Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Tarlós dugója sokkal jobb volt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ül Gajdics Ottó a dugóban. Franc nem tudja miért, beleült a szerencsétlen. Tiszta szerencse, hogy nem mindjárt a dugóhúzóba, mert akkor a nagyon szellemes, mélyen szántó és vető cikk helyett most dicsérhetné Kásler Miklós lába nyomát a világszínvonalú magyar egészségügy ringató kebelén. De nem történt ilyen tragédia természetesen, csak a dugóba ült bele, és persze az autójába, mert valószínűleg még nem sikerült felfedeznie a tömegközlekedés nevű vívmányt. Az nem kerül dugóba, bárhonnan bárhová el lehet jutni vele, nem ötszáz métert halad negyven perc alatt, nem éget el egy csomó üzemanyagot totál feleslegesen azért, hogy minden ötszemélyes autó egyetlen – ám nagyon fontos – utasa hangosan elhajthasson autóval olyan távolságra, ahová akár gyalog előbb odaért volna.

Valaki Más, aki nem Gajdics Ottó, ül az Istenhátamögött nevű településen a buszmegállóban. A földön ül, mert pad nincs – nem lopták el, eredetileg sem volt -, a tűző napon ül, mert árnyékoló sincs, az egész buszmegálló csupán egy oszlop, rajta egy tábla. A táblán fel van sorolva, mikor indul a városba a busz. Az az egy, ami naponta indul. Valaki Más nem egyedül van, egy kamaszféle korú gyerek van vele. A Kamaszfélével nem az a baj, hogy látott három transzneműt a tévében és ettől hirtelen nem tudja eldönteni, hogy ő fiú vagy esetleg kisleány. A kamaszféle összes baja az, hogy rohadtul, kibaszottul, embertelenül fáj a foga. Már napok óta fáj, próbáltak minden praktikát, de semmi nem használt. Orvos hetente egyszer van, az is a szomszéd faluban rendel, de ő is csak a városba, a fogorvoshoz irányította Valaki Mást és Kamaszfélét. Rendes volt, mert még be is telefonált a városba, megtudta, mikor van rendelés és intézett időpontot. Ez azért szerencse, mert Valaki Másnak feltöltős telefonja van, és nincs rajta elég egység. Gondolta, majd feltölti fizetéskor, de addig még öt nap, a Kamaszféle foga pedig nem öt nap múlva fáj, hanem most. És Valaki Más aligha tudta volna elérni, hogy azonnal fogadják Kamaszfélét, mert eredetileg három hónapot mondtak, hogy majd akkor.

Egy másik településen – nem is faluban, hanem városban – ül a Nagyon Szerencsés Ember az ágy szélén és nyüszít. Azért Nagyon Szerencsés a neve, mert alig négy év várakozás után sikerült bekerülnie az idősotthonba, így időben beveszi a gyógyszereit és enni is szokott, mert figyelnek rá, hogy bevegye és egyen. A rokonság havonta összedobja a százezret, amivel ki kell egészíteni a nyugdíját, de Nagyon Szerencsés Ember ezt nem tudja, ahogy arra sem emlékszik, hogy volt gyereke, de már nincs. Azt a rohadt rákot túl későn vették észre. Nagyon Szerencsés Ember most azért nyüszít, mert nem tud pisilni. Talán vesekő, talán a prosztata, nem tudni, de elakadt. Feszíti, fáj, ömlik róla az izzadság, nyüszít és várja a betegszállító autót, ami majd elviszi a 40 kilométerre lévő másik városba, a kórházba. Igaz ugyan, hogy az idősotthonnal szemben van egy kórház, de urológia nincs, megszüntették. Márpedig katétert csak ott tehetnek be, hogy tudjon végre pisilni. Úgyhogy a Nagyon Szerencsés Ember ül, vár és szenved.

Gajdics Ottó pedig ül az autójában, a légkondi kellemesen hűti a gyönyörű testét, szidja azt, akit szidni kell a fizetéséért. És persze nagyon szenved, mert ötszáz métert haladt negyven perc alatt, közben akár ki is pattanhatott volna az autóból, hogy lekaszáljon egy méhlegelő feliratú táblával ellátott területet, de sajnos nincs nála motoros fűkasza. Mert az élet szar. Mert a főpolgármester egy idióta, de főleg nem fideszes. Mert Gajdics Ottó valószínűleg jól emlékszik arra a gyönyörű időszakra, amikor Tarlós István vezette a fővárost. Azok voltak csak a szép idők! Akkor bezzeg egészen más érzés volt a dugóban araszolni. Olyan európai, megnyugtató, jó érzés volt. Most meg szar. Valaki Más, Kamaszféle és Nagyon Szerencsés Ember pedig ott dögöljön meg, ahol van. Mi a francért nem költöznek Budapestre, akkor most nekik is jó lenne. Mint Gajdics Ottónak.