Szeptember 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A kereszténység leple alatt megcsinálták a maguk bizniszét, és az ország kárára teremtett jólétüket tűzzel, vassal megvédik az ízekre cincált néptől

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,026,680 forint, még hiányzik 1,973,320 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Ráció

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Nagy a baj. Ne tessék jönni. Sőt. Nem kizárt, hogy még infó tekintetben is hátrányt fog szenvedni kend. Mert a kulturharciszekér kocsisa már kutakodik: „Honnan tudná egy Forma-1-es pilóta, hogyan élnek a magyarok?” A nyíltan zsidózó és sutyiban izraelitákkal seftelő keresztény szimatkommandó kiszasszerolta, hogy kend szóba áll egy négerrel. Sőt, gyerektelen négerrel! Tetézve a bűnét ráadásul félinformációkat ad át a honi állapotokról.

Elhallgatja, hogy a nemzetikeresztény erkölcsöt és családeszményt küldetéstudatból köbre emelő, és új hitét vegyileg is turbózó német nevű, de nem sváb, brüsszeli pártkövetnek három CSOK-ra feljogosító feleségtől öt törvényes gyereke van, és ki tudja hány orozva kelt. Arról nem is beszélve, hogy nálunk már a papok is garmadával kapják elmeátalakítóműtétre a bennszülött gyerekeket, a kereszténység leplét magára terítő államtól, mint Kanadában.

Kendnek tehát per pillanat a fizetett szaporaság tekintetében nincs jogosultsága az emeltszintűnemzetikeresztény státuszra. Nem eteti írott maszlaggal Tündérhon magyarjait, nem ékesíti szárított „Gyöngyösbokrétával” a Horthy kormányzót visszaálmodó és a világ négy sarkára megpattant zsidó- és kommunista irtásban vitézkedő királyi ügyészek/vérbírók, főjegyzők, csendőrök, papok, tiszti különítményesek és cselédnyúzó uradalmi intézők leszármazottainak közpénzből táplált keresztényesen magyarosannemzetiantiszemita identitását. Mindezek tetejébe még párbért se fizet az itteni katolikus papnak, hogy megvehesse magának, amit a keresztény férfi házastársi kötelességből otthon ingyen kap a neki alárendelt asszonyságtól, vagy a 11 éves nevelt lányától. 

Pediglen kend a szoktatása szerint akár alkalmatos is lehetne a hazajövetelre. Merthogy a feudalizmusból pattant meg kend és a mostani politikai, hatalmi, jogi és birtokviszonyok tekintetében ez az ország a Kárpát-medence aljára süllyedten feudális lenne momentán. Mondják a társadalmak boncolásában jártas, és a pártpolitika által nem privatizált/alapítványba nem szervezett, ezért becsületben elszegényedett szociológusnak becézett kórboncnokok. Akik számára világos, hogy a Munka Törvénykönyve a sok módosítgatás után nem rabszolga törvénnyé mutálódott, mint ahogy azt a képviselői díjazástól szemellenzősé váltak motyogják szemérmesen, hanem jobbágytörvénnyé. Mert a feudális államnak esze ágában sincs a jobbágyok egészségére, oktatására, megélhetésére, stb., vagyis a pórnép életbe maradására költséget fordítani, amint azt a rabszolgatartó a tulajdonát óva tenné. Arról már nem is beszélve, hogy a rabszolgát hajdan a „beszélő szerszám” rangján kezelték. Most viszont kuss van! És robot. Csakhogy! 

A kend távozását megelőzően a nyitrai táborban oda lett Esze Tamás, amint azt kend tudja miként. És ez így megy azóta is. Akinek esze van, vagy netán menetközben megjön/beérik a sütnivalója, annak mennie kell erről a tájról. Vagy így, vagy úgy. Élve vagy halva. Az marad, aki úgy tesz, mint akinek elment az esze, csak azért, hogy legalább vegetálni hagyják a trágyalében úszva. Tettetésben nagyok vagyunk. Rutin. 

Az előző diktatúrában sok embernek csípte a szemét a szaga, de a többségnek lehetősége volt a felszínen maradni. A vége felé már (főleg gmk-tutajon) egyenesen a felszínen evickélt a proli. És „Minden időben, Tisza cipőben!”. Ezért aztán nem kellett napi 21 milliót a földesúr falusi migráns fociválogatottjára költeni. Belmagyarok fociztak belmagyarokkal. Tömegsport, foci, játék volt, és a népstadion egyetlen kettős rangadóját több belmagyar nézte élőben, mint most a teljes őszi-tavaszi szezon valamennyi „mérkőzését” összesen. 

Na és akkor most már a sok kunkor után, nagy nehezen tán csak kinyögöm. Idáig úgy gondoltam a buta eszemmel, hogy az elnyomórendszerváltás annyi volt, hogy az „Egy a jelszónk a béke” helyett az „Egy a tábor, egy a zászló” átnevelő tábor ura libernyákként kigömbölyödve végül ledekkol a Szentírás sátra alatt, és a Jóisten törvényei szerint sziesztázik a sufnituningos barkács szakkörével összegányolt trónusnak látszó hintaszékében. De nem. Sanda pajzshordozója ki is nyilatkozta: „a teremett világ védelme nem csak egy jelszó, hanem valódi küldetés”. Leesett! Tesznek ők nagy ívben az eleve elrendelésre, tízparancsolatostul! A kereszténység leple alatt megcsinálták a maguk bizniszét, és az ország kárára teremtett jólétüket tűzzel, vassal megvédik az ízekre cincált néptől.

A tata megmondta: „Az emlékezetpolitika sumák duma. A tapasztalati tudás a racionális. Ez a rendszer legfeljebb az időt rabló rendszeres fogmosástól és a fogkőtől védi meg a fogatlan alattvalóit.” Mire fel a naturalizmus helyi képviselője – a Zsiga bácsi – máris tromfolt: „Az már igaz. Akinek nincs foga, az – ha fintorogva is – előbb-utóbb nyalni kényszerül!”

A tata-laborban rögvest leszálló ágba került, magasröptűnek tervezett összefogás célú eszmecserét a nagyi villámlátogatása nagy hirtelen berekesztette és új irányt szabott: a közös cselekvést. „Ha már ilyen nagy az összhang a sopánkodásban, akkor ideje az együttes cselekvésnek. Pont elegen vagytok ahhoz, hogy felhozzátok már végre a pincéből azt a kurva káposztás hordót, amit tavasz óta halogattok! Maholnap itt a savanyítási szezon és még ki sincs mosva, pedig tán még penészes is, és már a múltkor megmondtam, hogy…….

Nos, a nagyi közbeavatkozásából kifolyólag imígyen torkollott racionális cselekvésbe a parttalan eszmecsere, amiben a vízhordáson kívül még a súroló kefe használatát is gyakorolhattam. El tudja képzelni kend, hogy milyen tepedelem szaga volt annak a böhöm alkalmatosságnak, amit a tata a leánykori nevén nyomófenékkel és orsóval szerelt 120 literes savanyító dézsának titulált. Hozzátéve, hogy ezt még az ő nagyapja kádár keresztkomája csinálta tölgyfából, miután a ház mögötti nagy tölgy gyökere feljött az ágy alatt, és ha már ki kellett venni, akkor ne menjen pocsékba a drága jó anyag. A nagyjából kitelt három dézsa, az aprajából meg fejősajtárok lettek. A hozzávaló ráfokat meg az öreg tata kovácsolta. Mert hiába a jó anyag, meg a helyesen összepászított donga, a pántoláson sok múlik. Azt meg melegen kell. Úgy észszerű.

Bütyökfalva, 2021. augusztus 4.              

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!