November 30,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Meglesz az a nemzeti egység?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,064,917 forint, még hiányzik 1,935,083 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Száz évvel ezelőtt még ritkaságnak számított a tanult ember. Nagyanyámék öten voltak testvérek, ő volt a legidősebb, volt három húga és egy öccse. Nem éltek nagy szegénységben, ennek ellenére nem tartották fontosnak, hogy taníttassák a gyerekeiket, csak a fiút, belőle pék lett, a nagyanyám pedig kiharcolta, hogy hat osztályt végezzen, aztán varrónőnek tanult. Egész életében nagyra becsülték a húgai, mert neki lehetett szakmája, a többieknek maradt a földművelés, az állatokkal való bajlódás. Apámék családjában az volt a rend, hogy a fiúk tanultak, a lányok pedig elmentek szolgálni és támogatták a testvéreiket. Apám tanítóképzőt végzett így, 19 évesen már kész kántortanító volt, szeretett mesélni, így sokat megtudhattam az akkori képzőkről. Igyekeztek minél sokoldalúbb tudással felvértezni növendékeiket, sokféle területen szereztek ismereteket, bár ezek alapismeretek voltak, az már a hallgatókon múlt, utóbb bővítették-e tudásukat, ha nem tették, úgy is kiválóan elboldogultak az egykori falusi iskolákban.

Azután változott a rendszer, nagyobb jelentőséget kapott a tudás, mindenkit arra ösztönöztek, hogy tanuljon. Egyre többen éltek a lehetőséggel, megnőtt a nyolc általánost végzettek, az érettségizettek, diplomások száma, ezzel együtt azt hittük, ha növekszik az emberek tudásszintje, az a közéletben is észrevehető változást eredményez. És csak várjuk, csak várjuk a csodát, hiszen már gróf Széchenyi István szerint is egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik, tehát minél tanultabb az ország népessége, annál inkább képessé lesz okosan élni az életét, alkalmassá válik arra, hogy értékelje is, amit lát, hall, olvas, ezért megfontolt döntéseket hoz, nem esik áldozatul különféle manipulációknak.

Ez sajnos hiú remény maradt, újra meg újra azt látjuk, hogy bár sokféle tudást megszereztünk, alapvetően mégis megmaradtunk azon a szinten, ahol eleink voltak évszázadokon keresztül. Ha csak a vallásháborúk idejére gondolunk, adódik a kérdés, vajon azoknak, akik kitartottak vagy inkább áttértek egy másik vallásra, milyen motivációik lehettek? Nem hinném, hogy az akkori emberek hosszasan elgondolkodtak azon, miért jobb az egyik egyház, mint a másik, nem rendelkeztek szerteágazó vallásismerettel, a korabeli propaganda hatására alakították ki álláspontjukat. Akkoriban a prédikációk töltötték be ezt a szerepet, ezért leginkább a hitszónokok befolyásolták a hívek döntéseit. Manapság ugyanez történik, még ha nem is szószékekről terjesztik az igét. Aki sikert akar elérni, nem válogat a módszerekben, azt mondja, amit a közönsége hallani akar, minél egyszerűbben fogalmaz, hogy annak is eljusson a tudatáig, akinek már egy összetett mondat értelmezése is gondot okoz, és nem válogat az eszközökben. Össze-vissza hazudik, tudva, hogy egészen biztosan többet nyer ezzel, mint veszít, hiszen ha ezernyi pert veszít is, a hívei soha nem fognak utánanézni mindannak, amit összehordott. Megtehetnék pedig, ugyanis ehhez minden lehetőség a rendelkezésükre áll, csak éppen igényük nincs rá.

Sírni lenne kedve az embernek. Ezernyi a kérdés és nincs rájuk válasz. Tévedett volna a legnagyobb magyar? Hol hibás az emberfők kiművelése? Hogyan lehetséges az, hogy az elsajátított nagyobb mennyiségű ismeretanyag érintetlenül hagyott fontos területeket? Ha sok szempontból bővül is a tudás, más képességek mintha tilalom alatt állnának, azokat se fejleszteni, se pedig egyáltalán megkérdőjelezni nincs hajlandóság. Hihetetlen, hogy sokan, akik pedig akár több diplomával is rendelkeznek, nagy hangon képesek kiállni elképesztő ostobaságok mellett és még büszkék is rá. Talán jobb is, ha nem látunk bele egymás fejébe, mert sok esetben megrökönyödnénk azon, amit ott fellelünk, bár igazából kíváncsi lennék rá, hogyan is jelenítik meg maguknak mindazt, amit elutasítanak. A migránst késsel a fogai között képzelik el, akinek övéről kézigránátok lógnak, aki azért tör rá az országra, mert el akarja venni a munkánkat, majd rájön, hogy nem is szeret dolgozni, inkább meghágja az asszonyainkat és lerombolja a templomainkat? Brüsszel ránk küldené a buzilobbit, akik behatolnának a kisdedeink közé, mint nőnek öltözött, erősen kifestett parókás férfiak, és megmételyeznék őket azzal, hogy a nemváltoztatás az élet legfőbb célja? Fel sem merül bennük, hogy ideje lenne felnőni és rájönni, hogy nemcsak a télapó nem létezik, de a kertünkben ránk leső rézfülű bagoly se, a gyereket pedig nem a gólya hozza?

Kellemes a mesék világa, de előbb-utóbb le kellene számolni vele. Ha már eléri az ember a nagykorúságot, képes arra, hogy különbséget tudjon tenni a valóság és az illúzió között. A szerzett, kapott információkat nemcsak tárolni tudja, hanem rendszerezni, rangsorolni is, különbséget tenni valóságos és hamis között, jogot szerez, hogy önálló döntéseket hozzon, munkát vállaljon, családot alapítson és részt vegyen a nagyobb közösség, a társadalom életének alakításában is. Azt szerették volna elérni nagy elődeink, hogy ha tanultabbak lesznek az emberek, ezzel együtt egyre tudatosabbá válnak, egyre inkább érdekli őket a valóság, ezáltal felemelkedik a nemzet.

Hát ez a nemzeti egység megvalósulni látszik, ha nem is úgy, ahogy szerették volna, hanem másképpen. A gondolkodó emberek csak bajt okoznak, semmi szükség a sok töprengésre, megmondják nekik, miről és mi legyen a véleményük, szépen és engedelmesen kitöltögetik a nemzeti konzultációt, népszavaznak, ahogy kell, mindenki szorgalmasan dolgozik egyébként. Takaró Mihály szakértő irányításával az eszményi embertípust oktató pedagógusok képzése is megvalósul, ha rajtuk múlik, néhány évtized alatt elkészülhet a nagy mű, az alkotó pedig megpihenhet. A gondolkodók előbb vagy utóbb kihalnak, kivándorolnak, demenciába menekülnek és végre egységes lesz a nemzet.

Az, hogy ez csak vízió vagy pedig jövőkép, csak rajtunk múlik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!