Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Oktatási reformra lenne szükség

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szabad tankönyvválasztás, magasabb pedagógusbérek, hatékony diákképviselet, iskolai autonómia – ilyen követelések szerepelnek az ADOM Diákmozgalom (korábbi nevén: Független Diákparlament) 12 reformjavaslata között, amelyhez utcai és online aláírásgyűjtés során keresnek támogatókat.

Egyáltalán már az is szomorú, hogy egy diákmozgalom arra kényszerül, hogy ultimátumot adjon a kormánynak, de hogy a diákok kérjék a tanáraik fizetésének megemelését, az biztosan nem mindennapi. Úgy hiszem, az nem vitás, hogy a tanároknak a jelenleginél sokkal magasabb fizetésre lenne szükségük, hiszen a mostani fizetések mellett tényleg csak azok maradnak a pályán, akiknek vagy életük értelme az oktatás, vagy pedig nem találnak máshol munkát, ezért kényszerűségből nem váltanak.

Az iskoláknak viszont kiváló oktatókra lenne szükségük, hiszen ezek az emberek jelentik mindenhol a világ fejlett részén a jövőt egy ország számára, mivel ők azok, akik átadják a tudásukat a következő generációnak. Ha egy országnak nem megfelelő az oktatási rendszere, akkor nem is nagyon reménykedhet abban, hogy egészséges demokrácia fog ott kialakulni, pláne nem álmodozhat arról, hogy az ország fejlődni fog. A legértelmesebb befektetés mindig az oktatás, hiszen a szaktudást semmi nem képes helyettesíteni. Egy orvos vagy tanár minden pénzt megér, hiszen a tudásuk nem pótolható egy betanított munkás tudásával. Hiszen ráadásul egy szalag mellett dolgozó munkást egyre inkább lehet már robotokkal helyettesíteni, így az Orbán-féle munkaalapú társadalom erőltetése teljesen elhibázott irány.

Még maga Matolcsy György is arra panaszkodott nemrég, hogy nem tudásba, hanem betonba fekteti a kormány a jövőt, amely soha nem fog megtérülni. Épülhet ugyanis 1 millió stadion is, attól még az ország nem fog felértékelődni, akkor viszont igen, ha a versenyképes tudásra építünk, miközben világszínvonalú gyártási technológiákat alakítunk ki. Minél tájékozottabb, tanultabb, műveltebb egy ország lakossága, annál gazdagabb, ez nem titok. Nem csak pénzben mérhető gazdagsággal rendelkezik, noha az is borzasztóan fontos, hanem szellemi tőkével is. A megfelelő irány az lenne, ha a kormány megemelné a GDP-arányosan az oktatásra fordított pénzeket, hiszen akkor ahelyett, hogy folyamatosan romlana a helyzet az országban, végre elindulhatnánk a gödörből kifelé.

A tanárok fizetésének megemelésével kellene kezdeni, ami – mint ahogy arról már írtam én is korábban -, Finnországban is tökéletesen működött. Egy olyan valódi reformra lenne szükség, amely éveket, talán évtizedeket venne igénybe, de az eredmény magáért beszélne. Ha ugyanis komoly fizetéseket ajánlanának egy-egy oktatói helyért, akkor egészen biztosan túljelentkezés lenne, tehát az iskolák megtehetnék, hogy a legjobb tanárokat veszik fel, ezzel növelve az oktatás színvonalát. Ehelyett az történik, hogy tovább rontják a tanárok helyzetét azzal, hogy lassan már alig kell tudnia valamit egy oktatónak ahhoz, hogy iskolában taníthasson. Az is felmerült, hogy csak annyi tudás is elég egy tanárnak, ami a középfokú érettségihez elegendő.

Milyen irány ez, kérdezem én? Már ott tartunk, hogy a diákok állnak ki a tanárok jogaiért, hiszen nem szeretnék, ha az oktatás színvonala még a jelenleginél is silányabb legyen. Pedig a gyerekek általában nem arról híresek, hogy túlzottan érdekelné őket ez az egész, de ma már eljutottunk arra a pontra, hogy ők is pontosan látják, hogy tarthatatlanok az állapotok. Látják, hogy tanárhiány van és azt is, hogy egyszerűen akik jelenleg még tanítanak, azok vagy kiégtek, vagy a nyugdíjkorhatár környékén vannak, utánpótlás pedig alig érkezik, hiszen ki az a marha, aki ilyen nevetséges fizetésért ennyi munkát elvégezne?

Egy esetleges kormányváltást követően az egész oktatási rendszert át kell gondolni és meg kell reformálni. Már így is éveket veszítettünk, ami fiatalok ezreinek életét befolyásolja. A kár már nem tehető jóvá, hiszen akik ebben a rendszerben járták ki az iskolát, azok már a kormány nemzetieskedéstől fűtött tantervét vették végig. Persze nem menthetetlen a helyzetük, de úgy vélem, hogy hátrányban lesznek azokkal szemben, akik még megfelelő körülmények között tanulhattak, és akár jóval többet is elsajátítottak, mint ők. Az oktatási rendszer megreformálása talán az egyik legégetőbb nemzetstratégiai ügy, amelyet elsők között kell megkezdeni.

Ahhoz, hogy ne legyen tanárhiány, az kell, hogy újra megérje az egyetemen ezt a szakot választani, amihez pedig az kell, hogy a tanárokat újra megbecsülje a kormány és a társadalom egyaránt. Ha ez megtörténik, akkor pár év alatt talán végezhet annyi tanár, akik képesek lesznek a nyugdíjba vonulókat helyettesíteni, és egy új világot hozhatnak el. Ha fiatal tanárok oktatnak több iskolában, az úgy vélem, könnyedebbé teszi a tanulást, hiszen könyebben megérti a diák az életkorban hozzá közelebb álló oktatót, és fordítva. Persze fiatalon soha nem rendelkezhet annyi tapasztalattal valaki, mint egy több évtizede tanító pedagógus, de ezek a nyugdíjba vonulók átadhatják a tudásukat a fiatalabb generációnak, amelyet megőrizve kiváló tanárokká válhatnak.

Nem állítja senki, hogy könnyű lesz, de véleményem szerint abszolválható. Egyszerűen akarni kell azt, hogy olyan oktatása legyen ennek az országnak, amilyet a fiatalok is és az ország is megérdemel. Itt nem csak az egyetemekről van szó, hanem olyan reformra van szükség, amely érinti az általános iskolákat és gimnáziumokat is, hiszen itt lehet leginkább megalapozni a fiatalok tudását. De nem nemzetieskedő, történelemhamisító tantervre van szükség, hanem arra, hogy megfelelő, naprakész, modern tudást kapjon kézhez a felnövekvő generáció.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.