakiket.

Szívfacsaró élmény, ahogy mostanság kinéz a Rákóczi út és a régi nevén Nagykörút. „Eladó”, „kiadó” táblák hirdetik az egykori pezsgésből mára maradt nyomorúságot. A még működő üzletek ablakai piszkosak, porosak, és a melegben az átható vizeletszag mindenhol orrba vág, ahol reggel nem mosták fel az üzlet előtti járdarészt.

Óhatatlanul felidéződik bennem egy másik ország, ahol az utóbbi sok évben éltem. Ahol a pandémia sokkal nagyobb mértékben tette tönkre az életünket, például a sok hetes kijárási, később lakhely-elhagyási tilalommal, mint sok más országban. Körülbelül 84 000 ezer halottal, másfél év alatt. A lepusztultság mégsem volt ennyire érezhető soha, mint Budapest belvárosában, sehol, még vidéken sem.

Baktat az ember, élvezkedik és szörnyűlködik, míg nem bele nem botlik, egy pultba egy téren. Aláírást gyűjtenek, és a kíváncsiság meg egyéb velem született tulajdonságok – valószínűleg elsősorban a társadalmi felelősségérzet – arra ösztönöznek, nézzem már meg, kinek és mit is kellene aláírni.

Mai magyar kormányék két ellenzéki kihívójának gyűjtenek aláírást, és ennek ugye nem lehet ellenállni. Aláírok egy rakás papírt, jelentkezem önkéntesnek – sokat pultoztam az ENSZ Menekültügyi Főbiztos(ság)ának (UNHCR), egyáltalán nem tartom megalázónak sem az adomány-, sem az aláírásgyűjtést. Közben mellettem egy jól szituáltnak tűnő, kulturáltnak látszó úr azt mondja a két aláírást gyűjtő önkéntes közül az egyiknek: 200, azaz kettőszáz forintért aláírja az ívet.

Azon gondolkodom: ennél lejjebb is van? Majd kiderül. Mindenesetre délután 16 és 19 óra között és is „pultos” leszek, mert fontosnak tartom, hogy ne csak távolról okoskodva, értelmiségileg vegyek részt ebben a számomra reménytelennek tűnő harcban, hanem mindenben és mindenhogyan segítsem azokat, akiknek vélhetően ugyanaz a célja, mint nekem: eltüntetni a lassan 12 éves diktatúrát és annak képviselőit a hatalomból.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!