NEHAZUGGY

Ez a silány emberanyag nem a Fidesz-KDNP belügye. Az ország nagy, közös tragédiája

Kiemelten vidám vasárnapot kívánok mindenkinek augusztus idusán! A 35 fok ma se a véletlen műve lesz. Az iszlamista tálibok afganisztáni hatalomátvételéhez, és egy szélsőségesen korrupt kormány által irányított, az exportált demokráciára igényt nem tartó ország összeomlásához képest érezhetjük úgy, hogy itt semmi látnivaló nincs, itt minden fasza. Ha fullasztó, puszító meleg van, legfeljebb beállunk a hideg víz alá, vagy csak simán ledobjuk a gönceinket. Ahogy a migránsoktól, a nagy világszintű összeesküvésektől, és immár konkrétan a homo- és transzszexuális propagandától felváltva rettegő egyszeri fideszes szavazótól tanultuk.

A véleményem ebben az ügyben nem/sem változott tegnapról mára: brutális árat fogunk fizetni az elpazarolt elmúlt tizenkét évért, amikor ahelyett, hogy érdemi, húsba vágó problémák megoldását kértük volna számon a demokratikusan felkent, bennszülött korruptjainkon, végignéztük ahogy legyártják az ideológiai fröccsöntőasztal mellett a fenekedő ellenségeket, patás ördögöket, mesterségesen habosított fél- és álproblémákat, akik és amelyek ellen a nép nyomorúsága árán harcolnak orrvérzésig, az idők végezetéig, miközben minden nap azt állítják, hogy győztek. Arra nem árt magunkat figyelmeztetni – amikor mondjuk az éppen legfrissebb közvélemény-kutatás eredményeit olvasgatva azt látjuk, hogy a nemzeti agyrohasztás valószínűleg akkor is működik, ha titokban azt reméljük, hogy az idők végezetéig csak nem működik -, hogy ez a bűnös marhaságokra, falra festett ördögökre elpazarolt elmúlt évtized rohadtul sokba fog kerülni. Holott már most sem ingyen csinálnak hülyét belőlünk a demokratikusan megválasztott, mélyen megvetett döntéshozók, tisztelet a nem létező kivételnek.

Kezdjük két tipikus példájával a teljes hülyének nézésnek, amikor azt hiszik az ilyen-olyan székekben pöffeszkedők, hogy most akkor jól be- és visszaszóltak a sajtónak, a politikai ellenségnek, a kritikusaiknak, és jól megcáfolták az éppen terítéken lévő álhíreket, miközben valójában a populációt nézik félkreténnek. Pénteken adta hírül Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, hogy a Merényi kórház traumatológiáján teljes a leállás, a János kórházban pedig csak a gyermek baleseti sebészet működik korlátozottan. Azt írta, a leállások miatt a Péterfy Kórház baleseti ambulanciájára extrém terhelés hárul, ezért a Baleseti Intézet halasztható elektív műtéteket augusztus 23-ig nem végez. Az Országos Kórházi Főigazgatóság szerint az, ami rohadtul összeomlásnak tűnik, mert valójában az, a politikailag kinevezettek szerint a normális, tervezett ügymenet, minden sínen van:

A DPC Merényi Gusztáv telephely a Traumatológiai Osztályát – előre tervezett felújítási munkálatok miatt – ideiglenesen máshol, a DPC Szent István telephelyén működteti. A János Kórház traumatológiája – bár itt is felújítás zajlik – nem állt le, továbbra is fogadja a betegeket. Ennek megfelelően a traumatológiai ellátás folyamatosan és zavartalanul biztosított a lakosság számára.

Ne a szemednek higgy, hanem a propagandának, ja. A másik pofaleszakító téma azzal kapcsolatos, hogy a tanévkezdés előtt csak a Belügyminisztérium hivatalos álláskereső portálján több mint 1100 pedagógust – szaktanárt, óraadót, utazótanárt – keresnek a rendszerbe. 20 éve nem volt ilyen alacsony a pedagógusok száma az országban, mint most, ezért valós az aggodalom, hogy lesznek bőven iskolák, amelyek nem találnak szakembert a meghirdetett állásokra. Amiből egyértelműen látszik, hogy a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Ezt nem hazaáruló balliberális politikusok állítják, hanem a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Mi a válasza erre a Kásler-féle, emberi erőforrásról elnevezett szégyenminisztériumnak? Lényegében az, hogy lehet oszlásnak indulni.

A tanárhiány kérdésköre minden nyáron a baloldali média slágertémái közé tartozik.

Konkrétan így néz ki, és pontosan ilyen állapotban van egy olyan ország, ahol a tizenkét éve önkényeskedő miniszterelnököt a nagyapja úgy nevelte, hogy a nemzeti mezben pályára lépő sportolóknál fontosabb nem képzelhető el. Azt nem tudom, hogy nézne ki és milyen állapotban lenne az ország, ha mondjuk a nagypapa a becsületes, tisztességes, életeket mentő egészségügyi dolgozókért vagy éppen a nemzet napszámosainak számító tanárokért lelkesedett volna ekkora hévvel, nem a sportolókért. Akik lényegében azért tudnak nemzeti mezben a pályára lépni, mert a névtelen, sehol nem jegyzett, semmilyen férfi- vagy nőeszményt meg nem testesítő mindennapi, láthatatlan hősök ezt lehetővé teszik számukra. Ha úgy tetszik, összegürizik az árát, kidolgozzák a belüket érte. Azt a több ezer milliárd forintot is ők kapirgálták össze, amit a fotelsportot űző nagyapa miniszterelnökké hízott unokája számolatlanul, agyatlanul beleöntött a sportba egy évtized alatt. És ezzel nem a dobogóra felálló bajnokok érdemeit vitatom el, hanem megvetéssel állapítom meg, hogy egy ország, ahol az egészségügy és az oktatás nem számít nemzetstratégiai ágazatnak, amely ágazatok élén alkalmatlan kutyaütők szórakoznak jelennel és jövővel, a büdös életben nem lesz versenyképes. Ott egy szűk, ámde pöffeszkedő, hatalmaskodó réteg családi kasszáján kívül senki és semmi más nem lesz versenyképes.

Nem úgy, mint a miniszterelnöki dinasztia szaros pelenkát eldobáló, svájci elitiskolában taníttatott, saját lábon álló leszármazottja, aki különlegesen berendezett, állítólag egy komplett életérzést és szemléletmódot közvetítő környezetbarát bababoltot álmodott magának, ahol a fenntarthatóságra és a tudatos magatartásra nevelheti a szülőket. De jó, hogy Ráhel asszonyság is pontosan olyan küldetéstudatos ezek szerint, mint a drága jó apja: a szaros pelenkát eldobja, de nevelni akarja a szülőket. Tudatos, környezetbarát magatartásra.

Najó. Ne irigyeljük tőle, hiszen ezzel a jelentéktelen kis boltocskával sehol nincs se a közvilágító férjeura miniszterelnöki vő minőségében törvényesen elcsalt közpénzmilliárdjaihoz képest, se a kormányszóvivő asszonyság (Szentkirályi Alexandra) férjeurának repülőgépgyár-bizniszéhez képest. Amihez ugyan 53 milliárd (53 000 000 000) forintos hitelre szorul, de sebaj, a kezességet a fideszes állam adja hozzá. Konkrétabban: hülyére vett mimagyarok. Szalay-Bobrovniczky Kristóf nem az utcáról esett be a NER-be tegnapelőtt, hanem a Habony-kör oszlopos tagja, londoni nagykövet volt, és egyáltalán nem ez, a cseh Aero Vodochody repülőgépgyár felvásárlása lesz az első államilag támogatott közlekedési üzlete. A tehetségnek megtiltani nem lehet, hogy kibontakozzék, nem igaz?  Úgyhogy ha valakiben esetleg felmerült volna, hogy a háromnevű üzletember eme parádés megmozdulása, vagyis hogy a saját bizniszéhez társuló állami kezességvállalás nem összeférhetetlen esetleg azzal, hogy a felesége a kormány kötelékében szolgál, az nyugodjon meg, a Palkovics nevű megoldóember tárcája rendet vágott a fejekben: a védelmi és hadiipari vásárlást stratégiai befektetésnek tekinti, ezért a kormány támogatja azt. Világos. Ahol a sport és a hadiipar a stratégiai befektetés, ott a sánta kutyát nem érdekli, hogy van tanár az iskolában, vagy az átképzett portás tartja majd a kémiaórát, vagy hogy a kórházi várólisták a végtelenbe növekednek, mint a Mészáros-klán által elnyert közbeszerzések száma.

Hogy keretbe foglaljam az ezúttal sem túl vidám – vasárnap ide vagy oda – mondanivalót: ahol a hazafias nevelés, a fegyverkezés, a militarista, rendpárti hőbörgés, a vallási fundamentalista agymosás felülírja a józan észt, ahol néhány gyerekkori traumával sújtott erkölcsi toprongy mindenhatónak képzeli magát, ott pont olyan lesz az utánpótlás, mint az a néhány szerencsétlen ifjú kereszténydemokrata, aki elcseszett Orbán-imitátorként – szalmakalap, napszemüveg – vagy önszorgalomból vagy a Semjén-féle piócapárt felsőbb utasítására jó ötletnek találta Jakab Pétert párizsival és száraztésztával provokálni. Ez a véresen kínos, a Fidelitas méhlegelős-benzinkaszás produkcióját megszégyenítő két és fél perc sajnos nem elsősorban a Jobbik elnökének szónoki, profi politikusi képességeit dícséri, hanem annak a miniszterelnöki böszmeségnek a lesújtó cáfolata, amely szerint a magyar a legversenyképesebb nemzetek egyike, amely az olimpiai érmek számából próbálja levezetni az ország állapotát. Látva ezt a három, még baleknak is alkalmatlan nyomorultat, bizony lenne okunk elgondolkodni azon, hogy a szellemi versenyképesség tekintetében milyen generáció nőtt itt fel az elmúlt 12 évben. Valahol remélem, hogy ezek a szerencsétlen flótások nem a magyar ifjúság úgynevezett elitjét képezik, de már az is elég szörnyű, hogy a Fidesz-KDNP-nek ez az utánpótlása. Nem mintha a büdös életben meg tudnám érteni, hogy valakit ennyi idősen mi a tök visz rá arra, hogy egy kivénhedt autokratákból álló rendszer kiszolgálója, talpasa legyen, de nagyobb baj, hogy ez a silány emberanyag egyáltalán nem a Fidesz-KDNP belügye, hanem az ország nagy, közös tragédiája. Nem akarom túldramatizálni, mert a helyzet így is elég drámai. De ha ilyen egyedeket termel ki az állampárt, ha ilyen kvalitású, két és fél perc alatt szénné égethető trollok tartanak igényt arra, hogy az elődjeik székeibe üljenek, itt kő kövön nem marad. Pedig már most se nagyon van kő a kövön.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább