NEHAZUGGY

Ez a minimumszint ahhoz, hogy valaki a halhatatlan Fidesz-rajongók körébe bebocsátást nyerjen

Vogronics András | 2021. Augusztus 25, Szerda | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most többek között az a menő, a trendi, és gondolom, a lefetyelési bajnokság pontjaiba is beleszámít, ha valaki dörgedelmes faszságokat nyilatkozik, lehetőleg úgy, hogy egy adott eseményt összehasonlít a kis hazánkban folyó történésekkel. Lehetőleg úgy, hogy az adott szitu minket pozitív színben tüntessen fel, és teljesen mindegy, mi az ügy apropója, mi a közvélemény által elítélt fél – például terroristák, szélsőjobbos huligánok, lebukott bűnözők, diktátorok, maffiózók, stb. – oldalán állunk. Mármint nem mi, hanem ők, a kormányt kiszolgáló és abból hasznot remélő szervilis megmondóemberek. Az olyanok, mint Bencsik, Bayer, Jeszenszky, Pilhál, Rákay és természetesen az ilyen-olyan államtitkárok és miniszterek. Ezek többnyire az adott témában annyira jártasak, mint én a csillagászattanban, azaz lényegében semennyire, de kötelességüknek és feladatuknak érzik (mert valószínűleg az is), hogy a kormány=Orbán védelmében megnyilvánuljanak. Ezeket gyűjtőszóval: beszélő fejeknek, szolgáknak vagy egész egyszerűen primitív tahóknak szoktuk hívni.

A jelenleg tartó úgynevezett uborkaszezonban – már ha egyáltalán van ilyen a folyamatosan mozgásban lévő, állandó támadás alatt álló, ezért állandó viszonttámadási kényszerben lévő kormányoldalon – éppen az afganisztáni helyzet a vezető téma. Most mindenki ebből facsarja ki a számára legkedvesebb és legrémisztőbb összeesküvés-elméleteket, amiket tényként okádnak a szellemileg leamortizált, rettegő rajongótábor elé. Amely tábor természetesen felveszi a fonalat és szövi tovább. Olyannyira, hogy jelenleg Magyarország legkisebb településének kocsmájában alighanem több biztonságpolitikai szakértő és külügyi attasé van, mint mondjuk a fél világon. Ha valaki kíváncsi, hogy éppen kitől, miért és mennyire kell rettegni a közeljövőben, az látogasson el egy falunapra és megtudhatja.

E szint fölött található a sznob, de relatív értelmesebb réteg, a városi mindent is tudók. Akik ha nem is tudnak mindent, de tuti, hogy mindegyiknek van legalább egy olyan ismerőse, aki ismer valakit, és az mondta neki, hogy merre van az előre. Az illető pedig, aki mondta, az jóban van azzal, aki ezt közelről tudja, tehát az információja és a szavahihetősége megkérdőjelezhetetlen. Pont. Ezek többnyire jól szituált, jómódú, a Fidesz-maffia kegyeiből élő, abból trafik-, föld- vagy más típusú mutyin keresztül profitáló figurák, a balatoni jachtklubban szivarozó és észt osztó polgártársaink.

És végül van a piramis teteje. Azok, akik valóban mindent tudnak, miközben folyamatosan dezinformálnak és pánikhangulatot keltenek. Lényegében ők az országvezetés, a miniszterek, fejesek és azok tanácsadói, többek között a Habony nevű, kisnyugdíjasokat hasba rugdaló, semmilyen kormányzati kifizetési listán nem szereplő Finkenstein-tanítvány. Aki tulajdonképpen magyarosította a nemzetközi sikereket is elért, soha korábban nem tapasztalt gusztustalan kormányzati kommunikációt. Tegyük a szívünkre a kezünket, és lássuk be: kurva jól sikerült neki.

De visszakanyarodva a tényekhez és az egyéb tudást, valamint komoly felkészültséget és forrásmunkát igénylő szakterületre. Valahogyan szántszándékkal próbálják úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy az számukra hasznot hozzon. Ebben Bencsik ment talán a legnagyobbat, amikor a tálib terroristákat az ’56-os pesti srácokhoz hasonlította. Mondjuk ő már a Covid-19 járványt is csak egy szimpla megfázásnak titulálta, és globális összeesküvést látott benne, de az már elmúlt. Aztán volt olyan szakértő is az Eb-n, aki a dán Eriksen újraélesztéstét sürgette, mondván mi, vagyis ő inkább a focit szeretné látni, nem egy éppen szívrohamot kapott futballista agonizálását. Ezen a szinten az érzéketlenség mindig csak addig tart, ameddig nem az Orbán nevűt meri valaki kritizálni, vagy számon kérni, mert náluk az az abszolút viszonyítási pont. Mindent ahhoz mérnek oda és vissza. Ő az origó.

Ezekhez csapódik mostanság a kortárs nemzeti popszakma több tagja is, mint például az érettségivel és saját gondolattal nem rendelkező, ám most éppen a magyar Madonnaként aposztrofált Tóth Gabi, valamint a pár napja Kossuth-díjjal kitüntetett Nagy Ferenc is.

Gyere kislány, gyere… értjük, ugye? Csak mert éppen a pedofilok (értsd: buzik, leszbikusok, transzszexuálisok) ellen megy a hergelés, úgyhogy inkább ne akarjunk párhuzamot vonni Ferenc Kossuth-díjat érő alkotásával. Aki akkora pofával és olyan minősíthetetlen felsőbbrendű, lekezelő stílusban köpte szemen azokat, akik felvont szemöldökkel szembesültek a velőtrázó ténnyel, hogy 2021-ben ez a teljesítmény Kossuth díjat ér, hogy az ember szava elakad. Miszerint lehet utána csinálni, nem kell hozzá más,

írni kell 40–50 jó nótát, és más is megkaphatja. Hálát adok az Úristennek, hogy ezt elintézte nekem.

Tehát ott tartunk, hogy Orbán egyenlő a Jóistennel. De ténylegesen ehhez nem kell se ellenzékinek se fideszesnek lenni, hogy ilyen kinyilatkozást tegyen valaki. Mondjuk briliáns a maga nemében, mert egyszerre keresztényi – ami most alapkövetelmény odaát -, és másodsorban a legkiválóbb seggnyalás ennek az átvitt értelemben odaítélt jelzőnek a felhasználása. Ezen még Orbán is elalélt örömében aki így viszonozta ezt a páratlan teljesítményt a Facebookra kipattintott közös fotója mellé: a legrockerebb Kossuth-díjas! Én még annyit hozzátennék, hogy a legparasztabb és legbunkóbb is egyben, de ez senkit ne tévesszen meg, mert ez a minimumszint ahhoz, hogy valaki a halhatatlan Fidesz-rajongók körébe bebocsátást nyerjen:

Persze tudom, hogy vannak, akik nem ebbe a körbe tartoznak, és sírnak a Kossuth-díjam miatt, de nekik az a dolguk, hogy nyüszítsenek.

Köszi, Nagy, de inkább nem. Inkább nyüszítek és éhezek, mint hogy egy fasiszta rezsimet éltetessek és istenítsek, bocs! Van, akinek vannak elvei meg tartása. Lehet, hogy egyszer neked is volt, menj vissza a múltadban, és ha még érdekel, akkor keresd meg, te elvtelen senki! Aki pedig veszi a fáradságot és kicsit utánaolvas annak, hogy annak idejének kiknek szánták azt az elismerést, és miért hozták létre a díjat, annak javaslom, mielőtt ezt megtenné, foglaljon helyet, nehogy hanyatt essen megrökönyödésben. Csak egy szösszenet:

Az első díjakat 1948. március 14-én adták át az ország legkiválóbb embereinek, akik hozzájárultak az ország újjáépítésének sikeréhez. Az első időszakban a díj mellé 20 ezer forint járt.

De a Wikipédián minden fent van. És akkor a teljesség igénye nélkül felsír Agárdy, Garas, Darvas, Bánsági, Básty vagy éppen a Bartók vonósnégyes. Van kérdés?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!