NEHAZUGGY

A kereszténység leple alatt megcsinálták a maguk bizniszét, és az ország kárára teremtett jólétüket tűzzel, vassal megvédik az ízekre cincált néptől

Mikes Mirtill | 2021. Augusztus 6, Péntek | 10:27

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Ráció

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Nagy a baj. Ne tessék jönni. Sőt. Nem kizárt, hogy még infó tekintetben is hátrányt fog szenvedni kend. Mert a kulturharciszekér kocsisa már kutakodik: „Honnan tudná egy Forma-1-es pilóta, hogyan élnek a magyarok?” A nyíltan zsidózó és sutyiban izraelitákkal seftelő keresztény szimatkommandó kiszasszerolta, hogy kend szóba áll egy négerrel. Sőt, gyerektelen négerrel! Tetézve a bűnét ráadásul félinformációkat ad át a honi állapotokról.

Elhallgatja, hogy a nemzetikeresztény erkölcsöt és családeszményt küldetéstudatból köbre emelő, és új hitét vegyileg is turbózó német nevű, de nem sváb, brüsszeli pártkövetnek három CSOK-ra feljogosító feleségtől öt törvényes gyereke van, és ki tudja hány orozva kelt. Arról nem is beszélve, hogy nálunk már a papok is garmadával kapják elmeátalakítóműtétre a bennszülött gyerekeket, a kereszténység leplét magára terítő államtól, mint Kanadában.

Kendnek tehát per pillanat a fizetett szaporaság tekintetében nincs jogosultsága az emeltszintűnemzetikeresztény státuszra. Nem eteti írott maszlaggal Tündérhon magyarjait, nem ékesíti szárított „Gyöngyösbokrétával” a Horthy kormányzót visszaálmodó és a világ négy sarkára megpattant zsidó- és kommunista irtásban vitézkedő királyi ügyészek/vérbírók, főjegyzők, csendőrök, papok, tiszti különítményesek és cselédnyúzó uradalmi intézők leszármazottainak közpénzből táplált keresztényesen magyarosannemzetiantiszemita identitását. Mindezek tetejébe még párbért se fizet az itteni katolikus papnak, hogy megvehesse magának, amit a keresztény férfi házastársi kötelességből otthon ingyen kap a neki alárendelt asszonyságtól, vagy a 11 éves nevelt lányától.

Pediglen kend a szoktatása szerint akár alkalmatos is lehetne a hazajövetelre. Merthogy a feudalizmusból pattant meg kend és a mostani politikai, hatalmi, jogi és birtokviszonyok tekintetében ez az ország a Kárpát-medence aljára süllyedten feudális lenne momentán. Mondják a társadalmak boncolásában jártas, és a pártpolitika által nem privatizált/alapítványba nem szervezett, ezért becsületben elszegényedett szociológusnak becézett kórboncnokok. Akik számára világos, hogy a Munka Törvénykönyve a sok módosítgatás után nem rabszolga törvénnyé mutálódott, mint ahogy azt a képviselői díjazástól szemellenzősé váltak motyogják szemérmesen, hanem jobbágytörvénnyé. Mert a feudális államnak esze ágában sincs a jobbágyok egészségére, oktatására, megélhetésére, stb., vagyis a pórnép életbe maradására költséget fordítani, amint azt a rabszolgatartó a tulajdonát óva tenné. Arról már nem is beszélve, hogy a rabszolgát hajdan a „beszélő szerszám” rangján kezelték. Most viszont kuss van! És robot. Csakhogy!

A kend távozását megelőzően a nyitrai táborban oda lett Esze Tamás, amint azt kend tudja miként. És ez így megy azóta is. Akinek esze van, vagy netán menetközben megjön/beérik a sütnivalója, annak mennie kell erről a tájról. Vagy így, vagy úgy. Élve vagy halva. Az marad, aki úgy tesz, mint akinek elment az esze, csak azért, hogy legalább vegetálni hagyják a trágyalében úszva. Tettetésben nagyok vagyunk. Rutin.

Az előző diktatúrában sok embernek csípte a szemét a szaga, de a többségnek lehetősége volt a felszínen maradni. A vége felé már (főleg gmk-tutajon) egyenesen a felszínen evickélt a proli. És „Minden időben, Tisza cipőben!”. Ezért aztán nem kellett napi 21 milliót a földesúr falusi migráns fociválogatottjára költeni. Belmagyarok fociztak belmagyarokkal. Tömegsport, foci, játék volt, és a népstadion egyetlen kettős rangadóját több belmagyar nézte élőben, mint most a teljes őszi-tavaszi szezon valamennyi „mérkőzését” összesen.

Na és akkor most már a sok kunkor után, nagy nehezen tán csak kinyögöm. Idáig úgy gondoltam a buta eszemmel, hogy az elnyomórendszerváltás annyi volt, hogy az „Egy a jelszónk a béke” helyett az „Egy a tábor, egy a zászló” átnevelő tábor ura libernyákként kigömbölyödve végül ledekkol a Szentírás sátra alatt, és a Jóisten törvényei szerint sziesztázik a sufnituningos barkács szakkörével összegányolt trónusnak látszó hintaszékében. De nem. Sanda pajzshordozója ki is nyilatkozta: „a teremett világ védelme nem csak egy jelszó, hanem valódi küldetés”. Leesett! Tesznek ők nagy ívben az eleve elrendelésre, tízparancsolatostul! A kereszténység leple alatt megcsinálták a maguk bizniszét, és az ország kárára teremtett jólétüket tűzzel, vassal megvédik az ízekre cincált néptől.

A tata megmondta: „Az emlékezetpolitika sumák duma. A tapasztalati tudás a racionális. Ez a rendszer legfeljebb az időt rabló rendszeres fogmosástól és a fogkőtől védi meg a fogatlan alattvalóit.” Mire fel a naturalizmus helyi képviselője – a Zsiga bácsi – máris tromfolt: „Az már igaz. Akinek nincs foga, az – ha fintorogva is – előbb-utóbb nyalni kényszerül!”

A tata-laborban rögvest leszálló ágba került, magasröptűnek tervezett összefogás célú eszmecserét a nagyi villámlátogatása nagy hirtelen berekesztette és új irányt szabott: a közös cselekvést. „Ha már ilyen nagy az összhang a sopánkodásban, akkor ideje az együttes cselekvésnek. Pont elegen vagytok ahhoz, hogy felhozzátok már végre a pincéből azt a kurva káposztás hordót, amit tavasz óta halogattok! Maholnap itt a savanyítási szezon és még ki sincs mosva, pedig tán még penészes is, és már a múltkor megmondtam, hogy…….

Nos, a nagyi közbeavatkozásából kifolyólag imígyen torkollott racionális cselekvésbe a parttalan eszmecsere, amiben a vízhordáson kívül még a súroló kefe használatát is gyakorolhattam. El tudja képzelni kend, hogy milyen tepedelem szaga volt annak a böhöm alkalmatosságnak, amit a tata a leánykori nevén nyomófenékkel és orsóval szerelt 120 literes savanyító dézsának titulált. Hozzátéve, hogy ezt még az ő nagyapja kádár keresztkomája csinálta tölgyfából, miután a ház mögötti nagy tölgy gyökere feljött az ágy alatt, és ha már ki kellett venni, akkor ne menjen pocsékba a drága jó anyag. A nagyjából kitelt három dézsa, az aprajából meg fejősajtárok lettek. A hozzávaló ráfokat meg az öreg tata kovácsolta. Mert hiába a jó anyag, meg a helyesen összepászított donga, a pántoláson sok múlik. Azt meg melegen kell. Úgy észszerű.

Bütyökfalva, 2021. augusztus 4.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!